- 0
Mint tudjuk, Bangóné azt mondta egy tévéműsorban, hogy azért népszerű a Fidesz, mert sok patkány van Magyarországon. Ezt mondta, pontosan ezt mondta, mindenki tudja, ez nem kérdés. Bangóné még hencegett is, hiszen azt is hozzátette, hogy most szókimondó kedvében van. Aztán persze megijedt, gyáván magyarázkodni – hazudozni – kezdett.
A konkrét politikai tettre és folyományaira nem akarok túl sok szót fecsérelni. Ha félretesszük a mondat amoralitását, primitívségét, nyomorultságát – nehéz persze –, de ha mégis megkísérelünk nem ezzel foglalkozni, akkor persze evidens: épeszű politikus nem sértegeti ellenfele szavazóit. Hiszen azokat akarja megszerezni. Sőt. Épeszű politikus nem is gondol ilyet. Hogy tudna sikeres lenni, ha a hibát a szavazókban keresi?
Jó, rendben, Bangónénak a bevétele ugyan abból van, hogy politikus, de persze nem az. Vagyis ezt le is zárhatjuk. Egy nem politikus nem tud politikusként viselkedni. Arról sem érdemes beszélni, hogy pártja, az MSZP milyen szánalmasan védekezik. Szerintük az a baj a patkányozással, hogy félreérthető. Tudjuk, nem félreérthető, de ez is mindegy. Aztán jött Ujhelyi (ő képviseli az MSZP-t Brüsszelben…), elkezdett patkánykormányozni, de néhány óra után megijedt és zavaros magyarázkodás után a patkányozós reklámfilmjét eltüntette. Az MSZP a haláltusáját vívja, nem nehéz megjósolni, hogy 2022-ben az lesz a kérdés, hogy egyáltalán bejutnak-e a parlamentbe. Ráadásul a pártot elfoglalta egy nullaszázalékos törpepárt, rájuk telepedett egy minden komolyabb feladatra alkalmatlan ember, Karácsony Gergely. Nincsenek tehát jó helyzetben a szocialisták.
Annyiban kétségtelenül számíthat az MSZP a nullaszázalékos partnerére, hogy a legmókásabban éppen ez a pártocska védte Bangónét. Egyik legszerencsétlenebb képviselőjük, Tordai Bence azt találta mondani, hogy Bangóné azért beszélt patkányokról, mert zavarta, hogy az interjúban nem arról kérdezték, amiről szeretett volna beszélni és így akart rátérni a számára fontos témára, a patkányirtásra. Tudjuk, Tordai Bencénél kevesebb szánalmasabb képviselő ül a parlamentben, ő volt az, aki halált megvető bátorsággal – izzadó tenyérrel, dadogva, makogva – azt kérdezte a március 15-ei zászlófelvonás előtt az ünnepségre váró köztársasági elnöktől és házelnöktől, hogy mit gondolnak a szabadságról, egyenlőségről és testvériségről. Hű, de bátor! Ha valamitől, ettől aztán lemond az egész kormány. Fájdalmas, de a vakmerő akció úgy folytatódott, hogy aztán Áder János és Kövér László puszta jelenlétéről összecsinálta magát Tordai Bence, a hátuk mögött – óh, micsoda debattőr az ilyen – vigyázzállást parodizált, majd elsomfordált. Ez volt a nagy akció. Na, ez a Tordai Bence védte meg Bangónét. És ez ma az MSZP.
