Szombaton eszmeileg újratemetik Göncz Árpádot. Sok mindenkit temettek már újra ebben az országban Rákóczitól Horthyn át Nagy Imréig (hogy „Petőfi” több mint gyanús betonszarkofágjáról szót se ejtsünk); a legtöbbször pedig József Attila csontjait hurcolászták ide-oda, hogy még odalenn se legyen szegénynek nyugodalma. Az újratemetésnek azonban eddig többnyire volt valami racionális indoka. Vagy külhonból, száműzetésből kellett magyar földbe hazahozni a nevezetes hamvakat, vagy – mint 1956 mártír miniszterelnökének esetében – a kezdetleges bolsevik temetkezési kultúra anomáliáit kellett legalább utólag orvosolni: mégsem européer eljárásmód arccal a földnek, kézzel, koporsó nélkül, mésszel leöntve, jeltelenül elkaparni a politikai ellenfelet.

Kádár János követte el ezt a bestiális kegyeletsértést, mégsem kívántam neki, hogy így végezze: kirabolják a sírját, szétszórják a csontjait, a koponyáját pedig elvigyék perverz kabalának valami íróasztalra.

Azt gondolná az ember, ennél már nincs lejjebb. És akkor jön ez a Tuareg művésznevű illető, akinek öblös szájhősként kétszáz képzeletbeli társával nem sikerült megakadályoznia, hogy a közjogi méltóságok legalább magánemberként részt vegyenek Göncz Árpád temetésén, s most nosza, meghirdeti az újratemetést, immár a sérelmezett kegyeletlerovók nélkül. Tuaregnek neve is van: Szabó Gábor; sőt titulusa is, ékes illusztrációul, ki mindenkinek adnak e hazában doktori címet.

Ám az elmegyógyintézeti esettanulmányon annyiban túlmutat a jelenség, hogy a szóvivőként aposztrofált Tuareg és állítólagos elvbarátai Demokrata Ellenállásként hirdetik magukat. A Facebookon amúgy is mindenki bátrabb kicsit, úgyhogy lehet sarkosan fogalmazni (elnézést a bizonytalan alany–állítmány relációkért és az indokolatlan nagybetűkért): „Göncz Árpád végakaratát semmibe vették, politikai örökségét elkótyavetyélték a mai napon, a »hivatalos« temetésen. Hiába ragaszkodott a Diktátor távolmaradásához, ott volt. Hiába kérte Mécs Imrét, az Ő beszédét cenzúrázták. Akik a mai temetésen részt vettek: a demokráciát és Elnökünk Örökségét temették el valójában. Szégyenletes. Jövő szombaton délután találkozunk Göncz Árpád sírjánál, hogy megadjuk a valódi végtisztességet az elhunytnak, és egyben felélesszük politikai örökségét, amit ma megpróbáltak sírba tenni. Nem lesznek szervezett beszédek, mindenki, aki oda jön, elmondhatja, mit tart a legfontosabbnak Elnökünk kimeríthetetlen életművéből. Egy Forradalmár, egy Államférfi öröksége azokban él tovább, akik azt föl is vállalják. Találkozunk, Demokraták.”

Vagyis a demokrata nem vesződik beszédírással, inkább improvizál. A diktátort nagybetűvel írja, a demokráciát kicsivel; az örökséget hol kicsivel, hol naggyal. Szerintük a családnak nincs köze az elhunythoz; képesek kijelenteni, hogy Göncz nem vett volna részt ezen a temetésen (sic!), valamint hogy több Göncz Árpád kellene. (Az előrehaladott klónozás korában az ilyesfajta kijelentés meglehetősen dupla fenekű.) Az eszmei újratemetéssel épp bálványukat nem hagyják nyugodni.

Az Index meteorológiai vonatkozásokkal árnyalta a szombati demokrata programajánlatot. „Az időjárás-előrejelzés szerint azok, akik szeretnének majd egy kicsit kegyeletsérteni és hullagyalázni, szerencsére derült időben tehetik majd ezt meg.” A portál felidézte, hogy Tuareg korábban hónapokon keresztül sátorozott csapatával a Parlament előtt; augusztus 20-án a pofozozkodással tarkított megemlékezésen a tüntetőket vezette; egyébként pedig folyamatosan támadja azt a Kocsis Mátét, akinek korábban polgármesteri tanácsadója volt. Nem kis bravúr belekeverni a már-már vallási jegyeket mutató Göncz-kultusz eme szélsőséges elhajlásába a Fidesz fővárosi elnökét, de mégis sikerült: akár Ungár Klára-emlékérem is járhatna érte. Ugyanakkor korrekten megjegyezték, hogy Göncz Árpád végakaratában egyáltalán nem azt kérte, hogy Orbán Viktor maradjon távol, hanem azt, hogy ne legyen állami temetése, és állami vezetők ne mondjanak beszédet. Ráadásul Orbán Viktor nem is ült a „díszpáholyba”, mint a szóvivő úr képes beszédében állította: közrendű gyászolóként, hitvesével együtt ott toporgott valahol hátul, a „küzdőtéren”.

„Magatok hajtjátok a hurokba a fejeteket, és mélyostobaságotokban még büszkék is vagytok rá” – fogalmaz Tuareg mély értelműen. Én meg azon tűnődöm, hogy immár megállíthatatlanul zajlik a demokrata jelző kiüresítése, amely a Gyurcsány–Gréczy-féle Demokratikus Koalícióval kezdődött…

Csontos János - ]]>www.magyaridok.hu]]>

]]>www.flagmagazin.hu]]>