Lapzártakor még nem lángoltak a budapesti erdők, a nagykörúti bozótos sem parázslott, és úgy nézett ki, hogy az elkövetkező napokban sem kell számolni plusz negyvenfokos hőséggel.

Vagyis az ábrándos lelkű Karácsony Gergely által kikiáltott budapesti klímavészhelyzet – ami természetesen nem vonatkozik az agglomerációra, mert ott a főpolgármester úrnak nincs hatásköre – a jelek szerint tényleg csak üres retorikai fogás, ellentétben mondjuk Ausztráliával, ahol tombol a tűzvész, de a józan ausztrálok közül egyre többen mondják, hogy a borzalmas méretű katasztrófában a Karácsony-féle klímaharcos zöldek felelőssége nem csekély.

A meleget ugyan nem a zöldek csinálták, azonban az, hogy hosszú évek kitartó munkájával elérték, hogy a nyaranta (nekünk telente) mindig rendkívül forró, középső területein pokoli sivataggal megvert Ausztrália erdeit és bozótosainak alját az elhalt növényzettől még véletlenül se tisztogassa az ember, mert annak olyan természetesnek kell lenni, ahogy azt a Jóisten rosszkedvében megteremtette, az ő bűnük.

Ennek eredményeképpen olyan roppant tömegű gyúlékony massza halmozódott föl az ausztrál erdők tövében, ami fölért egy pokolgéppel. Csak idő kérdése volt, hogy a nyaranta rendkívül forró ausztrál klímában menetrendszerűen kigyulladó erdőtüzek e gyúlékony közeg révén mikor eszkalálódnak valami rettenetté.

Most eljött ez a pillanat. Az ausztrálok bizonyára elgondolkodnak majd azon, hogy kell-e mindenben a hülyeségig szektás zöldmozgalmárokra hallgatni, vagy esetleg megkockáztathatják a józan ész rehabilitálását. Ha majd elül a tűzvész, jut erre idejük. Hiszen ami a veszedelmes aljnövényzetet illeti, egy pár évig nem termelődik újra. Addig ezt a meccset Ausztrália megélhetési idiótáival le lehet játszani.

Ezért célszerűbb a budapesti politikai helyzetre inkább a klímahisztéria kifejezést használni, hiszen nem vitás, hogy melegszik a Föld légköre (vagyis lehetne ezen vitatkozni, de nem ajánlott, mert maholnap a kétkedőket – legalábbis a fejlettebb demokráciákban – elviszi a rendőr), ám az biztos: attól, hogy Karácsony Gergely a saroktól kerékpárral megy munkába, ha látják az újságírók, még nem lesz hűvösebb. A klímavészhelyzet pon­tosan olyan szellemi kábítószer, mint a népi demokrácia, a klímasztrájk és a migráns nemzetköziség.

A klímasztrájk fogalmát egy súlyos betegséggel küszködő svéd leányka dobta be a köztudatba, hallatlan sikerrel. Már nálunk is sztrájkoltak kisiskolások a klíma ellen. Tanítás helyett. Érdekes tünete ez a kollektív elmebajnak. Ha egy higgadt tanár megkérdezné ezeket a gyerekeket, hogy mondjátok el, de őszintén, mit reméltek attól, hogy az utcán kiabáltok, valószínűleg orvosilag is értékelhető válaszokat kapna. Ha már itt tartunk, nézzünk szembe az igazi vészhelyzettel. Mert van.

Ha most vasárnap lennének a választások, a Fidesz–KDNP-t legyőzné az egyesült ellenzék. Nem kicsit, nagyon. Amiből számos tanulságot le lehet vonni. Kezdjük mindjárt a legfontosabb tünettel: a Kétfarkú Kutya Párt egyre közelebb került ahhoz, hogy bejusson a magyar parlamentbe.

Amiből az következik, ismerve e jeles párt politikai üzenetrendszerét, hogy a kissé drogmámorra emlékeztető hülyeség mára minálunk is politikai tényező lett: Gyurcsány, Karácsony, Gréczy, Jakab, Kunhalmi és Hasfelmetsző Jack már ante portas, itt van a kapuk előtt, ahogy a művelt latin fogalmazott. Jó reggelt, Magyarország!

Bencsik András - ]]>www.demokrata.hu]]>