Ma 2020 február 17. Donát napja van. Holnap Bernadett napja lesz.
neukoelln-jihad-gesundheit-660x330.jpg

Az integrációs terror I.

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve
A traumatizált, alulszeretett és integrációban megrekedt, megbélyegzett afgán tini sétált kódorgott Berlin utcáin, amikor spontán a kezébe keveredett egy kés valahogy…

Nézegette, gondolta szel vele egy kis kebabot, de ekkor hirtelen nekiugrott egy őt elnyomó, elmaradt, keleti-európai gondolkodású, 130 kilósra hízott, fogyasztói keresztény-fehér heteroszexuális kanlengyel, hogy elnyomja, és védekezésből megölte ezért. Tudta, hogy tetteinek következménye lesz: halott sofőr nem szállít katiajit. Lelkiismeretfurdalása lett és látta a fuvarlevelen, hogy „karácsonyi égőket leszállítani a berlini Kristkindlmarketre.” Kétségbeesett emberünk, hogy akkor a sok kisgyerek ajándék nélkül ne maradjon, a tettek mezejére lépett. Mivel se a fuvarozás rendjét, se annak módját nem ismerte, valamint kamiont se vezetett soha még, így puszta jószándékból, és a társadalomba való integrációját bizonyítandó szerencsétlenül belehajtott a tömegbe, mert a lába nem érte el a fékpedált. Még kicsi ugyanis, kiskorú, és nemrég vesztette el a szüleit, akiket elnyomó német náci katonák lőttek le a sivatagban SS egyenruhában.

De félre a tréfából. Zsohár Zsuzsika, minden magyar dobogó szíve, érző lelke emigrált]]>adta tudtul tegnap a Hír24.]]> Elment Bécsbe, és még valószínűleg megy tovább is, hisz a mocskos orbáni bakancsok barázdái közt nincs egyetlen migráns sem, akit simizni lehetne. És ez rossz neki, ezért megy. Isten áldja, hát. Reggelre jött a hír: 12 halott 50 sebesült. Boldog karácsonyt! Letartóztatás Brüsszelben, és egy 12 éves (!!!) – tótawécsunderliki értelemben vett- „kabuli srácot” is elkaptak Ludwigshafenben. Gondolom egyiküknek sem volt elég pihepuha Zsohár és az elhízott bölcsészpicsák pihepuha csöcse a keletinél, a traumatizáció olyan mélyen volt, hogy hiába a kebabszendó, hiába a Xbox, csak kellett valami jó kis esemény a Kabul-Moszul-Aleppo vonalról. Elvégre egy jóravaló afgán, ha nem öl, akkor unatkozik, azt meg nem szabad hagyni.

Lassan úgy néz az egész ki, mint valami furcsa pogány vallási rítus: a Bűnös Nyugat karácsonyi vásározókkal, metrózókkal és óvodásokkal elégíti ki a Dühös Demiurgosz, a Véres Babiloni (iraki, afgán, perzsa) Isten éhségét. Jön Babilon és véres áldozatot kér a Leigázottaktól. A furcsa pogány (vagy ép apokaliptikus) vallás teológiájában van ugyanis a Bűnös Nyugat, aki vezekel. A megváltás útja az Önfeladás, a Behódolás, a rítus pedig az integráció. A pogány-liberális ateista feloldódás. A Megváltás. Véres vezeklés a harmadik világ ártatlan szenvedőinek Rómájához, Aleppóhoz.

Az „integráció” egyfajta bűvös-mágikus hatalmú varázsszóvá, mantraszöveggé változott. A valós vallási rítusokkal ellentétben azonban mind módszere, tulajdonképpeni célja, és végkifejlete is a mai napig tisztázatlan. Egy átlagos gyónással vagy muszlim dhuával szemben azt se tudni, hogy kinek kéne csinálnia és hogyan, hacsak nem az a módszer, hogy szép szőke szűzlányokat áldozunk a sötét afgán harcosoknak, lásd ui.: Maria Lindenburger.

Egy azonban biztos: az „integráció” véres szertartása kiterjed minden hitgyakorlási, eltérő identitásforma megfegyelmezésére.

Ne legyenek illúzióink: a mocskos jobbos gonosz keresztényekre ugyanúgy rá van pirítva, ahogy a mocskos terrorpistákra, és mindkettejüknek ott van a Liberális Megváltás tanítása: integrálódjanak egymásba. A migráns és az őslakos, a szőke orvostanhallgató és a festett hajú afgán, a karácsonyi vásározó és a SCANIA hűtőrácsa.

