Fenyő János az állambiztonsági hálózathoz tartozott. Hogy milyen minőségben, arra nincs kézzel fogható bizonyíték, de megpróbáltuk összerakni a képet. Az 1998-ban agyonlőtt médiacézár-maffiózó fotósként kezdte, a magát átmentő kommunista médiacár, Siklósi Norbert és az agitprop vezér Lakatos Ernő egyengette az útját.

Fiatalon a szovjet-magyar Ország-Világhoz került, szabad bejárása volt a szovjet nagykövetségre, és szinte hazajárt Moszkvába. Egy interjúban maga kérkedett azzal, hogy a rendőrség azonnal továbbengedi, amikor megmutatja az igazolványát.

A fiatal fotós szolgálati útlevelet kapott, szabadon mehetett Nyugatra. A nyolcvanas évek közepén Fenyő fontos szereplője lett a botrányos szépségkirálynő-választásnak, amelynek győztese, Molnár Csilla öngyilkos lett.

Ezt az eseményt Siklósiék egyik állambiztonsági leányvállalata szervezte. Fenyőék fotókat csináltak a lemeztelenített fiatal lányokról, amelyeket a tudtuk nélkül eladott egy nyugati erotikus magazinnak. Molnár Csilláékat kihasználták, megalázták, és a fiatal lány ebbe beleroppant. A botrány után bevonták Fenyő útlevelét, de azt későbbi barátjától, az olajügyes Csikós Józseftől visszakapta. Csikós a rendszerváltás előtt a sajtó és az állambiztonság egyik legfontosabb embere volt, Fenyő mindig hálás maradt neki, még a börtönben is meglátogatta, mielőtt agyon nem lőtték… Fenyő felemelkedése, avagy a média lenyúlásának története (13. rész).

Fenyő János üzletembert, médiacézárt és maffiózót 1998. február 11-én lőtték agyon. A merénylet a közelmúlt történelmének szimbolikus, önmagán túlmutató eseménye és leszámolása volt.

Bár a szélesebb közvélemény már akkor is tudott Fenyő és Gyárfás Tamás személyes üggyé vált rivalizálásáról, és több újságíró és nyomozó kutatott, nyomozott, csak az elmúlt évekre sikerült eljutni oda, hogy Gyárfás valóban a célkeresztbe kerüljön. A pere jövőre kezdődik el.

A gyilkosságról számtalan cikk jelent meg Az alvilág titkai rovatunkban, Szenvedi Zoltán után Pámer Dávid is a téma szakértője lett, olyan iratokat és részleteket publikáltak itt, amelyeket a teljes magyar sajtó átvett. Én a gyilkosságról később fogok írni, most Fenyő felemelkedését mutatom be.

Kizárólag a saját erejére…

A halott médiacézárt 1998 márciusában temették el, a búcsúztatás napján a tulajdonában lévő, egykori szocdem napilap, a Népszava a következőket írta róla:

„Fenyő János fotóművész, üzletember, médiacézár. A magyar közéletben ez utóbbi két minőségében emlegették leginkább, főképpen irigyei, nem éppen a leghízelgőbb jelzőkkel illetve [őt].

Fenyő János életének utolsó nyolc esztendeje minden bizonnyal korszakos a magyar médiatörténetben, hiszen ő volt az egyetlen magyar, aki kizárólag a saját erejére, tehetségére, ügyességére és pénzére támaszkodva valóságos sajtóbirodalmat tudott létrehozni

– tódította a Népszava. – Ellenfelei és kritikusai tehetetlenségükben azzal próbálták leszólni, hogy ő csak egy egyszerű fotós. Valóban fotós, de nem akármilyen. Pályájáról – igaz, archiválási célra, az utókornak szánva – a Magyar Fotográfiai Múzeumnak adott egy nagyinterjút, amelyet most – a család hozzájárulásával – Kincses Károly bocsátott rendelkezésünkre. Fenyő János önmagáról vall, gondolkodásmódjáról, szemléletéről, a munkához és a pályatársakhoz fűződő viszonyáról. Csak a legszükségesebb szerkesztői munkának [szóval sohasem tudjuk meg, milyen volt az eredeti] vetettük alá a szöveget, hogy az olyan maradjon, amilyen ő maga volt, élőben, ereje teljében. Fájdalom, immár az utókornak szól ez a szöveg.”

A teljes cikk ]]>ITT]]> olvasható el.

Mező Gábor

]]>www.pestisracok.hu]]>