- 0
Orbán Viktor miniszterelnök a Demokratának adott interjúban mondta, úgy látja, nemcsak az a magyar modell különlegessége, hogy a társadalom kétharmados felhatalmazást adott a Fidesz–KDNP-koalíciónak, hanem hogy kitartott mellette négy éven át.
Tegyük hozzá, ennek nyilvánosan formát is adott. Ezek voltak a békemenetek. Amelyek láthatóvá tették azt a rendkívül erős érzelmi kapcsolatot, ami nagy erőt adott az Orbán-kabinetnek.
A Seuso-kincsek visszavétele valóban mint cseppben a tenger mutatta fel e ma még nehezen leírható kötődésnek a természetrajzát, ugyanis a legtöbb európai országban e manőver elképzelhetetlen lett volna. A legtöbb országban, ha egy kormányfő a legnagyobb titokban egy ilyen különös, jogilag kritizálható manővert kezdeményez (elvégre bírósági tárgyaláson perelünk a tárgyakért, igaz, eredménytelenül), nekiugrik az ellenzék, a média, ízekre szedik, hogy honnan volt erre felhatalmazása, miért nem vett a pénzen lélegeztetőgépeket, mi van, ha mégsem a miénk és hasonlók.
Figyelemre méltó, hogy ezek a támadások elmaradtak. Úgy tetszik, négy év után gyakorlatilag a közmegegyezés része lett Orbán Viktor kiemelkedően kedvezményezett, az eddig ismerteknél nagyságrendekkel erősebb, bár továbbra is a demokratikus keretek között maradó pozíciója, ami egy sajátos, alapvetően érzelmi bázisú társadalmi elfogadottságon alapul. A legutóbbi békemenet újra és újra felcsendülő viktorozásai ezt igazolták vissza: Orbán Viktor miniszterelnökként eddig konzekvensen olyan lépéseket tett, amik legjobb meggyőződése szerint az ország számára hasznosak és előremutatóak, a társadalom jobbik és nagyobbik fele pedig ezt elégedettséggel nyugtázta, minek folyományaként mára előállt az a helyzet, hogy e tábor nem magyarázatot vár el a miniszterelnöktől, hanem eredményeket.
Nem kellett s a jövőben sem kell magyarázkodnia, hogy miért, miképpen történt a dolog. Az akció sikeres és hasznos volt, Magyarország megítélését javította, a nemzeti büszkeséget erősítette, ezért azt a nemzeti közmegegyezés üdvözölte: hosszú sorok állnak a Parlament előtt – nem mellékesen Európa legszebb terén, ami szintén az Orbán-kormány érdeme –, hogy lássák a visszaszerzett kincseket.
Magyarország egy ideje már tud és mer nagy lenni, s ezt az érzést megszokni még talán nem, de megismerni és megszeretni kezdi a közvélemény. A sikerek pedig tovább erősítik az érzelmi alapú kapcsolatot a vezető személye és a társadalom között, mert ne kerteljünk, a kollektív bizalom és fölhatalmazás döntő mértékben a miniszterelnöknek szól. Ez az erős legitimáció az elmúlt évek nemzetközi ütközeteiben is előnyt adott. Az új magyar modell európai elfogadása enélkül nem jött volna létre.
Most, a hétvégén tehát nem arról szavazunk, hogy melyik politikai formáció a legrokonszenvesebb a számunkra s annak ki a képviselője, hanem arról, hogy az a páratlan felívelés, ami 2010-ben elkezdődött, folytatódjék-e vagy sem. A folytatás legfontosabb biztosítéka pedig maga a magyar miniszterelnök, továbbá az a csapat, akit maga mellé választ.
A dolog ilyen egyszerű. Mint a fociban. A szövetségi kapitány hívja meg a játékosokat a csapatba, akik aztán, ha jó a stratégia, ha mellettük áll a közvélemény, s ha a tudásuk is megfelelő, győznek. Ha a magyar labdarúgó-válogatott az elmúlt négy évben olyan szinten focizik, mint a politika mezején a Fidesz–KDNP, akkor most világbajnok lenne. Na, erről szavazunk vasárnap.
Bencsik András - demokrata.hu
Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!
Köszönettel és barátsággal!