Kezdjük a feketelevessel: Budapest I., II., III., IV., VI., VII., VIII., IX. és XI. kerület. Ezek azok a kerületek, ahol az ellenzéki összefogásnak sikerült leváltania a Fidesz–KDNP jelöltjeit. Plusz Tarlós Istvánt, ami talán mind közül a legfájóbb.

Tisztességes, becsületes, szorgalmasan dolgozó polgármesterek, rendes magyar emberek vesztették el polgármesteri széküket. A munkájukat. A kerületeiket. Olyan emberek, akik rengeteget tettek a választóikért, a kerületeikért. Ők nem hibáztak, becsülettel és tisztességgel dolgoztak.

És mégis, hétfő reggel úgy kellett felébredniük, hogy azoknak kell átadniuk a hivataluk kulcsait, akik már régen megbuktak, akikről már úgy hittük, hogy csak a politikai ­underground eldugott szobaszínházaiban fogjuk látni őket színvonaltalan haknijaikban szerencsétlenkedni. Mert mind emberileg, mind politikailag alkalmatlanok voltak. De az ellenzéki kényszerkoa­líció bebalzsamozott hullaserege feltámadt. Megrázták magukat, kinyújtóztatták elgémberedett végtagjaikat, és számos helyen győzni tudtak.

Azok, akiket liberális anarchisták, tehetségtelen vándorszínészek, iszákos szemkilövetők és szélsőjobboldali szkinhedek vezettek. Összefogott az LMBTQ-aktivista az egri kopaszok vezetőjével, a megrögzött holokauszttagadó pedig szövetségre lépett az antifasiszta újkommunistával. A lámpást a beteges, vérfertőző nászhoz a Duna-parti cipőkbe köpködő náci tartotta. Mert mocskos Fidesz. Mert Orbán takarodj. Mert semmi sem drága.

Az elvtelen koalíció megköttetett. A ragasztóanyag, ami végre egyben tudta tartani a holokauszton viccelődő Mirkóczkit, a karlendítő Sneider családot a gyöngyöspatai szegregáció ellen és a melegek jogaiért harcoló balliberálisokkal, a győri polgármester volt és a köré szőtt szövevényes mese. Amely csak nyomokban tartalmazott igazságot, de az erős képi anyagok ­miatt egy fél ország elhitte a névtelen szerző semmivel sem alátámasztott, bizonyítékok nélküli hazugságait. Mindet. Mert látták a hűtlenkedő, jachton dőzsölő győri polgármestert. Így elhittek minden leírt szót, minden leírt mondatot.

A baloldali sajtó pedig készségesen vitte a hírt, vette át és habosította a hazugságokat. Pedig a győri polgármesterről szóló botrány kitörése előtt még kényeskedve, a magánélet szentségéről tartottak kiselőadásokat, ha valaki Wittinghoff Tamás úr hasonló akcióját bátorkodott szóba hozni, és aljas kampányról, szexvideós zsarolásról meg karaktergyilkosságról papoltak.

De a jachtos felvételt meglátva vérszemet kaptak, előzőleg leírt intelmeiket pedig elfelejtették. És visszavonultak szerkesztőségükbe kikeverni azt a szuper erős ragasztót, amely végre össze tudja tapasztani a nácit a komcsival.

Nullától huszonnégy óráig ment a kurv…zó-kokainozó NER-lovagozás, holott egy kispesti szocialistáról és egy budaörsi polgármesterről is előkerültek botrányos kép- és hangfelvételek.

A legelemibb sajtóetikai szabályokra sem ügyelve nyomták, hogy kokain, kokain meg kokain. Pedig egy szűk sikátornyi csík nem sok, annyi kábítószer sem látszott egyik felvételen sem. Ellentétben a kispesti Lackner Csabáról előkerült videóval, ahol a szorgalmas szoci Andrássy útnyi sugárutakat húzott ki porból. Fekete-Győr András és Karácsony Gergely a kampány utolsó hetében mégis többször mondta ki a kokain szót, mint Kálmán Olga egész pályafutása alatt, hogy oktatásegészségügy.

Vasárnap még azt a bravúrt is előadta az egyik klubrádiós kommunista, hogy kokainbárónak nevezte a győri polgármestert. Úgy, hogy semmi bizonyíték nincs, és nem is volt soha a bűncselekménynek minősülő kábítószerezésre.

Egy névtelen szerző vádaskodásain kívül. A bizonyíték nélküli vádaskodás márpedig bűncselekmény. De ne legyenek illúzióink, azt is ugyanúgy marketingelték volna, ha a magát az ördög ügyvédjének nevező blogger azt állította volna, hogy a győri polgármester az adriai jachton négyéves gyerekeket molesztált, miközben tömegpusztító nukleáris fegyvereket adott el az oroszoknak. Hiszen ha fideszes a megtámadott, akkor nem számítanak a tények. Csak a cél. Ami szentesíti az ördögi eszközt.

A legolvasottabb baloldali lapok, az Index, a 444, a HVG, a 24.hu az önkormányzati választás hajrájában napi nyolc cikkben mutogatták a győri polgármester alfelét, miközben a két szót – kurvák és kokain – ismételgették és szuggerálták. Az ellenzéki és az elbizonytalanodott szavazók pedig elhitték, mert elhitették velük, hogy „ez” a Fidesz. „Ez” a jobboldal. Hogy „ilyen” az összes fideszes polgármester. Hogy ez a NER. A ragasztó kezdett megkötni.

Az ellenzéki sajtó – amelyről külföldön úgy tudják, hogy nem is létezik, hiszen Orbán börtönbe vetette az összes kormánykritikus újságírót és bezáratta az összes ellenzéki szerkesztőséget, tehát nincs sajtószabadság – olyan leplezetlenül kampányolt az ellenzéki összefogásnak, olyan lelkesen tartotta napirenden a győri polgármester ügyét, és közben olyan szemérmetlenül hallgatta el, tagadta el a kispesti százmilliós lenyúlásokat és a Wittinghoff-videót, hogy arra tényleg nehéz szavakat találni.

Az ellenzék célzott facebookos hirdetései elárasztották az internetet, miközben az óriási zajban a mi üzeneteinkből alig hallatszott valami. Persze lett volna ellenszer. A rákos daganatot azonnal ki kellett volna vágni az egészséges szervezetből. Ez nem történt meg. És ez hiba volt. Nagy hiba, amiből tanulni kell.

Ahogyan abból is, hogy eltartott kisujjal, szabályos küzdelemben nem lehet legyőzni a mocskos módszereket alkalmazó, rossz hírű negyedekben edződött, piszkos kampányt folytató, szabálytalanul, bokszerrel és viperával küzdő csibészeket.

A tartalmainkat, a híreinket, publicisztikáinkat, a leleplező anyagainkat ezentúl hatékonyabban kell eljuttatni az internetre költözött, a nyomtatott sajtót már alig olvasó, politikailag aktív fiatalabb választókhoz. Az ellenzéki sajtónak ugyanis nincsenek erkölcsi korlátai, ők nem fognak megváltozni.

Ők a kispesti kokainozásokat mindig el fogják hallgatni, a budaörsi nőügyet pedig karaktergyilkosságnak fogják hazudni. Ilyenek. Nem nagy meglepetés ez.
Glaszékesztyűt le, bokszkesztyűt pedig fel.

Apáti Bence - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>