Egyre csekélyebb érdeklődés kísérte a Tisza Párt vidéki rendezvényeit. Már a fővárosi aktivisták buszoztatása sem hozta meg a kívánt eredményt, ezért hagytak fel a háborúellenes gyűlések követésével is – tudta meg a Magyar Nemzet. Forrásaink szerint csúfos kudarcba fulladt Magyar Péterék kísérlete, hogy a fővárosi pártot országos szervezettel erősítsék meg.

A tiszások kezdetben ambiciózus célt tűztek ki maguk elé: a fővárosi irányítású szerveződésből országos civil hálózatot építeni, amely a vidék aktív polgárait is bevonja a közéletbe. Ez a törekvés azonban hamar falakba ütközött. Több vidéki helyszínen is kiderült, hogy a helyi közösségek nem azonosulnak az urbanizált budapesti aktivista mentalitással, és nem alakult ki valódi kapcsolat a helyiek és központ között.

Több vidéki fórumon a részvétel is elmaradt a várakozásoktól: míg a szervezők néhány száz fős tömegre számítottak, a gyakorlatban gyakran csak néhány lelkes érdeklődő jelent meg a településeken. A helyzetet csak a budapesti és a Pest vármegyei aktivisták utaztatásával sikerült megmenteni.

A Magyar Nemzet forrásai szerint ez a demoralizáló valóság hamar rányomta a bélyegét a mozgalom lendületére.

– avatott be a részletekbe informátorunk. Beszámolt róla, hogy ez történt a háborúellenes gyűlések követésekor is. A Tisza Párt elnökségének ugyanis be kellett látnia, hogy a vidéki nagyvárosok jó részében sem képesek hatékonyan mozgósítani, és több helyen egyértelműen lebőgés lett a fórumokból.

Forrásaink szerint nemcsak külső tényezők játszanak szerepet a visszahúzódásban. Több tiszás aktivista is arra panaszkodott, hogy a szervezeten belül hiányoznak az egyértelmű döntéshozatali mechanizmusok, a vidéki koordinátorok pedig nem kapnak megfelelő támogatást.

Miközben a Tisza Párt elnöksége mindent a központból igyekszik irányítani, semmilyen érdemi segítséget nem adnak a ]]>Tisza-szigeteknek]]> a feladatok elvégzéséhez.

]]>www.magyarnemzet.hu]]>