A ó provokátor naprakész. „Ukrajna annyiszor bombázza meg a Barátság kőolajvezetéket, ahányszor kedve tartja. És jól teszi. Magyarország kára pedig legfeljebb »járulékos« lehet, amúgy is megérdemeljük.” Tóta W. Árpád, a jó provokátor írja ezt a HVG felületén.

Igényesebb pöcegödör ]]>alighanem kivetné magából]]>.

Önről, a Magyar Nemzet olvasójáról is megvan a véleménye űzött tekintetű Árpinak: „Ahhoz, hogy a magyar kormánymédiának még bármi hitelt adjon valaki, és ne szakítson vele, szükséges, hogy korlátolt legyen” – írta korábban saját felmérésére hivatkozva a mutatványos ember, akinek beszólásaira egyébként, mint a lejárt szavatosságú tehéntúróra, mindig oda kell figyelni, mert könnyen hányingert okoz. Jó példa erre az évekkel ezelőtt írt Jézus-portréja. Legütősebbnek szánt mondatát idemásolom: „Idejött egy rendszergazda-külsejű fiatalember, aki egyébként Isten fia volt, addig pattogott, míg keresztre feszítették, és nekünk ettől lesz jó…” (Az egyházi témákat különösen kedveli a pállott ábrázatú Tóta W. Az azóta szentté avatott II. János Pál pápa halálára készített „nekrológjában” – Game over JP2 – például ekképp búcsúzott a szentatyától: „Jó utat, remélem, puhára esel.”

Pár éve, amikor provokátorunk három hónapos bécsi távollét után hazaérkezett, ilyeneket írt sajtó alá rendezett naplójában: „Ide visszatérni nem büszke gyönyörűség. Magyarországra visszajönni: sz...r. Jeges felismerése annak, hogy nem változott semmi három hónap és huszonhét év alatt.” (Ilyenkor gondolatban körbepillant, lejött-e mindenkinek a frappáns poénja.)

Bizony mondom néktek: aranyat – újabb Fidesz-kétharmadot – érnek az ilyen Árpik.

Pilhál György - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>