És persze ezek közül egy csomó valószínűleg nem is különösebben érdekes nekünk. De vannak amelyek igen, mi az, hogy, nagyon is! Összegyűjtöttem ezekből egy párat nektek…

Mit tudott 5 órával korábban Elon Musk? Azt, hogy Trump győz. Dana White, a UFC elnöke, a ketrecharcos világ óriáskirálya mesélte a sztorit Joe Rogan-nek, a podcast világ óriáskirályának. Musk, a tech világ óriáskirálya állítólag odasúgta White-nak, hogy „It’s over, Donald Won” – és hazament. A világ leggazdagabb embere lefejlesztett egy app-ot, kifejezetten erre az estére, csak saját magának, amivel nem csak követni tudta a legfrissebb (rész)eredményeket, hanem az ezekből kiszámolt előrejelzések, az összes lehetséges forgatókönyv, stb., stb., minden ott volt neki. És az info valóban stimmelt…

De ha már Joe Rogan-nél és Dand White-nál tartunk… Mindketten jelentős, nagy népszerűségnek örvendő szereplői az amerikai közéletnek. Az UFC (Ultimate Fighting Championship), amit Dana White vezet, frenetikus siker Amerikában, messze a legnépszerűbb MMA versenysorozat. Emberek tízmilliói követik, a sportolóik hatalmas sztárok. A WWE (World Wrestling Entertainment), azaz a pankráció és a UFC egyaránt megtestesítik azt a „toxikus maszkulinitást”, amivel a liberálisok állandóan dobálóznak. Az amerikai nép viszont láthatóan igen is igényli a férfiasságot. Persze, a pankráció inkább színház, és egy kicsit sport, az UFC pedig elsősorban küzdősport, de mellette show is. Dana White és Vince McMahon (a WWE vezetője) mindketten Trump elkötelezett támogatói, hosszú ideje.

Egy jó ideig nem volt ugyanez elmondható Joe Rogan-ről. Akinek szintén erős UFC-kötődése van; sokáig az egyik meghatározó kommentátora volt a meccseknek. Emellett stand up komikusként is fellépett. 15 évvel ezelőtt indította el önálló podcast-jét, a Joe Rogan Experience-et, ami Spotify-on és YouTube-on látható. Gyakorlatilag mindenki volt már a vendége, aki számít; legnépszerűbb epizódja (Elon Musk-kal, 6 évvel ezelőtt) a podcast műfaj rekordere, 68 millió megtekintés fölött a YouTube-on.

Rogan korábban Bernie Sanders-szel szimpatizált, tehát balról támadta az establishment-et. Az első „jobbkanyart” akkor vette, amikor meghívta a műsorába Robert Malone-t, az mRNS vakcinák legelső úttörőjét, aki nagyon komoly fenntartásokat fogalmazott meg az eljárással kapcsolatban. Emiatt a Demokrata Párt politikusai, és az ő cipőiket fényesítő fősodratú média beszélő fejei oltástagadónak, álhírterjesztőnek bélyegezték Rogan-t. Szintén akkoriban szerepelt a műsorában Jordan Peterson is, akinek számos „bűne” között az egyik legfőbb, hogy nem hajlandó egyetlen hibbant elmezavarodottat sem a preferált személyes névmását használni, és úgy általában azt mondja – klinikai pszichológusként – a magukat ellentétes neműnek képzelőkről, hogy nem műtétre, hanem pszichiátriai kezelésre lenne szükségük. Emiatt a két beszélgetés miatt Rogan-t is utolérte a cancel culture, és az előbb említett államhatalmi- és média-konglomerátum a Föld színéről is el akarta tüntetni. A Spotify nem adta be a derekát, nem bontottak vele szerződést, de a két kifogásolt epizódot leszedték a platformról.

Rogan nem tört meg, azóta is egyre sikeresebb. És nincs egyedül. Számos további podcaster csinál milliós nézettségeket. Beszélnek a valóságról, és beszélnek olyan emberekkel, akik a hagyományos médiából ki vannak szorítva. A szintén stand up hátterű Theo Von, a brit, de Amerikában élő Chris Williamson, a szintén brit, a női szíveket egykor színészként hódító Russel Brand, az Impact Theory szabadegyetem alapítója, Tom Bileyu, a két Weinstein (az evolúció-biológus Bret és a pénzügyi guru Eric), no meg persze a már korábbról jól ismert Ben Shapiro és kollégái a Daily Wire-nél (Matt Walsh ás Michael Knowles), és még sokan mások teljesen átrajzolták a médiatérképet. Sokkal többen nézik őket, mint a hagyományos csatornákat, valódi alternatív nyilvánosságot teremtettek, kiteljesítve a néhai Andrew Breitbart örökségét, aki már 2016-ban megmondta, hogy a közösségi médiában kell megnyerni a választást, mivel a klasszikus média véresen elfogult a baloldal javára.

