Minél többet támadják Magyarországot az úgynevezett európai értékekre hivatkozva, annál inkább az a gondolata támad az itt élő emberek minősített többségének, hogy ilyenek nem léteznek. Már nem. Sajnos.

Különleges formája az ilyen támadásoknak, amikor a jogállamiságot és a demokráciát hiányolják a felbőszült kritikusok úgy, hogy esetünkben azonmód szembe is fordítják egymással a két dolgot. Ez zajlik évek óta az Európai Unió különféle szervezeteiben, és ez történt tegnap is az Európai Parlament belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottságában, ahol bemutatták a máris hírhedtté vált Sargentini-jelentést.

Az immáron harmadjára kétharmados felhatalmazást kapott magyar kormány migránspolitikájától hideglelést kapó liberális politikai kalandorok szerint ugyanis nálunk nincs demokrácia. Azért nincs, mert az csak liberális lehet, vagyis definíció szerint azoknak kellene a hatalomban ülni, akik hajlandóak gátlástalanul kiszolgálni a brüsszeli liberálisok önpusztító törekvéseit, amelyek szerint a migráció alapvető emberi jog, elősegítése, támogatása pedig a humánumból és az európai értékekből fakadó kötelesség.

Nehéz azonban a demokráciát letagadni ott, ahol szabad választáson, hetvenszázalékos részvétel mellett a győztes másfél millióval több szavazatot kapott, mint a második helyezett. A liberális és illiberális jelző értelmezési vitája sem érdekel már senkit az M0-s vonalát elhagyva, ezért igyekeznek jogi síkra terelni a problémát a támadássorozat zsoldosai.

Így lesz alapjogi probléma mindenből, ezért igyekeznek azt a látszatot kelteni, hogy hazánk nem jogállam, itt mindenkinek sérül minden joga, de különösen azoké, akik nem Orbán Viktorra szavaztak. Vagyis a többség, élve demokratikus jogaival, szerintük leszavazta a jogállamot. Ezt tudja szülni a liberális elme immár 2010 óta, mert merünk itt néhány millióan mást gondolni a világról, benne a saját helyünkről, mint amit a globalista háttérhatalom pénzéből kézivezérelt egyoldalú médiájuk torz agymosása előír számunkra.

Van viszont egy kis baj a joggal. Az bizony elég egzakt terület, még a legtrehányabb törvény sem engedi meg a valóság teljes kizárását annak eldöntése közben, hogy sérült-e valaki joga vagy sem. Ezért van tele a Sargentini-jelentés is nyilvánvaló hazugságokkal, már régen lezárt viták fölböfögésével, jogi köntösbe öltöztetett politikai támadásokkal, mert a valóság annyira más, hogy nemcsak az alapszerződés hetes cikke szerint nem lehetne jogállamisági eljárást kezdeményezni, ha csak a tényleges problémákat hoznák föl ellenünk, hanem például a külső határok hatékony megvédése miatt összeurópai dicséretben kellene részesíteni a magyar kormányt.

A legszomorúbb az egészben, hogy a jelentéstevő tudatlan természetvédő hülyeséggyűjteményéből sorról sorra visszaköszönnek a honi ellenzék unásig ismert ostobaságai, fényes bizonyítékául annak, hogy az egész nem szól másról, mint egy újabb kormánybuktatási törekvésről, amit most uniós színtéren próbálnak keresztülverni, ha már a választáson nem sikerült.

Az európai balliberálisok tényleg úgy viselkednek, mint az idióta várvédők, akik látva a hódítók tömegeit, bontani kezdik a falat, nem erősíteni. Pedig az ENSZ világélelmezésért felelős vezetője épp a minap ismerte el, hogy az eddigi invázió kirándulócsoportnak minősül ahhoz képest, amit az Iszlám Állam tervez ránk zúdítani Afrikából.

Szóval annyira európai lenne, annyira megfelelne a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás alapértékeinek, ha a Sargentini-félék felhagynának a mi vegzálásunkkal, és végre igazi megoldásokat keresnének Európa igazi problémáira. Mielőtt kalifátus váltaná föl a demokráciát, és a saría a jogállamot.

Gajdics Ottó - ]]>www.magyaridok.hu]]>