Innen nézve az „integráció” egyáltalán nem egy kellemes és hasznos dolog, sokkal inkább tűnik végeredményben egyfajta erőszakos asszimilációnak, aminek a végén már nincs se keresztény, se muszlim, se arab se német, se karácsony, se ramadán, se SCANIA, se a kerekére csavarodott Betlehemi jászol. A végén konkrétan SEMMI nincs, csak az „integráció” ami olyan, mint a kommunizmus: utópia. A valóságos, újfajta asszimiláció már korántsem nemzeti, hanem a kanti eszmék (a „békével” járó dinamika, verseny és jólét stb.) veszélyes, eltorzult és cinikus változata. Az egykori internacionalisták undorító gerilla-ideológiája: a multikulturalizmusba csomagolt kommunista SZÓMA rejtőzik mögötte.

Az integráció beteljesülése sokkal riasztóbb és szörnyűbb, mint a karácsonyi vásár véres integrálatlansága.

Ami látszólag satuba fogja a különböző világnézeteket az a jólét: a fogyasztói társadalom konformizmusa, tespedt békessége. A koncepció: ha kellő mértékű a jólét, az erős gazdaság adott, akkor az emberek elfelejtik, félredobják az identitásukat, mert fogyasztóként valami újat, érdekesebbet építhetnek fel a kínálatból. Erős és vonzó hazugság ez, ami az ember természetének alapjait kísérti meg. Mindeközben, a szabadosság közegében, az újbaloldal szektái, az iszlámhoz hasonlóan extrém mértékű erkölcsi puritanizmust követelnek meg (lásd pl.: harmadik generációs feminizmus).

A béke lehetőségnek látszatát, a passzivitást meg kell tartani, az igazságot, pontosabban: a valóságot pedig nem szabad a félhomályból a felszínre engedni. Erre szolgál a fogyasztók millióival hitelesített establishment média, a totalitás propagandaeszköze. Mégis ahogyan a kommunizmus úgy a propaganda is elavult kifejezés erre a korábbinál mélyebb, belsőségesebb viszonyra, amire már a virtuális létezés élménye is rányomja bélyegét. A média elhallgatási, ferdítési technikájára hivatkozni már-már közhelynek számít; ugyanis mindannyian érezzük, ez a nyilvánosság csak a végterméke, az újrafogyasztásra váró salakanyaga ennek a konformista, pacifista és gyáva társadalomnak.

Érzéketlenségünk tehát, amit valószínűleg sokan érzünk most, a menetrend szerint gyilkoló pakisztáni menekült és hűtőrácsra kenődő polgár láttán, ennek köszönhető.

Olyan közegben történnek már a merényletek is, hogy megszűnik a valós azonosulás. Már egyre nehezebb a berlini karácsonyi vásárt a mi aktuális bevásárlásunkkal összehozni, de ami szörnyűbb: akár már Berlinben is a szomszédos utca karácsonyi vásárának látogatói is úgy fogják fel ezeket az eseményeket, mint amikor egy szuperhős-filmben hullanak a CGI civilek. Akik iránt a szuperhős-sagákban pont olyan ál-szolidaritást kell vállalni, ahogyan együtt kell érezni a migránsokkal, a fekete bűnözőkkel, a meleg bálnákkal és a transzkutyákkal. Ahogy ott nem érzünk semmit, úgy irtják ki belőlünk azt is, hogy együttérzést tanúsítsunk azok irányába, akiket egy elmebeteg felrobbant vagy kinyír havonta egyszer, vagy többször.

A berlini libsifőpolgi sajtótájékoztatójából úgy értesültünk, hogy sokan nyilvánítottak neki részvétet, és az áldozatok emlékére színesre lesz fényfestve a Brandenburger Tor. Júj. Ergó egy kis zsöszüzéssel le is rendezték az egészet. Haladhatunk tovább, nincs is már semmi, csak a látnivaló.

Pedig elméletileg ők, a halottak a mi „európai közösségünk” tagjai, nem? De, hagyjuk az elavult, etnicista törzsi béklyókat, a felesleges kérdéseket és örüljünk annak, hogy bűnhődhetünk, alászállhatunk Abu Bakr al-Bagdadi sötéten felragyogó segglyukába.

]]>www.tutiblog.com]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Belföld (5) Autómánia (61) Nagyvilág (1446) Emberi kapcsolatok (36) Mozi világ (440) Mozaik (42) Kultúra (4) Történelem (13) Egészség (50) Mondom a magamét (4316) Heti lámpás (232) Tv fotel (65) Szépségápolás (15) Rejtőzködő magyarország (171) Jobbegyenes (1689) Politika (1571) Alámerült atlantiszom (142) Életmód (1) Gazdaság (637) Gasztronómia (539) Flag gondolja (33) Tereb (139) Vetítő (37) Irodalmi kávéház (479) Sport (729)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>