Másfél milliós város, kisebb tehát, mint Budapest, nyolc év alatt mégis 400 gyanúsan viselkedő áldozat. A philadelphiai rendőrség ennyi „bűnözőjelöltet” lőtt le 2007-től napjainkig. Ha kiszámoljuk, akkor mindez heti egy áldozatot jelent. A 15 százalékuknak még fegyvere sem volt, csak gyanús mozdulatot tett, és máris lelőtték. Például megcsillant a kezében a mobiltelefonja, amiről a rendőr azt hitte, hogy fegyver, és kérdés nélkül „semlegesítette” a többnyire fekete bőrű áldozatot.

„Megadtam magam, ne lőj le” – ez a neve az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó, rendőri erőszak elleni amerikai mozgalomnak. „A feketék élete is számít” – ez pedig a másiké. Az Egyesült Államokban egyre több olyan eset történik, amely alapján erősödik a benyomás, hogy a rasszizmus még mindig komoly tényező a rendőri erők fellépése során. 

Fehér rendőrök ölik a feketéket – az amerikai bulvársajtó egy része ennyire leegyszerűsítve tálalja a tényeket.

Melyekről most kiderült, hogy félreértelmezett tények. Philadelphiában mindenképpen. Az imént említett 400 gyanús haláleset alapos vizsgálata, melyet a város fekete rendőrfőnöke rendelt el, meglepő összefüggéseket tárt fel. Kiderült például, hogy statisztikai értelemben a fegyvertelen fehérek nagyobb eséllyel esnek rendőri fellépés áldozatául, mint a fegyvertelen feketék. Az amúgy alapvetően fehérekből álló philadelphiai rendőrség ugyanis, ha fehér gyanúsítottakról van szó, nem ránt olyan gyakran fegyvert, mintha feketékkel kerülne összetűzésbe. A fehér gyanúsítottak esetében így viszont könnyebben durvul el a helyzet, mert a fehér „bűnözőjelöltek”, nem látva a rendőr kezében pisztolyt, a feketékhez képest sokkal erőszakosabban lépnek fel, védekeznek, veszekszenek, és verekedni kezdenek a rendőrökkel, ezzel provokálva ki a fegyverhasználatot.

Mindeközben a feketék jobban félnek a rendőröktől, és ezért ők többnyire rögtön és látványosan megadják magukat. Innen a „Megadtam magam, ne lőj le” mozgalom neve. Hajlamosak viszont megadás közben félreérthető mozdulatokat tenni. A vizsgálat eredménye szerint legtöbbször a feketék nadrághordási divatjából ered a fatális félreértés. A farmer náluk ugyanis nem a derékon, hanem mélyre engedve, a fenék közepén szorul meg, ez most a „menő”. Így viszont a nadrágzseb, benne az igazolvánnyal, már mélyre, szinte a térd magasságába esik. Amikor egy fekete kicsit előredőlve lehajol, hogy elővegye a papírjait, az pont olyan, mintha benyúlna az övébe egy ott tartott fegyverért. 

Ilyenkor sül el a rendőrök kezében a pisztoly. Viszont a fehér rendőrök esetében semmivel sem többször, mint hasonló szituációban a fekete rendőrök kezében. Sőt! A philadelphiai felmérés és a 400 halálos incidens vizsgálata azt bizonyította, hogy a fehér rendőrök jobban figyelnek, ők kevesebbszer tévednek, és gondolják egy mobiltelefonról, hogy fegyver, vagy egy mélyre csúszott nadrágról, hogy az öv mögött a baseballsapkás fiatal pisztolyt rejteget.

Az már csak hab a tortán, és a fehér rendőröket rasszizmussal gyanúsító sztereotípiaterjesztők komoly cáfolata, hogy a legtöbb halálos kimenetelű konfliktus latin rendőrök és fekete áldozatok között történik. 

Egyik kisebbség öli a másikat – szólhatna a bulvárcím!

Frei Tamás - metropol.hu