A Momentum elnöke összekeveri a márciusi ifjakat a Habsburgokkal kollaboráló magyarellenes erőkkel. Mindezt a Face­book nevű internetes közösségi felületen teszi, ahol a nemzetközi nagytőke ipari méretekben manipulálja a világ közvéleményét, korlátozza a nemzeti politikai erők szabad véleménynyilvánítását. Fekete-Győr március 15-i ünnepi posztjában arról hadovál, hogy az 1848-as forradalmi ifjúság pont azt akarta, amit most ők: a Nyugathoz való csatlakozást. Mindezt annak a történelmi eseménynek a kapcsán állítja, hogy egy nyugati hatalom ellen vívtunk szabadságharcot.

Valójában pont az ellenkezőjét akarták Petőfiék, mint amit a Momentum képvisel.

A magyar forradalmárok az ellen a mentalitás ellen harcoltak, amit a volt MSZP-s trénerek kitaláltak és begyakoroltattak Fegyőr Bandival és társaival. Úgy is mondhatnánk, hogy az 1848-as nemzeti liberális gondolat és a 2021-es nemzetellenes liberális törekvés szöges ellentétei egymásnak, az előbbi képviselőit az utóbbiak börtönnel és elhallgattatással fenyegetnék, ha a jelenben találkoznának. Fekete-Győr Petőfit álcázott vagyonnal, mutyizással és a szólás­szabadság eltiprásával vádolná – vagy bértollnoknak nevezné, akit simán eltiltana az írástól.

Nem kell sokat erőlködni, hogy igazoljuk az iménti állításokat. Elég felidézni a Momentum tetteit, amelyek meghatározzák a politikájukat. Vegyük szépen sorra, hogy mit pakoltak le eddig a hazai közélet asztalára!

Kezdjük azzal, hogy néhány volt MSZP-s és SZDSZ-es pártapparatcsik kitalálta: kellene egy fiataloknak szóló politikai szerveződés, amellyel erősíteni és legitimálni lehet a korrupcióban és népnyúzásban érintett ballib, valamint a fasisztoid rasszizmusban érintett szélsőjobbos pártok szövetségét. Ezért hazahívtak néhány felső középosztálybeli, tehetős családból származó csemetét a külföldön kipárnázott állásaikból, meg­győzték őket, hogy anyagi és más erőforrások bőven a rendelkezésükre állnak, a kiképzést és a médiát megkapják, nekik csak az a dolguk, hogy tegyék, amit mondanak nekik a felnőttek. Volt sok tréning és ötletbörze, közösségszervezés és toborzás, hogy felkészüljenek az SZDSZ megürült helyére. Hogy erre honnan volt forrásuk, azt csak feltételezni tudjuk,

de nem kell hozzá összeesküvés-elméletet gyártani akkor, amikor a világ leggazdagabb üzleti és politikai hazardőrjei, valamint számos nyugat-európai kormány nyílt harcot folytat a magyar nemzeti politika képviselőivel szemben.

Aztán folytassuk a sort a Momentum rajtjával, a NOlimpia-kampánnyal, amely olyan tisztán és egyértelműen szolgálta a rivális pályázók érdekeit, hogy ennél egyértelműbb hazaárulásra nemigen tudunk példát mondani a rendszerváltás utáni évtizedekből. Itt sem világos, hogy kik finanszírozták az 1600 „önkéntes” aláírásgyűjtő tevékenységét vagy a piacvezető on­line médiumok hetekig tartó együttműködését, ami szintén nem olcsó mulatság.

Mert bizony ezen költségek nélkül soha nem gyűlt volna össze annyi aláírás, amely visszalépésre kényszerítette a pályázó fővárost.

Több száz millió forint mozgatásáról és elköltéséről beszélünk, amely nyilván nem a Momentumon keresztül zajlott, és olyan profi módon lett megoldva, hogy ez a tény az erre képes szervezetek körét jól behatárolja. Egy ilyen nyílt kollaboráció az idegen hatalmakkal olyan elsődleges reakciót vált ki a közvéleményből, mint amikor az ember eltöri a lábát, és az első pillanatokban még nem érez komoly fájdalmat. Most még sokan ennél a fázisnál tartanak, de ne reménykedjen Fekete-Győr, mert ha elmúlik a trauma okozta önvédelmi reakció, és megjön a kínzó fájdalom, akkor mindenkinek világos lesz, hogy mit tettek ezek az elkényeztetett felső középosztálybeli ficsúrok.

A határon túli magyar politikusok elleni kampányolásuk sem szorul részletes magyarázatra. Amikor Fekete-Győr a magyarellenes román jelölt mellett állt a színpadon, biztos nem a márciusi ifjakra gondolt ő sem. Vagy ha igen, akkor tényleg nagyon ostoba.

Ne hagyjuk ki a felsorolásból azt sem, ahogy az Európai Unió testületeiben folyamatosan a magyar érdekek ellen dolgoznak, a gazdag nyugati „magországok” érdekei szerint. Ha valami, ez biztosan kiváltotta volna Petőfi és társai megvetését.

És itt is igaz a mondás, hogy bajban mutatkozik meg, ki milyen ember. A koronavírus-járvány legkritikusabb pillanatai­ban, amikor családok ezrei aggódnak vagy gyászolnak, Fekete-Győr ebben csak lehetőséget lát arra, hogy a zavarosban halászva politikai előnyöket szerezzen.

Próbáljuk meg elképzelni, ahogy Petőfi forradalmi hangulatú verset ír arról, hogy miként akadályozták meg a világ legrangosabb sporteseményének hazai rendezését, hogyan kollaboráltak külföldi hatalmakkal azért, hogy az ő korrupt báb­pártjaik kerüljenek hatalomra megint vagy az erdélyi, a kárpátaljai és a felvidéki magyar jelöltekkel szembeni kampányolásról!

Azt a verset nem Petőfi írná.

Békés Bence

A szerző újságíró

]]>www.magyarnemzet.hu]]>