Az egyik pszichiáter és költő volt, a másik meg krupié. Így lamentálgat a nemzetközi sajtó annak a lehetőségéről, hogy mikor is jut majd az egykori boszniai szerb elnök, Radovan Karadzic sorsára a donecki felforgató, Denisz Pusilin. Vagyis mikor jön majd el az idő, amikor ő is a hágai nemzetközi bíróságon végzi, mint a népirtásért perbe fogott valamikori szerb pszichiáter.

Pusilin, aki önmagát kiáltotta ki az önmagát kikiáltó Donecki Népköztársaság vezérének, sokak szerint Putyin ügynöke. Pusilin személye és magabiztossága eggyel több bizonyíték a véres konfliktus alapos moszkvai előkészítésére és gátlástalan kivitelezésére.

A kelet-ukrajnai Szlovjanszk közelében évekkel ezelőtt elrejtett ötmillió orosz kézifegyverről például aligha tudnának a „spontán” szerveződő csoportok. Aligha védenék komoly erőkkel a föld alatti raktárakat, ha nem lenne pontosan ütemezve és megparancsolva nekik, hogy a fegyvereket mikor is kell majd szétosztaniuk az ukrajnai oroszok között. Hogy folyjon a vér, legyen káosz és zűrzavar, akárhány emberélet árán is.

A „krupié” a jelek szerint elég jól értesült, pontosan tudja, hogy kit hová kell küldenie, és milyen feladattal. Az otthoni fiókból vadonatúj katonai felszerelést elővarázsoló orosz önkéntesek pedig elég izmosak, és a jelek szerint deszantosaggyal képesek gondolkodni. Sőt, úgy is néznek ki.

Ami most Kelet-Ukrajnában történik, az persze lehet felháborító, lehet szidni az oroszokat, vagy éppen a Nyugatot, kinek-kinek vérmérséklete és világnézete szerint, de a volt Jugoszláviával és a szerbekkel a párhuzam akkor is helytálló.

Mert gondoljunk csak bele! 1991-ben két soknemzetiségű kommunista állam esett szét. Jugoszlávia és a Szovjetunió. A szerbek és az oroszok, ennek a két országnak a legnagyobb nemzetiségei, hirtelen óriási számban találták magukat az „anyaországon” kívül. A szerbek Boszniában, az oroszok például Ukrajnában.

A volt Jugoszláviából kialakuló miniállamok és nemzetiségeik szinte azonnal egymásnak estek. A 90-es évek balkáni háborúi mögött Nagy-Szerbia álma feszült, és az elképzelés, hogy Szerbia határait egészen odáig tolják, ameddig szerbek élnek. Akik pedig közben más nemzetiségűként bekerülnek Nagy-Szerbia ernyője alá, azoktól meg kell szabadulni. Mert Nagy-Szerbia igenis legyen etnikailag tiszta állam. Szerbia a szerbeké! Horvátok és koszovói albánok menekültek, amerre csak láttak, mert üldözték, ölték, irtották őket.

Az Oroszország határain kívül rekedő oroszokkal viszont semmi sem történt. A volt Szovjetunió területén 1991-ben nem tört ki háború oroszok és nem oroszok között, annak ellenére, hogy (idézem Putyin elnököt) „az orosz nép lett az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb etnikum a világon, amelyet határok szakítanak szét”.

Innen és így jön Putyin koncepciója az Új Oroszországról (mert láthatóan kerüli a Nagy szó használatát), bár lényegében ugyanarról van szó, mint Nagy-Szerbia esetén.

A kérdés 20 évvel a balkáni tragédia után úgy szól, hogy az oroszok vajon meddig és merre akarják tolni a népüket szétszabdaló határokat. Messze még a vége, azt hiszem. A krupié hágai pere egyelőre a homályos jövőbe vész… 

Frei Tamás - metropol.hu

Kapcsolódó anyagok:

• ]]>A szakadárok nem halasztják el a népszavazást]]>
• ]]>Putyin a népszavazás elhalasztását kéri]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!