„Nem engedték meg a magyaroknak, hogy megrendezzék” – mondta egy világhírű építész személyes beszélgetésben Budán 1997-ben. Az építész arra a világkiállításra utalt, amelyet 1995-ben még Bécs és Budapest, 1996-ban Budapest akart megrendezni.

Az expót 1994 nyarán két kormánypárt mondta le.

Furcsa volt az építészi megfogalmazás. Az expó lemondását a budapesti parlamentben jelentette be az akkori ipari miniszter. Tehát nem a párizsi központú Bureau International des Expositions (BIE) fújta le a már teljesen előkészített expót.

A legalábbis névleg magyar parlament radírozta ki a világrendezvényt.

Mire utalhatott az építész, amikor úgy öntötte formába mondtatát, hogy „a magyaroknak” nem engedték meg? Hogy kik voltak azok, akik nem engedték meg a magyaroknak, arról nem szólt a világhírű építész.

Vélhetően nem magyarokra utalt.

Óriási kárt okoztak a magyar gazdaságnak azok, akik „nem engedték meg a magyaroknak” az expórendezést. Hatalmas működőtőke-beáramlás apadt el, dugába dőltek tervek, szétestek közösségek, amelyek a világkiállításért dolgoztak.

Ez lehetett a cél.

Ne juthasson sikerélményhez az a nemzet, amelyet elgáncsoltak a rendszerváltó lépések megtételekor, amelyre böhöm nagy adósságtömeget hagyott a kommunizmus, amely óriási piacokat vesztett a KGST széthullásával.

Ne élhessen át sikert a társadalom.

Tavaly, tehát 2016. október 18-án a Baross Gábor Társaság ülésén valaki megjósolta, hogy az olimpiát ugyanúgy szét fogják verni, ahogyan a világkiállítással tették. Szabó Bence, a Magyar Olimpiai Bizottság akkori főtitkára ezt valószínűtlennek tartotta.

Úgy vélte: Budapest szándéka nem másítható meg.

Mint mondta: 2018-ig a Fidesz van kormányon, nem valószínű, hogy addig hatásos lehet olyan politikai akarat, amely az olimpia ügyét itt, Magyarországon megbuktathatja. Emellett az ellenzik pártok is az olimpia mellett állnak.

„Nincs már SZDSZ” – ezt a közönségből mondta valaki.

]]>www.gondola.hu]]>

Tévedett – az SZDSZ él és virul. Noha 2004 augusztusában Medgyessy Péter miniszterelnök segélykérő vészjelzést adott a társadalomnak, amikor a Népszabadságban bejelentette: „Az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel.”

Hat év múlva a korrupcióval teli garnitúra kiesett a törvényhozásból.

Ám páholyokból nézve is mesterien szerveznek: építik az akadályokat a társadalom sikerei elé. Megoldják azokat a logisztikai feladványokat, amelyekkel jól pénzelt aktivistáik oda juttatják akcióikat, ahol a leghatásosabban rombolhatnak.

A rombolást – az olimpia lemondását – sikerként könyvelik el. Nagy sikerként. Azzal, hogy valamit szétverhettek, sikerélményhez jutottak – és természetesen mehettek a kasszához. Értékalkotással egyáltalán nem próbálkoznak. Csak rombolni akarnak.

Erre vannak tenyésztve.

Pozitívum az olimpia lemondásában, hogy a folyamat könnyen félrecsúszhatott volna. Az a romboló garnitúra, amely most a lemondást nagy diadallal elérte, a megrendezést is folyamatosan torpedózta volna.

A 2012-es londoni olimpia után már felrémlett a veszély.

A hazaérkezett csapatot a Puskás Stadionban „jutalomműsorral” köszöntötték a szélsőségesen tehetségtelen szervezők. Azt az ocsmányságot, amely e közvetített műsorban kiömlött a tévékészülékekből, sajnos nem lehet elfelejteni.

„Ezt csinálnák az olimpiából is” – vetette föl egy képzőművész.

Nos, igen. A hatalmas pénzből megrendezendő világverseny torz képet is sugározhatott volna hazánkról. Azok a páncélkönyökű érdekérvényesítők ugyanis, akik – adófizetői forrásból – óriásplakátokon hirdetik magukat, az olimpiában is bizniszt láttak volna.

Ez a kockázat most eltűnt.

A romboló propagandaszélsőség azonban az ország nyakán marad, és tovább keresi a célpontokat, amelyre tüzelhet, s előreviheti maoista kulturális forradalmát, dönthet, zilálhat, dúlhat, roncsolhat, pusztíthat…

És busás pénzt is kap „munkájáért”.