Ma 2024 október 16. Gál napja van. Holnap Hedvig napja lesz.
A szuverenista erők lehetőségei

A szuverenista erők lehetőségei

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)

Törvényi erővel kell fellépni a Bajnai és a Korányi által vezetett hálózatok ellen

 

Szánthó Miklós arról beszélt a CPAC (Conservative Political Action Conference) mexikói konferenciáján, hogy alakul, formálódik a liberális globalisták legnagyobb rémálma, a nemzeti erők nemzetközi együttműködése.

Nem csoda, hogy az úgynevezett fősodratú erők rettegnek ettől, hiszen azt hitték, hogy globális együttműködésre csak ők képesek, ez az ő fő erejük, a szuverenisták, konzervatívok pedig erre soha nem képesek, mert annyira eltérőek a nemzeti érdekek, szokások, hagyományok stb., hogy ebből nem lehet széles körű, ha tetszik, nemzetközi együttműködést létrehozni. Ebből fakadóan pedig a politikai küzdelemben mindig ők vannak fölényben, hiszen ők egységesen lépnek fel, míg a nemzetiek megosztottak, s a dolog természeténél fogva mindig is megosztottak maradnak.

Nos, hála a jó Istennek, ebben nagyot tévedtek és tévednek.

Mert miről is van szó?

Először is nem kérdés, hogy immáron száz-százötven éve a nemzetköziség jellemző a hagyományos értelemben vett baloldalra. A szocialisták-kommunisták mindig is, kezdetektől így gondolkodtak („Nemzetközivé lesz a világ” – szól az Internacionálé is), s ebben a mai napig nem változtak. Ezzel szemben a liberalizmusnak, a szabadelvűségnek volt egy hosszú korszaka, főként a XIX. században – többek között éppen Magyarországon –, amelyet joggal lehetett nemzeti liberalizmusnak nevezni, hiszen a nemzeti érdekeket ötvözték a liberális alapelvekkel, a jogegyenlőséggel, emberi jogokkal, jogállamisággal stb. 

 

Azonban a XX. század második felétől, de különösen a századunkban a liberalizmus szakított a nemzeti elvvel, s ebben jelentős szerepet játszott az úgynevezett Frankfurti Iskola, amely a szocialisztikus és a liberális elveket gyakorlatilag egyesítette, s meghirdette a kulturális marxizmust, amely lényegében véve a nyugati kultúra legfontosabb értékeinek a lerombolását, dekonstrukcióját tűzte ki célul, többek között éppen a nemzeti identitás ellen léptek fel, de ugyanúgy megtámadták a vallási és a családi identitást is, nem kevésbé az államot – a nemzetállamot –, mint a meghaladottnak ítélt nyugati kultúra összetartó erejét. 

 

Számukra csak az egyén maradt, minden hagyományos közösségi identitásra úgy tekintettek, mint az egyéni szabadság korlátozójára, a különféle kisebbségek elnyomására.

 

Innentől kezdve, elsőként az úgynevezett ’68-as generációban fogalmazódott meg az, hogy csak az egyén a fontos, illetve az állítólag elnyomott kisebbségek (ezek döntően nemi, és soha nem nemzetiségi, etnikai kisebbségek!), s ezek az egyének egy globális, nemzetek feletti, kozmopolita létmódban találhatnak egymásra.

Ennek következtében úgy egyesült a XXI. századra a hagyományos baloldal a kozmopolitává vált liberalizmussal, hogy megtalálták a kettőjük közötti közös pontot, a globalizmust. Ma már talán nem nagy merészség megkockáztatni, hogy a megszokott ideológiai hármasság, a liberalizmus-konzervativizmus-szocializmus eszméi közül a liberális és szocia­lisztikus ideológia egyesült, s mint globalizmus jelenik meg, míg vele szemben a konzervativizmus – megőrizve hagyományos jellemzőit is – nemzeti szuverenizmussá vált, válaszolva arra a kihívásra, amit a globalizmus jelent a konzervatív értékekre a XXI. században.

Igen ám, de hogyan szerveződött meg a baloldaliakból és volt liberálisokból álló globalista hálózat szerte a nyugati és a nem nyugati világban is (természetesen döntő mértékben az előzőben)? Úgy, hogy a globálissá vált piaci szereplők, a globális pénzügyi és gazdasági elit támogatni kezdte ezt a mozgalmat, támogatni kezdte brutális forrásaival a globalistákat, mert gondolataik, eszméik, világlátásuk pontosan megfelelt a globális tőke célkitűzéseinek. Hiszen a Világgazdasági Fórumban, a Tripartit Bizottságban, a Befogadó Kapitalizmus Tanácsában és a többi globális szervezetben az alapvető cél az, hogy létrejöjjön a nemzetek feletti világkormányzás, amelyben ők játsszák a meghatározó szerepet. Ennek a célnak pedig kiváló támasztékát adhatja az az ideológia és világlátás, amit a balliberális globalisták képviselnek. Célok, szereplők, érdekek és „értékek” tehát sajátosan összetalálkoztak.

Ennek következtében szigorúan felülről szerveződve, koncentráltan, meghatározott központokból irányítva jöttek létre azok a „progresszívnek” is nevezett hálózatok, amelyek immáron a Franfurti Iskolából fokozatosan kinőtt eszmékkel gazdagodtak, mint a woke mozgalom, a cancel culture, a critical race theory és persze a genderideológia.

