A kényszerűen jelentkező és kötelezően megoldandó feladat, az Oroszországgal kapcsolatos viszony újragondolása megdöbbentő különbségeket eredményez az úgynevezett visegrádi országok viszonyában. Az már jól látható, hogy a két szélső érték Magyarország és Lengyelország. A legtávolabb ez a két ország áll most egymástól. Miközben Magyarországon a magyar érdekek előtérbe helyezéséről beszélnek, addig a lengyelek drasztikusan, egyértelműen és nyíltan állást foglalnak ebben a kérdésben.

Tanulságos volt például figyelni a múlt heti davosi világgazdasági fórumot (bár a magyar sajtó részéről különösebb érdeklődést nem tapasztaltam). A Soros György által Davosban „maffiaállamnak” minősített putyini rezsim PR-szempontból a mélypontra ért. Az ukrán elnök pedig a csúcsra. A pár héttel korábban megtámadott ukrán autóbusz golyó lyuggatta fémdarabját a magasba emelő és a Nyugat segítségét kérő multimilliárdos Porosenko mára a megfontoltan haladó, reformpárti hős mintapéldánya lett. Putyin pedig erkölcstelen, hazug maffiózó. A szerepeket láthatóan egy időre kiosztják ebben a drámában, és Putyin egyre inkább a vállalhatatlan kategóriába kerül.

Miközben Magyarországon diplomáciai sikernek, a bölcs és okos külpolitikai gondolkodás jelének tartják, hogy februárban munkalátogatásra a magyar fővárosba érkezik Putyin (nem sokkal a német kancellár vizitje után), addig a lengyelek ezen a héten mindent megtettek azért, hogy Putyin be ne tegye a lábát az országukba.

Pedig nem volt egyszerű. Hiszen az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának 70. évfordulóján tartott keddi megemlékezésre a tábort felszabadító Oroszország elnöke mégiscsak hivatalos lett volna. Ha már több mint negyven ország képviseltette magát. Többségük elnöki szinten.

De a lengyelek újabban kiütést kapnak Putyinnak még a leheletétől is. Ezért agyafúrt módon inkább senkinek sem küldtek hivatalos meghívót, hanem csak a színfalak mögött, diplomáciai csatornákon jelezték, hogy kit szeretnének látni, és persze kit nem Lengyelországban. Értelemszerűen mindenki értett a szóból. A francia elnök például értette, hogy őt szívesen látják, meg persze a német is, éppúgy, mint Porosenko. Ő amúgy is pár héttel ezelőtt már járt Varsóban, megköszönve a lengyelek támogatását. Pedig a lengyelek sokkal többet veszítenek az orosz konfliktuson, mint mi, magyarok. A kieső mezőgazdasági exportjuk például sokszorosa a magyarnak, több mint egymilliárd dollár kár éri őket.  

Természetesen Putyin is megértette, hogy őt most nem szeretnék Lengyelországban látni. Mint ahogy Prágában sem. Amikor például az oroszbarátnak tartott cseh elnök, Milos Zeman az auschwitzi fiaskó miatt kárpótlásul Prágába hívta Putyint, egy ott megrendezett zsidó fórumra, akkor olyan nagy lett a felháborodás, és annyian mondták le csehországi látogatásukat, hogy végül maga a cseh államfő is közölte, hogy Putyin jöhet ugyan Prágába, de ő nem lesz ott, mert inkább Auschwitzba utazik.
Marad tehát február 17-én Budapest.

Frei Tamás - metropol.hu