Atlanti köreinkben elharapózott a vélekedés, hogy azért vágynak ide, ahol télen fagyok vannak és olykor még hó is esik, mert itt minden annyival vonzóbb: mondhatni, minden világok legjobbika.

Igaz, eszük ágában sincs megkóstolni a finn kását, amit az őslakosok fogyasztanak (nem emberi táplálék, panaszolják, s helyette inkább a menzapénzt kérnék kemény euróban), s a jótét lelkek húskonzervjeit is elhajigálják a bizonytalan eredetvédelem miatt: hátha nem száz százalékig „halal”. Egyelőre pár nemzedékig még nem lesz Eurábia, de sok kis gettósodott fiók-Eurábia igen: Merkel asszony ezeket nevezi szépen körülírva párhuzamos társadalmaknak. Minden németek kancellárja azt is hozzáteszi, hogy a multikulturalizmus élethazugság (Mégis, kinek az élete? – ugrik be az ismert film címe); ebből pedig az következik, hogy az asszimiláció nemcsak odafelé, hanem visszafelé is puszta spekuláció. Az idevándorolt népcsoportok nem fognak belesimulni az atlanti kultúrába (pedig titkon még mindig kultúrfölényben lévőknek tartjuk magunkat, s ez a fennkölt liberálisokra fokozottan vonatkozik); s nagyon úgy tűnik: mi, „atlantisták” sem fogunk hozzájuk idomulni, hiába a Soros-mintájú illemkódex.

A francia baloldal is elhamarkodottan ünnepli magát, amiért szavazóikat Sarkozyék támogatására biztatva megakadályozták Marine Le Pen részgyőzelmét, s egyelőre nem igazolódott be a Houllebecq-féle behódolás. (Ezt azért adaptáljuk hazai viszonyokra, mert olyan szemléletes: mintha Gyurcsány agitálna Orbán mellett, hogy ne Vona nyerjen…)
De maradjunk csak a kultúránál meg a migránsoptikánál – először egy amerikai példát citálva. A Nők Lapja Cafén olvastam, hogy egy Christopher Chippa nevű „művész” egy egész kiállítótermet tükörtojásokkal dekorált ki. A tojásbarát alkotó, bár fotóin és rajzain is gyakran előjönnek a tojások, „nem tojás­imádatból állította ki a rengeteg tükörtojást, hanem szimbolikus értelmet tulajdonít az ételnek”. Az illusztrációk szerint a fehér alapon sárga-fehérje kompozíciódarabok kao­tikus összevisszaságban a falakon, a padlón és a plafonon kaptak helyet. Első pillanatban (talán a bennem rejlő Lendvai Ildikó hatására) a gyermekéhezésre asszociáltam, de a dús Amerikában biztosan nincsen ilyesmi. Ám a portál az együgyűség és a sznobéria hamisítatlan elegyével ünnepelte az ételgyalázást. „A furcsa kiállítás címe Livestrong, azaz Életerő. A tojások a művészetben mindig valami tiszta, tökéletes megtestesülései, az újjászületés szimbólumai. Megsütve tükörtojásnak viszont elveszítik ezt az értelmet, és törött, halott hatásuk lesz. Ezt az ellentétet mutatja be Chippa, kis élethű tükörtojás-szobrait szétszórva a térben. A látogatók élvezték a különleges kiállítást, de nehéz elképzelni, hogy ne éheztek volna meg ennyi tojás látványától körülvéve!” S azt is nehéz lehet elképzelniük, hogy másnak meg elmegy tőle az étvágya. Azt pedig végképp, hogy mit gondol egy muszlim az effajta haladó művészetfelfogásról.

Ám az ókontinens sem marad el az Újvilág mögött. Ugyanez a portál lelkendezve adja hírül, hogy az Ilanera nevű spanyol kisváros katolikus templomát idén átalakították „a gördeszkások paradicsomává”. A padok helyére került a pálya, a templom falait pedig színes graffitik borítják. A tarkabarka falfreskókat Okuda San Miguel street art művész készítette, a támogatást pedig az az energiaital-gyártó biztosította, amelyik szárnyakat ígér vásárlóinak. A felújítást követően a szakrális épületet a Káosz Templomának nevezték el, a falfestményeket pedig „Kaos Star”-nak keresztelték, mert „a művész azt szerette volna megjeleníteni rajta, hogy mindegy, hol vagyunk és mit csinálunk; az a fontos, hogy tudjuk a saját céljainkat”. Megtudjuk még, hogy a fiatal deszkások „imádják a nem mindennapi pályát, ahol valóban áldozhatnak a gördeszka oltárán”.