A globalisták ereje tehát az, hogy hatalmas forrásokkal, felülről, centralizáltan szerveződtek és hoztak létre nemzetek feletti hálózatokat, amelyek az adott országokban a helyi sejtjeiken keresztül végzik tevékenységüket, s próbálják szétverni azokat a kormányokat, amelyek ellenállnak világtársadalmi törekvéseiknek. Nem vitás: őket nem korlátozzák a nemzeti sajátosságok, egységesek a világ totális átalakításának szándékában.

Igen ám, csak azzal nem számolnak, hogy a nemzeti és szuverenista erők is képesek arra, hogy összefogjanak, függetlenül attól, hogy ők valóban tiszteletben tartják egymás hagyományait, prioritásait, amelyek egyes esetekben valóban komoly vitákhoz is vezethetnek (lásd most éppen a V4-eken belüli konfliktusokat, különös tekintettel a magyar–lengyel nézetkülönbségekre a háború kapcsán).

Azonban a nemzeti erők nemzetközi együttműködését az az egyszerű körülmény segíti elő, hogy a legfontosabb értékekben mélyen egyetértenek, ilyen természetesen a nemzeti szuverenitás védelme, a migráció elleni fellépés, a keresztény értékrend, a hagyományos család tisztelete, az állam közjó iránti feladatainak elismerése – többek között.

Vagyis, a nemzetiek nem felülről, hanem alulról szerveződnek, nem egy központi akarat, egy elit által vezérelt hatalom mentén, hanem az önállóság, az egyenrangúság, a szuverenitás tiszteletben tartásával. De, ez a szerveződési mód mindig demokratikus marad, nem nyomja el egyik nemzet a másikat, hanem közösen lép fel a közösen vállalt értékrend megvédéséért.

Másképpen fogalmazva: a kihívások, a világ gazdasági-társadalmi-kulturális problémái valóban globálissá váltak, de erre nem a globális, világot irányító szervezetek adják meg a választ.

Amíg tehát a globalisták üzenete az, hogy gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan, addig a nemzetiek azt mondják, hogy gondolkozz lokálisan, cselekedj globálisan.

Ez nem ellentmondás: a globális erőkkel szemben valóban úgy lehet felvenni a versenyt, ha a nemzetek a konzervatív, szuverenista erőinek összefogása révén végül is globális választ adnak a globalistáknak, tehát azon a „szinten” lépnek fel, ahol a globalisták vannak – ez elkerülhetetlen –, de közben nem válnak globalistává! Másképpen szólva, globális eszközökkel küzdenek a lokális – vagyis nemzeti és konzervatív – célokért.

Ezen túl a másik fontos mozzanat az, hogy a globalisták döntően hálózatos módon szervezték meg az elmúlt húsz-harminc évben az átfogó befolyásukat: személyközi kapcsolatrendszereket alakítottak ki az egyes országokon, az Európai Unión, az ENSZ-en, és sok más nemzetközi szervezeten – például a WHO-n – belül. Hálózatokkal törtek be a legális, formális, sok esetben választott szervezetekbe, s ezzel belülről rombolták szét azokat, s vették át a hatalmat.

Erre a legjobb példát – sajnálatos módon – az Európai Unió szolgáltatja. A globális pénzügyi elit, köztük Soros György, akinek alapítványai 147 (!) országban vannak jelen, fokozatosan hálózták be az unió intézményeit. A lobbisták száma idővel megsokszorozódott, olyannyira, hogy 2014-ben a Corporate Euro­pe Observatory már harmincezerre becsülte a brüsszeli lobbisták számát. E lobbicsoportok képesek arra, hogy az uniós döntéseket brutális mértékben befolyásolják.

A jéghegy csúcsát ma a BlackRock nevű vagyonkezelő szervezet jelenti, amely akkora vagyont kezel, amely mellett a legtöbb nemzet eltörpül, s közvetlenül ad tanácsokat a bizottságnak és az unió vezetőinek. Vagyis mindezt el kell tanulni a globalistáktól, de ez csak a kezdet: a nemzetállamok törvényi erejével a legkeményebben fel kell lépni az olyan szervezetekkel szemben, mint a Bajnai és Korányi által vezetett Orbán-kormány ellenes hálózatok.

Vagyis, a hagyományos eszköz – az állam – még a mi kezünkben van, ezt használni kell. Itt nincs és nem is lehet semmiféle apelláta.

Fricz Tamás

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója

]]>www.magyarnemzet.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Flag gondolja (36) Rejtőzködő magyarország (168) Sport (729) Nagyvilág (1310) Tv fotel (65) Autómánia (61) Mozi világ (440) Kultúra (9) Titkok és talányok (12) Egészség (50) Nézőpont (1) Életmód (1) Irodalmi kávéház (537) Gasztronómia (539) Mondom a magamét (7886) Történelem (18) Heti lámpás (329) Mozaik (83) Politika (1582) Emberi kapcsolatok (36) Belföld (11) Alámerült atlantiszom (142) Tereb (146) Gazdaság (718) Jobbegyenes (2859) Vetítő (30) Szépségápolás (15)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>