A legfrissebb hírek szerint a csütörtöki gázolás utolsó szabadlábon lévő gyanúsítottját, a 22 éves marokkói Junesz Abujakubot a spanyol rendőrség Barcelonától 45 kilométerre nyugatra lelőtte. Ő volt az utolsó terrorista a 12 elkövető közül (11-et már letartóztattak vagy megöltek). A hatóságok szerint ő vezette a kisteherautót, amely a tömegbe hajtott Barcelonában.

Élelmes utazási iroda last minute ajánlata: „Fantasztikus kedvezmény! Most 50 százalékos árelőnnyel utazhat a mediterrán világ egyik legszebb városába, Barcelonába. Érdeklődni itt és itt….” Érdekli önt ez a páratlan lehetőség? Mennyi pénzt áldozna azért, hogy egy kellemes héten át enyhe, de letagadhatatlan félelemben éljen? Volna-e kedve Barcelona terein és utcáin sétálni manapság? Vagy inkább érdekelné önt a festői szépségű Marseille?…

Bocsánat, mindez rossz vicc volt. Nincs ilyen hirdetés. Nyugat-Európa ugyanis veszélyes hellyé vált. És bár a turisták biztathatják magukat azzal, hogy kétszer nem csap ugyanoda a villám, tapasztalati tény, hogy a nyugat-európai nagyvárosok egy-egy erőteljes merénylete után jelentős arányú csökkenést szenvednek el az idegenforgalomban. De nem ez a legnagyobb baj. Hanem hogy minél befogadóbb egy ország, minél szélesebbre tárja kapuit a harmadik világból érkezők előtt, annál hatalmasabb csapásokat mérnek rá e világ képviselői.

Sokan sokféleképpen értékelik e jelenséget, amely egyre erősebb, egyre hevesebb. Jönnek a harmadik világ vándorai a gazdag és erőtlen Európába, annak is a szívébe, a leggazdagabb és legerőtlenebb részbe: Németországba, Franciaországba, Svédországba, Nagy-Britanniába, hogy betöltsék azt az űrt, amit az impotens Nyugat meg nem született gyermekei hagytak maguk után. Jönnek a vándorok, és a korábban érkezett már itt élők pedig egyre agresszívabbak lesznek.

A mennyiség átcsapott egy új minőségbe. Egyelőre még lokális atomrobbanások rázzák meg a levegőt. London, Barcelona, Marseille… Hol lesz a következő? És az utána következő? Mert lesz, az biztos. A NATO-erők diadalmasan finomporrá bombázták a már régóta romokban heverő arab városokat és falvakat, és most diadalmas hadijelentésekben adják tudtul, hogy itt és itt ennyi és ennyi Iszlám Állam-harcost öltek meg. Ami valószínűleg igaz. Sokat megöltek közülük. De nem mindet. És aki életben maradt, az Európa felé menekül, és itt akar bosszút állni.

A kamerával látó okosbombák semmit sem érnek a nyugat-európai nagyvárosokban, és nem érnek semmit a háromezer méterről is halálosan pontos találatot elérő sunyi orvlövészek, a nyugati hadviselés legújabb hősei, mert itt belül, Európa érzékeny szívében a megalázott iszlám harcosok hatásos fegyvert találtak az ellenség elpusztítására: bármit, ami mozog, ketyeg vagy éles. Lehet kés, lehet teherautó, vagy mikrobusz, vagy csak egy személygépkocsi, lehet felcsatolt öngyilkos robbanómellény, lehet robbanószerrel megrakott bőrönd, lehet bármi, ami mozog, ketyeg vagy éles.

Európa egy nem várt helyzettel került szembe. A legyőzöttnek hitt ellenség asszonyai, fiai és leányai, de legfőképpen a fiai szépen feloldódnak a forróság és szegénység elől menekülők tömegében, és bebocsátásért esedeznek Nyugat-Európában, amit játszi könnyedséggel meg is kapnak. Kapnak szállást, ellátást, némi pénzt, kipihenik magukat az ellenség hátországában és felkészülnek az újabb csapásra. És lecsapnak. Újra és újra. És Nyugat-Európa hülyén néz.

Bencsik András - ]]>www.demokrata.hu]]>