Persze, az érdekes lenne, hogy mit gondolhat mondjuk Hiller István Bangónéról. Végignéztem az MSZP parlamenti képviselőinek a listáját, és valahogy Hiller Istvánon akadt meg a szemem. Hillert nehéz lenne kiemelkedő politikusnak nevezni, de tagadhatatlanul művelt ember, egyetemen tanít, ráadásul szakterülete feltételezhetően komoly elmélyülést igényel. Középkori történelemmel foglalkozik, ha jól emlékszem az egyik nyilatkozatára, ebből adódóan biztosan tud latinul, nyilvánvalóan németül és (gondolom) olaszul is, és elolvasott több ezer könyvet. Hagyjuk egy pillanatra a politikai ostobaságot, hagyjuk a gyalázatos jellemtelenséget, ami a patkányozás mögött húzódik – tételezzük fel, hogy Hiller mint pártkatona mindezt elnézi Bangónénak. De foglalkozzunk kicsit az egész gondolatszerűség primitívségével. Igen, a végtelen primitívségről mit gondolhat Hiller István? Hiszen frakciótársa. Ott ül vele számtalanszor egy helyiségben. A patkányozó Bangóné, akinek saját anyanyelvével vannak zavarba ejtően komoly gondjai – meg persze ő a tévészékház Bangónéja is. Vajon hogy viselkedhet egy frakcióülésen Bangóné? Ha egy nyilvános tévéinterjúban patkánynak hívja a Fidesz hárommillió szavazóját, hogy beszélhet róluk, amikor a sajátjai között van? Igaz, a patkányozást nehéz fokozni. Nehéz azt gondolni, hogy a többi szocialista képviselő előtt kulturáltabb lenne, mint a televízió nyilvánossága előtt. Sőt. Nem kell túl nagy merészség feltételezni, hogy amikor maguk között vannak, Bangóné trágárkodik is. De mindegy is – ennél alantasabb viselkedést, mint amit a televízióban produkált, nehéz elképzelni.
Mindenesetre ne legyünk naivak. Bangóné patkányozása nem véletlen. Könnyű elképzelni ezek után, hogy milyen lehet a hangnem az MSZP-n belül. Hogy beszélhetnek ott a másként gondolkodó emberekről. A másként gondolkodó szavazókról. És persze azt is tudjuk, hogy nem a semmiből érkezik Bangóné ocsmánysága. A kudarcmagyarázó ellenzéki holdudvar gondolatmenetét fordította le a maga meglehetősen egyszerű nyelvére Bangóné. Hányszor hallottuk azt az aljasságot, hogy azért nyert harmadszor is kétharmaddal a Fidesz, mert a kevésbé művelt emberek szavaztak rájuk. (A baloldal választási kudarcait saját, úgymond politikamagyarázó emberei mindig a szavazók butaságával indokolják, nem a maguk avíttságával, ügyetlenségével, hazugságsorozatával, alkalmatlanságával és legkevésbé sem a Fidesz teljesítményével. Hányszor olvashattuk azt is, hogy szerintük Anglia butább fele szavazta meg a Brexitet, Amerika butább fele választotta meg Trumpot. A Fidesz pedig csak azért győzött, mert elzárták a vidék – Úristen, még itt tartanak, hogy vidék… – szavazópolgárai elől a 444 független meglátásait és Kálmán Olga pártatlan bölcsességeit.)
De ami a legérdekesebb: Bangóné jelleme. Nem, megállom, ellenállok a kísértésnek, nem fogok patkányozni. De az azért elgondolkodtató, hogy milyen ember az, aki a hibát ilyen primitív módon, ilyen szánalmasan másban keresi? Nem a pártja politizál rosszul, nem ő a rossz politikus, hanem az a hibás, aki nem rá, nem rájuk szavaz. Micsoda amoralitás van e mögött a világszemlélet mögött! Micsoda torz világkép! Milyen ember az, milyen párt az, aki, ami ennyire elutasít mindenfajta őszinte szembenézést?
Nyilvánvaló: a negyedik kétharmadhoz segítséget jelentene, ha egy ilyen alkalmatlan és vállalhatatlan politikus továbbra is ott ülne az ellenzék között. Sípoljon meg kerepeljen csak, amikor kedve tartja, rikácsoljon, zavarja meg ordítozásával a parlamenti munkát, csináljon újabb hazug színjátékot a tévészékházban, tartson helyesírási bemutatót, sőt, engedje el magát még jobban, legközelebb egy tévéstúdióban már trágárkodjon is.
De ennek ellenére: el kell tűnnie a közéletből. Nem maradhat képviselő. Az is szégyen, hogy eddig az volt.
Gábor László, az Origo főszerkesztője
