Az egyik kulcsmondat ez volt: „Soros mindent el fog követni, hogy Magyarországon olyan kormány legyen, amelyik úgy táncol, ahogy ő fütyül, amelyik lebontja a kerítést és megnyitja a határokat az illegális bevándorlók előtt.” Orbán Viktor a nemzeti konzultáció eredményét értékelte az ország nyilvánossága előtt. Imént idézett mondata a beszéd végén hangzott el.

A miniszterelnök világosan felvázolta az úgymond brüsszeli királyság, az Egyesült Európa vízióját, illetve azt a távlatot, amit a most elbúcsúztatott Helmut Kohl volt német kancellár is üdvözölt, az egyenrangú nemzetek Európáját, azt a harmonikus szövetséget, amely mindent egyesít, ami kinek-kinek elfogadható érték, de mindent megtart, ami az adott nemzet számára és csak az ő számára jelent értéket. Az együttműködés és a szuverenitás harmonikus egyensúlyának megteremtése a nemzetek Európájának legfőbb célja, míg a neoliberális oldal nem óhajtván bíbelődni az eltérő nézetekkel, erőből rákényszerítené akaratát a többiekre.

Van abban valami ördögien torz, hogy a magát a liberalizmus bástyájának nevező brüsszeli elit most szankciókkal fenyegeti az akaratával szembeszálló közép-európai országokat, főképp Magyarországot és Lengyelországot. Képzeljük el, mi volna, ha az Orbán-kormány hasonló agresszivitással lépne fel mondjuk a parlamenti ellenzékkel szemben, amiért azok példának okáért nem támogatják a kétharmados felhatalmazást igénylő törvényjavaslatokat, és pénzügyi szankciókkal fenyegetné meg őket. Lenne nagy sivalkodás a liberális világmédiában.

Pedig az ötlet már formát öltött. A több nyelven megjelenő Euractiv brüsszeli hírportál vezető szerkesztője, Georgi Gotev „A titkos fegyver a lator országok ellen” című cikkében elsősorban Magyarország, másodsorban Lengyelország megbüntetésére gondol, írja a magyaridok.hu-n Lovas István. Eszerint a két lator, Magyarország és Lengyelország nagyobb veszélyt hordoz magában, mint a migránsok áthelyezése Görögországból más országokba, mert „a beteg almák terjesztik a betegséget”. Ezért a kohéziós alapokat kell kivenni ezen engedetlen országok kezéből, csakhogy e pillanatban az EU jogszabályai ilyen szankciót nem tesznek lehetővé, a szabályokon pedig gyakorlatilag lehetetlen változtatni, noha Merkel és Macron „bátor arccal” jelentette ki a csúcson, hogy az EU alapszerződésének megváltoztatása nem tabu. „Tehát van titkos fegyver a latrok ellen? A válasz: van.”

Vajon milyen visszhangot keltene, ha a magyar jobboldal azon fölbátorodva, hogy a megkérdezettek több mint 90 százalékos többsége – amely az 1,6 millió visszaküldött kérdőív ismeretében a teljes lakossági véleményt reprezentálja – elutasítja a migránsok befogadását, az ezt semmibe vevő politikai ellenzéket latornak, magyarul bűnözőnek nevezné, és súlyos pénzügyi szankciókat javasolna ellenük bevezetni, amiért ellenszegülnek a kormányzati akaratnak? Vajon miért természetes ugyanakkor egy liberális számára diktatórikus eszközöket alkalmazni a másként vélekedőkkel szemben?

És ha már itt tartunk, Linzben egy tunéziai férfi, aki évtizedek óta Ausztriában él, bestiálisan meggyilkolt egy idős házaspárt, mivel azok az osztrák Szabadságpárttal rokonszenveztek, amely köztudottan ellenzi a migránsok további befogadását. Vajon ebben a kontextusban ez az eszelős tunéziai gyilkos miért ne volna liberálisnak tekinthető? Elvégre csak annyi történt, hogy volt titkos fegyvere két osztrák „latorral” szemben.

Bencsik andrás - ]]>www.demokrata.hu]]>