Korrupció, korrupció, korrupció – az országépítő kormányzás elmúlt bő másfél évtizedben folyamatosan ezzel a szóval ütötték a nemzeti kormányt. Szajkózta boldog-boldogtalan, számító áruló írástudó és fölhergelt írástudatlan, és végül bármi épült, bárki kapott bármilyen segítséget, az a mesterségesen kialakított hamis közérzületben korrupció lett, amit egy mondatban tucatszor is elismétlő pörgő nyelvű közvéleménycsinálók lendületükben és indulatukban gyakran egy r-rel ejtettek ki. Az eltűnő r betűk mindenesetre fölkelthették volna azok figyelmét, akiknek van füle a köztudomásúlag az ördög lakhelyéül szolgáló részletekre – Csurka István történelmi ívű lényegláttató esszét tudott volna kerekíteni – hogy képzavarral éljünk – a lenyelt r betűk lopakodó térfoglalásáról, de mi itt most megállunk, mert másra hívjuk fel a figyelmet.

Először is arra, hogy a nemzetépítéshez nélkülözhetetlen, 1945 után tudatosan szétvert, megsemmisített, személyes képviselőiben gyakran egyszerűen legyilkolt magyar nagytőke felépítésének műve természetszerűleg megkívánja e nagytőke támogatását, vagyis az idegenekkel szembeni protekciót. Másodszor pedig arra, hogy ez véletlenül sem korrupció.

Utóbbi jogtalan előny megszerzését célzó vesztegetés, vagyis bűncselekmény, előbbi viszont, hangsúlyozzuk, nemzetépítés. És persze a politikai hatalom hátországának szilárd biztosítása. A történelemkönyvek a régi idők királyainak jeles erényei közé sorolják azon uralkodói képességet, mellyel az ellenük fenekedő bárókat, hogy úgy mondjuk, semlegesítették, a hozzájuk hűségeseket pedig ranggal, birtokkal, előjogokkal jutalmazták. Ilyen a politika, mindig ilyen volt, és mindig ilyen lesz, mert az emberi becsvágy, gyarlóság, haszonlesés, más megközelítésben érdekérvényesítési útkeresés, megint csak más szemszögből pedig a minden meghatározó szereplő kölcsönösen előnyös egyensúlyának, kortárs kifejezéssel a nemzeti együttműködés rendszerének megteremtése ezt követeli.

]]>Ezt több mint hét évvel ezelőtt megírtuk]]>, kár, hogy nem beszéltünk róla sokkal többet, sokkal hangosabban, sokkal közérthetőbben. Így aztán azok interpretálták, akiknek nem a valóság megértetése volt az érdekük és a feladatuk…

De ne tagadjuk el, korrupciós bűncselekmények is történtek a nemzeti kormányzás idején is. Az „is” szócska hangsúlyos, sőt, kulcsfontosságú. Korrupció ugyanis volt, van és lesz.

A tilosban járó ügyeskedés, a lekenyerezés, a pénzzel, vagyonnal, pozícióval vett és azokért összeesküvés-szerűen adott előnyök végigkísérték az emberiség ismert történetét. Senki, a legnagyobb tudású történészek sem tudnak olyan korszakot említeni, amely mentes volt a valódi korrupciótól. Különböző körzővel-vonalzóval-szögmérővel kiagyalt valóság-, tehát életidegen ideológiák idealista megszállottjai ugyan álmodozhatnak hótiszta társadalomról, de az efféle ráérős fotelforradalmárok alkalmasint még veszélyesebbek, mint maga a korrupció. És ez nem cinizmus, hanem évszázadok tapasztalatain alapuló rezignált valóságismeret.

Ha tehát axiómaként fogadjuk el, hogy korrupció volt, van és lesz, akkor azt nagyjából úgy tekinthetjük, mint valamely megmásíthatatlan természeti adottságot. Ami ellen persze igyekezni kell a lehető legfelkészültebben védekezni, megelőzendő a legsúlyosabb károkat, de attól még a hurrikán, az árvíz, a földrengés megérkezik. Tudjuk, hogy jön, utáljuk, próbáljuk minimalizálni a károkat, de nem tudjuk megakadályozni.

Ebből következik, hogy a korrupció vádját ordítva kampányolni puszta színjáték. Hatásos lehet, persze, mert a korrupció erkölcstelen, káros, bűnös. De az a helyzet, hogy a ma ismert és általánosan elfogadott, legalábbis megszokott nyugati világ eleve megsokszorozza és szétteríti az intézményes korrupciót, mivel „a demokráciákban soha nem sejtett elhivatalosodás indult meg, és ez a társadalom minden területére kiterjed” – állapítja meg Hamvas Béla Értekezés a közigazgatásról című esszéjében.

Így tehát szemérmetlen hazugság az a tétel, hogy 2010-től 2026-ig soha nem látott, feneketlen méretű korrupció tombolt Magyarországon; aki ezt állítja, nem csak a történelmet hamisítja meg bármiféle tényszerű bizonyíték nélkül, és nem csak hazánk újragyarmatosítását próbálja elfedni harsogó propagandájával, hanem fölmenti visszamenőleg a korábbi szocialista-liberális kormányzás időszakát, noha annak számos fontos embere végezte börtönben éppenséggel bizonyított korrupciós bűncselekmények miatt. És fölmenti jó előre a most hivatalba lépett liberális, globalista gyarmati adminisztrációt egészében és embereiben is minden bűn alól. Akárcsak a helytartótanács főnépbiztosát a mentelmi jog.

Ágoston Balázs - ]]>www.demokrata.hu]]>