"Tanítja, hogy az embernek mind a szent házasságban, mind azon kívül tisztán és fegyelmezetten kell élnie. Állást foglal a szexuális élet minden eltévelyedésével: a szabad nemi élettel, házasságtöréssel, prostitúcióval, pedofíliával, valamint a nemi kizsákmányolással szemben, és azokat bűnnek tekinti. Nem ítélkezik a homoszexualitás, mint hajlam fölött, de az egyneműek aktív nemi életét nem tekinti házastársi kapcsolatnak, együttélésük minden formáját és annak következményét (például a gyermekek örökbe fogadását) bűnnek tartja, visszautasítja, és kapcsolatukat egyházi áldásban nem részesíti” – tette közzé a Romániai Református Egyház Zsinata 2009-ben.

Bár így tennének a magyarországi egyházak is. A meleg büszkeség az elmúlt évek bizonytalansága után, hatalmas nemzetközi politikai támogatással áttörést ért el a józanság és jókedv fővárosában, Budapesten, és díszmenetét zavartalanul megtartotta a múlt hétvégén. Sajnos biztosak lehetünk abban, hogy jövőre még nagyobb és még harsányabb menet lesz, amit nem lesz képes megállítani az ellentüntetők primitív fellépése sem. Itt ugyanis egy hatalmas félreértésről van szó.

Nem az ízléstelenül hivalkodó buzik és a neonáci stílusú bunkók állnak egymással szemben, hanem két egymással kibékíthetetlen ellentétben álló létfelfogás. Az egyik szerint a létezés egyszeri és véletlen. Az erkölcs csupán egy olyan játékrend, amit a buta többség alakított ki az okos kisebbségtől való félelmében, következésképpen nincs jó és nincs rossz, mert az egyszeri létezésben amiről lemondasz, azt soha többé nem kapod vissza, így nincs se jutalom, se büntetés, se kárhozat, se üdvözülés, csupán a pillanat, amit ha nem ragadsz meg, akkor veszítettél. A test születik, virul és lehanyatlik, a korhadásban új életek sarjadnak és így tovább. Isten nincs, de ha volna, ő is meleg lenne...

A másik felfogás szerint a létezés végtelen s csak a biológiai lét véges, ami talán a spirituális lét leképeződése, minek következtében nem az a kérdés, hogy létezik-e Isten, hanem hogy létezik-e a világ? Túl sok és túl bonyolult feltételnek kellett fennállnia az úgynevezett ősrobbanástól kezdődően máig, hogy az élet akár csak egy bolygón létrejöhessen, hogy mindezt spontán jelenségnek tartsuk. Ráadásul az élet legfőbb törvénye, az evolúció, amikor egy alacsonyabban fejlett lényből alkalmazkodás révén magasabban fejlett lény jön létre, ellentétben áll az Univerzum legfőbb törvényével, az entrópiával, miszerint magukra hagyva, a magasabban szervezett képződmények – az emberek is, ha letelt biológiai életidejük – idővel alkotóelemeikre hullanak szét. Elporladnak.

Ezt a drámai és megoldhatatlan ellentétet a gondolkodó ember ösztönösen egy magasabb rendű akarat érvényesülésének tartja, melyből fakadóan a létezést és annak reprodukcióját elválaszthatatlan, szent és célzatos küldetésnek tekinti. Olyan küldetésnek, melynek célját ugyan nem ismeri, de hiszi és vallja, hogy ez univerzális kell legyen, mert különben nem létezne sem növény, sem állat, sem ember. Hát ez a probléma a meleg büszkeséggel, mert ez olyan, mintha a búza azt mondaná: „büszke vagyok arra, hogy nem termek magot. Ti pedig egyetek földet!” Paradoxon: ha a melegek apja is meleg lett volna, nem lennének melegek.

Demokrata, 2014/29., július 9. - Bencsik András