2020-ban a közösségi média is az volt; a Facebook, a Google, az Instagram, és az akkori Twitter rendre álhírnek minősítette és letiltotta a Joe Biden-re (és a fiára, Hunter-re) vonatkozó negatív információkat, magát Trump-ot pedig törölték a platformokról. Miután Elon Musk megvásárolta (és X-re nevezte át) a Twitter-t, itt is megszűnt a baloldal monopóliuma, és a mostani választások előtt ha elfogultak is voltak balra, de messze-messze nem annyira, mint 2020-ban. Nem tiltották le szőnyegbombaszerűen a konzervatív szereplőket, oldalakat, tartalmakat. Lehet, hogy már előre sejtették, hogy nem szabad Trump-ot magukra haragítaniuk?

Visszatérve az említett podcasterekre, nem csak Rogan, de a többiek nagy része is a liberális világból érkezett. De miután látták, hogy mit művel a mai baloldal, a cancel culture-rel, a szólásszabadság korlátozásával, a gender-őrülettel, a háborús uszítással, a bevándorlással, stb., szép lassan mindannyiuknak kinyílt a szeme. És sorra nyitogatták másokét is. Rogan végül meghívta Trump-ot is a műsorába. Harrist is meg akarta hívni, de utóbbi nem vállalta. Nem csoda, hiszen egy 3-4 órás beszélgetést nem lehet úgy végigcsinálni, ha az embernek nincs intellektusa, nincsenek gondolatai, és csak paneleket képes ismételgetni. Ja, meg hangosan vihogni.

A podcasterek egyre fontosabb tényezővé válásával szemben viszont egy másik, ezzel ellentétes folyamatot is láthatunk. A korábban teljhatalmúnak gondolt, milliók által megkérdőjelezhetetlen vátesznek tartott, hollywoodi véleményformáló elitről, színészek és popsztárok soráról kiderült, hogy nincs már akkora hatásuk az emberekre, mint azt a Demokrata Párt képzelte. Hiába állították őket hardrendbe Taylor Swift-től Beyoncé-n át Cardi B-ig. Hiába szónokolt az öregkorára sajnos teljesen meghibbant Robert DeNiro, a már jóval az öregkora előtt teljesen meghibbant Jimmy Kimmel, vagy a világ életében hibbant Mark Ruffalo, és további celebek tömkelege, ez sem segített Kamala Harris-en. Az emberek úgy látszik, jobban hallgattak nem csak Hulk Hogan-re, Mel Gibson-ra vagy Rob Schneider-re, hanem Jor Rogan-re vagy Dana White-ra is.

Beyoncé egyébként Trump győzelmét követően kijelentette, hogy többedmagával együtt ezután nem lépnek fel piros államokban. Azaz olyanokban, amelyekben Trump győzött. A probléma ezzel csak az, hogy ez összesen 31 államot jelent. Tehát az ország közel kétharmadából kizárják saját magukat. Ez óriási bevételkiesés lesz. Nyilván nem fogják megtenni, ahogy azok a hibbant sztárok, Cher-től Barbara Streisand-ig, most sem fognak elköltözni az országból.

Az lenne az igazi, ha ezen államok, és a lakosságuk köszönné szépen, és ők nem kérnének ezeknek a féleszűeknek a zenéjéből. A folyamat már elkezdődött: a Swiftie-k azaz Taylor Swift rajongói körében óriási trend volt a választások előtt, hogy miután az énekesnő sértegette a Trump-szavazókat, kukába dobták a Swift-lemezeiket, pólóikat, és ezt kirakták TikTok-ra, Instára, stb. A másik ilyen nagy TiokTok-trend az volt a Trump-szavazó nők körében, hogy „Dance Party with Beyoncé” felkiáltással a Trump-táncot járták (azt a mozgássorozatot, amit Trump még 4 évvel ezelőtt tolt a Village People „YMCA” című dalára). Ezzel arra utaltak, amikor Trump azt mondta Joe Rogan podcast-jében, hogy Kamala Harris azért nem jön el Joe-hoz, mert el van foglalva egy tánc party-n Beyoncé-val.

Szóval, összegezve, a médiában és a popkultúrában is óriási tektonikus mozgást látunk. A szemünk láttára omlik össze a baloldal sok évtizedes, kikezdhetetlennek vélt hegemóniája. Nem csak a politikai végrehajtó hatalomban, hanem a médiában, kutúrában, a mindennapokban is. Donald Trump pontosan ugyanazt valósítja meg, amit Orbán Viktor. Sooooo much winning!

Jeszenszky Zsolt

]]>www.pestisracok.hu]]>