Mit lát ebben a hírben a frissen érkezett migráns? Annyit, hogy ezek a dekadens, talajvesztett, identitáshiányos európaiak megértek a pusztulásra (legalábbis a behódolásra), hiszen nemcsak hogy letagadják keresztény gyökereiket, de még csúfot is űznek abból a vallásból, amelynek még az ateista fordulat után is a voltaképpeni jólétüket („kultúrájukat”) köszönhetik. Nem tudom eldönteni, hogy a tudósító öntudatlanul ostoba vagy szándékosan diabolikus-e, amikor a mégiscsak profán tevékenységnek számító gördeszkázással kapcsolatban az „imádni”, az „oltár” és a „paradicsom” szavakat használja – az a gyanúm: ez az istentagadás ateista gőgje, a „felvilágosodás” végtelen sötétsége lehet. Migránsunk ezek után teljes joggal hivatkozhat a felvilágosult francia politikusok hagymázára, hogy az elnéptelenedő keresztény templomokat praktikus okokból alakítsák át mecsetekké, mert akkor legalább látogatják őket; s egészen logikusnak hat Szaúd-Arábia javaslata is, amely az európai menekültválság enyhítését kétezer új mecset építésével gondolta orvosolni, teljesen ingyen.

Ehhez képest Fischer Iván egészen progresszív, amikor állami pénzekkel agyondotált zenekarával koncertezik. A Fesztiválzenekart (ezt saját honlapjukról tudom) a Magyar Telekom is kiemelten támogatja.

Nos, akkor nézzük a fischeri szellemiséget: az Amerikának, azon belül is a demokrata Clinton családnak szolgálatait hazafias alapon felajánló karmester egy bő hete miként nyilatkozott az úgyszintén német Frankfurter Allgemeine Zeitungnak. A dirigens szerint a magyarok (akik közé tudtommal ő is beletartozik) azért rasszisták, mert egy elhúzódó történelmi problémáról van szó: a lakosság még mindig Trianonnal hadakozik. Fischer szerint azonban már réges-rég nem kéne hadakozni (e logika szerint azóta se lenne Lengyelország, mert bele kellett volna nyugodnia, hogy felosztották), mert amit elvettek tőlünk, az már el van birtokolva, spongyát rá. „A magyarok még mindig úgy érzik, hogy igazságtalanul bántak velük, holott azóta a legszörnyűbb gaztetteket követték el: segédkeztek félmillió zsidó kiirtásában és Hitleren csüngtek, hogy egy-két területet visszakapjanak.” Figyeljünk az érvelésre: egy korábbi történelmi kataklizmát azzal semlegesít, hogy az áldozatok később bűnt követtek el, vagyis visszamenőleg megérdemelték a csonkolást. Ilyen alapon Németországnak is a mai terület harmadán kellene szorongania; ám erre a német kollégák elmulasztottak rákérdezni. Fischer szerint a jobboldali populisták kihasználják a csaknem száz éve élő áldozati szemléletet. Szerencsére az antiszemitizmus „nem olyan szörnyű”: a rasszizmus a romák esetében nyilvánul meg. (A romák volnának rasszisták?) Továbbá egyetértőleg idézi Schiff Andrást, aki szerint „a nemzeti-soviniszta Fidesz korlátozta a polgári szabadságjogokat”.

Gondolom, a Magyar Telekom agytrösztje éjjel-nappal ülésezik: összeegyeztethetőnek tartja-e a trianonozó-rasszistázó-sovinisztázó karmester interjújában elhangzottak szellemiségét a hazánkban extraprofitot bezsebelő csoportjuk hitvallásával és értékrendjével; s továbbra is öntse-e a szponzorpénzt a magát „a jobb Magyarország nagykövetének” nevező Fesztiválzenekarba és félállású berlini karmesterébe.

Bevándorló legyek, ha értem, miként lehetséges ez.

]]>www.magyaridok.hu]]> - Csontos János

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>