Lehet, hogy csak nekem logikátlan, be is vallom, nem értem az oktatásban dolgozók elkeseredését és dührohamait. A helyzet szerintem világosabb nem is lehet.

Az oktatásban dolgozóknak saját bevallásuk szerint a munkáltatójukkal van problémájuk. Ennek ellenére nagyon úgy tűnik, hogy a megoldást a munkáltatójuk (és a nemzetük) ellenségeivel összefogva szeretnék kikényszeríteni. Mindeközben büszkék arra, hogy a köz alkalmazottaiként a jogszabályokat nem tartják be (jogilag nem létező polgári engedetlenségre hivatkozva kerülik a munkát?), ami miatt mindenikük megkapja a maga szerencsétlen 15 perc „világhírnevét“, ki a 444-ben, ki a HVG-ben, ki az Index-ben, ki a Népszavában, ki-ki pedig csak saját hívő közösségében a facebookon.

Teszik ezt évek óta, választástól választásig, annak ellenére, hogy a konzervatív többség rendre tudtukra adja, a kormányzattal és csak a kormányzattal kell tárgyalniuk, nem hazájuk(?) külföldről pénzelt ellenségeivel. Nem Noárok, trágárkák, Szabótímeák és Gyurcsány vagy klónjai az illetékesek. Viszont, ők a lázítók! Érthető?! Ha pedig velük fognak össze azok ellen, akik valóban tehetnek is az oktatásért, akkor önmaguk ténylegesen a megoldás kerékkötői, a magyarországi oktatás ellen tesznek. Ez lenne bonyolult? Könnyű poén a végén feltenni a költői kérdést, hogy azok oktatják a ma ifjúságát (és vezetik az utcákra), akik ezt nem képesek átlátni? Vagy átlátják, és annak ellenére művelik ezt?

Ui.: Igen, azzal kell tárgyalni, aki tehet valamit, és akar is tenni értük!

Üdvözlet, KJ