– olvasható egy brüsszeli szakértői anyagban. Liberális politikusok szerint a dolog főleg az új tagállamokban sürgető, ahol még mindig nem vált általánossá a píszí szemlélet. De majd a megfelelően nevelt  új generáció…

„Kispörkölt, kicsit odakozmált szafttal és tunkolni való fehérkenyérrel” – P. Panadol két és fél éves magyar-kanadai kettős állampolgár vágyakozva ízlelgette ezeket a szavakat. Értelmüket még nem ismerte, de a budai bio-gender-konform magánbölcsődében az a pletyka járta, hogy ez csak valami nagyon jó dolog lehet – és amit nekik nagykorúságukig nem sok esélyük lesz kipróbálni.

Panadol nevét akkor kapta, amikor édesanyja az otthoni szüléskor rimánkodva könyörgött valamilyen fájdalomcsillapítóért. Amit a videózással és az ügyintézéssel megbízott apa a gyermek neveként értelmezett. Ha Panadol, hát legyen Panadol. Ám mivel az antidemokratikus Magyarországon ilyen utónevet nem lehetett adni a gyermeknek, az Amnesty International segítségével gyorsan Kanadában anyakönyveztették. Emberi jog is van a világon!

A két és fél éves Panadolt ez nemigen zavarta, a bölcsődében voltak nála keményebb arcok is, törvényes, „magyar” keresztnévvel. Ott volt például Konor, aki többször is középkori módon inzultálta a kis Immakuláta elsődleges nemi jegyektől mentesített babáját. Meg a Szentirmay ikrek, Hamilkár és Tamerlán. Ők a tiszta somogyi ősökkel rendelkező Skolisztikát csúfolták genetikus stréberséggel.

Mondjuk egy hete nyugalom volt, amióta egy furcsa néni-bácsi a #metoo mozgalomról mesélt nekik. Azóta Skolisztika barátnőjével, Delfinával már az összes fiút bevádolta az óvónéninél. Ezért a srácoknak büntetésből a fodrászos Legóval kellett játszaniuk a rendőrségi helyett.

Persze a rendőrautós játék is csak addig volt a bölcsiben, amíg Góvinda anyukája nem csapott botrányt, hogy fiát maszkulin szerepekkel bombázza a kisdedóvó vezetése. Amikor a gyerek előtt még fényes jövő áll, akár fiúként, akár lányként, akár rendszergazdaként – a nevelők meg be akarják skatulyázni! Panadolék most komolyan izgulnak a tűzoltóautóért.

Játék kardot csak egyszer láttak a budai magánbölcsődében. Sanyi csempészte be, akit ugyan Alekszandroszként anyakönyveztek, de nagypapája elmagyarázta, hogy attól, hogy a drága gyermekei megzakkantak, a kisunokájának nem muszáj minden hülyeségüket követnie.

Sanyi mesélt Panadolnak először a pörköltről, sőt, úgy általában a hús létezéséről is. A hír gyorsan terjedt, és egy szerdai napon ebédidőben lázadás tört ki a bölcsisek között. Pedig a menü Michelin csillagokat idézett: pirított fokhagymás füstölt tofu, szuvidált-citromos leveleskel, főtt rizs és bulgur, szójával dúsított tahini szósz. A felkelést Sanyi vezette, társaival együtt először halkan, aztán egyre erősebben skandálták a „Jántott húst!” jelszót.

Az óvónénik gyorsan kiemelték Sanyit a forradalmi tömegből, ő ezt mártírokat megszégyenítő tekintettel tűrte, és csak néha kiáltotta el magát: „Sejtésből, nem tofuból!” Sanyi sokat tanult nagypapájától…

A bölcsődei szülői munkaközösség a példátlan eset után értekezletet tartott. S miután kivezettek egy ingerületen ittas apukát, azt a határozatot hozták, hogy a nevelési elveket a jövőben még inkább a nyílt társadalom, az európai értékközpontúság, és az LMBTQ-normák jegyében kell alakítani. Továbbá jobban oda kell figyelni a bölcsisek gasztrokulturális nevelésére; a magyar hangzású ételek kirekesztést, nacionalizmust és agressziót plántálnak a csemetékbe.

Másnapra a bölcsődéből eltűntek a magyar népmesék – a Mátyás királyról szóló adomák már korábban indexre kerültek -, Vuk mániákus húsevése, Szaffi pedig a női nemi sztereotípiák erősítése miatt került tiltólistára. A megfelelő német és svéd rajzfilmek beérkezéséig a fiúk és lányok ruhát cserélnek, hogy ezáltal elinduljanak a nyitott, befogadó emberré válás útján. Amelynek végén felfedezik a mindannyiunkban rejtőzködő, politikailag korrekten gondolkodó elmét.

Panadol két és fél éves bölcsődés ezért most piszkosul szorító cicanadrágban és rózsaszín blúzban bámult ki az ablakon. Közben azon mélázott, hogy őt pillanatnyilag sokkal jobban érdekli a „kispörkölt, kicsit odakozmált szafttal és tunkolni való fehérkenyérrel”, mint a „nyitott, befogadó emberré válás”.

Aztán úgy döntött, hogy ha mindenáron valamilyen úton kell mennie, akkor ehhez előbb előkeríti Sanyi elrejtett játék kardját. És együtt megkeresik ezt a politikailag korrekten gondolkodó elmét, akárhova is bújt!

Fotó: baby-und-family.de

Máté T. Gyula - ]]>https://matete.pestisracok.hu]]>