Aranyosi Péter humorista volt Gulyás Márton vendége a minapi Partizánban. A nép hangját hozta be a stúdióba a miskolci srác (munkás­szülők parasztgyereke), két sztorival állt elő, ezektől kellett volna kifeküdnünk. Az első saját édesanyjáról szólt, aki egy rendezvényen „összefutott” Orbán Viktor miniszterelnökkel. „Milyen kár – kesergett Aranyosi –, hogy pont akkor ]]>nem volt nála a robbanómellénye]]>. Mennyivel jobb lenne az országnak!” (Vicc vége.) A másik történet: emberünk sms-ben gratulált Ruszin-Szendi Romulusznak, amikor kiderült, hogy az eltanácsolt tokakatona belépett a Tisza Pártba. Itt így szólt a „poén”: „Végre valaki tud sortüzet vezényelni!” Bennünk lehet a hiba, hogy nem tudtunk nevetni. Ónodi György, a Heti hetes boldogult producere meg is mondta anno: a jobboldalon egyszerűen hiányzik a humorérzék. Fábry Sándort leszámítva nincs egyetlen vicces ember sem errefelé. Olyan például, mint a frenetikus Farkasházy Teddy vagy Kuncze Gábor, a jópofa ciánozós…

Szerintem egy Gulyás Mártonról szóló portrébeszélgetésen azért mi is nevettünk volna, hiszen a „partizánkorszaka” előtti Marci maga volt az univerzális humor.

Legemlékezetesebb kunsztja, a Sándor-palota 2017-es ostroma valóságos Chaplin-burleszk. ]]>Festékespalackkal akarta megdobálni]]> a Sándor-palotát, ám az elbliccelt testnevelési órák megbosszulták magukat, csórikám nem tudta a célig elhajítani a flakont. Vagy amikor a Pesti Vigadó dísztermében erőnek erejével szerette volna fölpofoztatni magát, ám csak szelíden lehülyézték, mire a csalódott hadonászás közepette leesett a színpadról. Aranyosi? Sehol sincs.

Pilhál György - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>