A szolidaritás öröksége „alakít és kötelez is bennünket, hogy a hazák Európáját építsük, hogy így érkezzünk el az Európa nevű hazába”. Ez a „nagy, óriási, az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig húzódó Európa a kereszt jele alatt nőtt fel, az áldozatok, az önfeláldozás közepette, és a szabadságon, valamint a szolidaritáson alapszik” – mondta Kornel Morawiecki, a lengyel parlament korelnöke, az 1982-ben létrehozott Harcoló Szolidaritás megalapozója azon az ünnepségen, ahol Orbán Viktor magyar miniszterelnöktől átvette a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal polgári tagozata kitüntetést Magyarország iránti következetes kiállása, valamint a magyar–lengyel kapcsolatok erősítését szolgáló tevékenysége elismeréseként. A szejm korelnöke azt a kívánságát is elmondta, hogy a sok évszázados lengyel–magyar barátság „példa és útmutató legyen egy ilyen Európa és egy biztonságos, békés, értelmes világ építésében”.

Valami van a levegőben. Orbán Viktor miniszterelnök kedden fogadta Manfred Webert, az Európai Néppárt frakcióvezetőjét, a Bizottság élére kiszemelt csúcsjelöltjét Budapesten, vagyis lapzárta után, de bárhogy is alakultak a megbeszélések, szinte biztosak lehetünk abban, hogy már nem ezen a találkozón múlik a Néppárt és a Fidesz–KDNP közös sorsa. Valami elkezdődött. Mateusz Morawiecki, a nagyszerű Kornel Morawiecki fia, lengyel kormányfő és Orbán Viktor magyar miniszterelnök együtt mond ünnepi beszédet március 15-én, jelentette be Hollik István kormányszóvivő szombaton Budapesten a kormany.hu-nak.

A legendás és gyökereit a múlt mélységesen mély rétegeibe eresztő lengyel–magyar barátságon is túlmutat ez a látogatás, ugyanis függetlenül attól, hogy az európai nagypolitika zárt tárgyalószobáiban miképpen alakulnak a dolgok, némely következtetés az előbbiekből kiolvasható. Weber úr látogatása azt üzeni, hogy a tegnapi kemény fenyegetés éle, miszerint ha nem így meg így lesz, akkor kizárják a Fidesz–KDNP-t a Néppártból, kicsorbult. Hogy azért-e, mert nem merik kizárni, vagy azért, mert a Néppártot menthetetlenül bedarálják a migrációs erők, és a Fidesz–KDNP-től ezért meg kell szabadulniuk, hamarosan kiderül.

Lehet, hogy éppen március 15-én. Mert a lengyel miniszterelnök látogatása azon a kitüntetett napon, amely a nemzeti függetlenség legszebb ünnepe, amelynek máig ható üzenete, hogy a nemzet szuverenitását akár az életünk árán is meg kell védelmezni, s amely véráldozatból a lengyel hősök is kivették a részüket, nem véletlen. Ennek önmagában is üzenete van: Lengyelország ismét ott áll Magyarország mellett, mint már annyiszor a történelemben.

Abban biztosak lehetünk, alakuljanak akárhogy az elkövetkező pár napban a dolgok, hogy péntek délelőtt nem csak magyarok milliói hallgatják majd a lengyel és a magyar kormányfő szavait, mert feszülten figyelik majd azokat szerte Európában. Sőt talán az egész világon, hiszen ahogy a jó Kornel Morawiecki mondta, ez a „nagy, óriási, az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig húzódó Európa a kereszt jele alatt nőtt fel, az áldozatok, az önfeláldozás közepette, és a szabadságon, valamint a szolidaritáson alapszik”.

Igen, a kereszt, és nem a félhold jele alatt. És igen, a szabadságon, jelesül a nemzetek szabadságán, valamint a szolidaritáson, jelesül a keresztény európai nemzetek szolidaritásán alapul. Sokunknak az az érzése, hogy a március 15-i beszédek üzenete ezúttal nagyon messzire ér el.

Bencsik András -]]> www.demokrata.hu]]>