Régi szabály, hogy dühösen nem szabad cikket írni. De most a düh szó csak bágyadt és halovány eufemizmus. Mert szombat éjjel Európában történt valami.

De előbb repüljünk Afrikába, hogy idézhessünk valakit.

Robert Mugabe zimbabwei elnök az országból való kiutasítással fenyegette meg azokat a külföldi diplomatákat, akik őt a homoszexuálisok jogainak tiszteletben tartására kérik.

Az Afrika legidősebb vezetőjének számító Robert Mugabe zimbabwei elnök országa függetlenné válásának 34. évfordulója alkalmából mondott beszédében bírálta Európa "homoszexuális abszurditását".

"A tegnap Európája nincs többé, ma olyan Európánk van, amelynek nincsenek elvei és ahol az a természetes, ami nem természetes" - hangsúlyozta a fővárosi nemzeti stadionban tartott ünnepségen a dél-afrikai ország 90 éves elnöke.

Hozzátette: hazája nem azért küzdött az Egyesült Királyságtól való függetlenedésért, hogy a "melegek földjévé" váljon. Hangsúlyozta a jelenlévőknek: azonnal "elküldjük" és "nem hallgatjuk tovább" azokat a diplomatákat, akik Zimbabwéban a homoszexualitás védelmére beszélnek.

Nem régi, május 4-i MTI-hír, nem is kell kommentálni. Mindenki azt ért meg belőle, amit akar. És azt, ami józan önmaga.

Annyit teszek hozzá, hogy évtizedekkel ezelőtt a Nagy Zsűri az apartheidet tette fókuszává. Becsültük Martin Luther Kinget, tüntettünk mi, világpolitikát befolyásoló gimnazisták Angela Davisért, aztán valahogy elillant a dolog. A Nagy Zsűri azóta más lóra tett, most a feketék helyett a rózsaszíneket támogatja.

Mugabe mesternek persze igaza van, hogy ma Európában az a természetes, ami nem természetes. De Mugabe mester 90 éves, a múlt embere. Hiába néger, nigger, feka, már akkor sem olyan érdekes, ha fején találja a szöget.

Az idő, pláne a gyorsuló idő nagy dolog. Amerikát is fekete elnök vezeti. (Más kérdés, hogy a minap Barack Obamát a phenjani állami hírügynökség "kártékony fekete majomnak" bélyegezte, akinek jobb lenne, ha "más majmokkal élne együtt egy afrikai vadasparkban".)

Nyugodjunk meg, hagyjuk a vadasparkokat, mert szombat éjjel Európában történt valami.

Sajnálom az osztrák államfőt, aki a tolerancia győzelmének és Ausztria sikerének tulajdonította a győzelmet. A fesztiválon nem a tolerancia, hanem az erőszakos, a Nagy Zsűri által előre megkívánt eredmény született.

Sajnálom ezt a megtévesztett ökröt, mert számomra az ő Ausztriája nekem Melk és Mariazell, Tirol és Innsbruck, hogy Salzburgról, Mozartról és a régi Bécsről, Haydnról és Beethovenről ne is beszéljünk. De Heinz Fischer ezt azon a varázslatos éjszakán most feladta, mert neki az ország sikere egy transzverzita őrült kontinentális győzelme. Ehhez persze kellett a több százmilliós nézőközönség is, Izrael (naná) 12 pont, Grúzia (?) 12 pont és a többiek.  

Nyugodjunk meg, hagyjuk a vadasparkokat. Hazám sajtója is kellően megosztott, relativizálnak, hogy egy gagyi műsor gagyi szereplőiről van szó. Arról persze nem beszélnek, hogy ezt a műsort százmillók nézték. És köztük gyerekek is, akik eddig csak a mesékben vagy rajzfilmeken láttak-hallottak ilyet. Anyuka, ki ez, bácsi vagy néni? És erre nincs értelmes válasz. És azt se felejtsük, hogy ez a kitalált image szakállal, hosszú hajjal, fátyollal némileg Krisztus-arcra is emlékeztetett, amit a józanul radikális keresztényeknek üvöltözve kellene visszautasítaniuk.

És sajnálom azt a sok magyar zenészt, aki zongorához ült és komponált. Több százan voltak, hittek valamiben, alkottak valamit, más kérdés persze, hogy hazánkat végül csak egy dal képviselhette. (Nem is rosszul.)

És sajnálom ezt a Barrosót is, aki így, osztrák szakállal adja át az uniós elnökséget. Utána az özönvíz.

De ez az osztrák GMO-s hőscincér jelkép is. A Nagy Zsűri persze nevet, én pedig csak szégyenkezem, de nagyon.

Mert szombat éjjel Európában történt valami.