Ma 2019 november 22. Cecília napja van. Holnap Kelemen, Klementina napja lesz.
katona-a-bajnok-lead.jpg

A magánélet szentsége a liberális bugyrokban

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Igaza van Alexa Károlynak, aki mindig az utolsó betűig elolvassa az Élet és Irodalmat: máskülönben honnan tudnánk, mi fortyog épp a liberális bugyrokban?

Soha nem értesülnénk, ha a régivágásúan művelt Gombár Csaba azt sérelmezi, hogy az ÉS-kvartett felkent kritikusai saját bevallásuk szerint utoljára Kertész Imrét olvasták a friss Nobel-díjasok közül, tizenöt éve semmit. A főkanonizátor főszerkesztő-helyettes szemlátomást nem érti, mi a probléma a nem olvasással, ám a magunk részéről ezt a rovatot a jövőben akut kompetenciahiány okán nem olvassuk.

Nem tesszük viszont ugyanezt az egész lappal. Ez esetben lemaradtunk volna György Péter esztéta felháborodott írásáról, amely azt taglalja, hogy az RTL Klub, a magyar sajtószabadság őrlángja, az antiorbánista demokraták utolsó reménye miként gyalázta meg műsorában Psota Irénnek, a Nemzet Színészének az emlékét azáltal, hogy kiteregette a legintimebb magánéletét.

A XX. és XXI. század című műsor (amelynek címváltoztatása a Schmidt Mária-i gyakorlatot követi, csak ott ez intézetekkel történt) kiragyog ugyan a kereskedelmi gagyifolyamból, de egy bulvártévének az intellektuális vezérhajója is csak bulvárműsor. Mi már három-négy éve felháborodtunk ugyanezen az epizódon (Lázs Sándor nevét is emiatt jegyeztük meg magunknak), György Péter tehát némi spéttel háborodott fel: de hát egy újszülöttnek minden vicc új, egy hivatásos felháborodónak pedig minden ismétlés premier.

Őt többek között az bántja, hogy Lázsék lazán lenyúlták Psota memoárszövegét; minket meg az, hogy a korabeli élettárs, a duplán akadémikus Makk Károly azóta sem hintett hamut a fejére, amiért verte és éheztette a szép színésznőt, s visszatérően az abortuszt használta fogamzásgátlásnak akkor, amikor ez bűncselekménynek számított, s a nő is és az orvos is a börtönt kockáztatta vele.

A családon belüli erőszak persze hatvanöt év alatt elévült, s Makk a Szerelem című filmremekébe éppúgy beépíthette ezt a markáns tapasztalatot, mint Szabó István a Mephistóba saját ügynöki előéletét. S egy liberális felháborodó sem olyasmire figyel, hogy az RTL Klub apolitikus és protest-ellenzéki korszaka közt az a különbség, hogy az egyik az életében, a másik pedig a halálában alázza meg a Nemzet Színésznőjét. Az Orbán-fóbiás liberálértelmiség és sajtója képes permanensen hírré tenni az RTL Híradó tartalomjegyzékét, s politikai machiavellizmusukban az sem érdekli őket, hogy kedvenceik mélyen belegázolnak a magánélet szentségébe.

Ugyanez az entellektüel publikum cinkosan röhög a Katonában is egy politikai áthallásokkal bíró, magánéletben vájkáló előadáson. A Népszabadság a Kiakadt a Magyar Idők Pintér Bélára, pedig röhögni Gyurcsány Ferencen is lehetett épületes cím alatt tárgyalja, hogy „a kormányközeli lap publicisztikában támadott rá a Katona József Színház igazgatójára, Máté Gáborra a Pintér Béla rendezésében bemutatott darab, A bajnok miatt.

A Magyar Narancs a Szüret rovatában idézte ]]>Szikszai Péter írását]]>, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar rendező, Ascher Tamás pedig egy szórakoztató előjátékra hívja fel a figyelmet.” És felhívja. Ascher feljelenti Kerényi Imrét és Dézsy Zoltánt, akik színpadon és filmen vérbőn gyurcsányoztak. Csakhogy kollégánk, Szikszai Péter, amikor Poszt-trauma rovatában azt írta, hogy „az ellenzéknek agyára ment az ellenzékiség, és dühükben elkezdték rángatni a kormánypárti politikusok magánéleti szálait”, pontosan leírta a helyzetet, s ebbe fölösleges belekeverni Ascher és Kerényi politikai és szakmai különmeccseit.

Ascher a közkinccsé tett Facebook-bejegyzésében „egy Fidesz-politikus kínos ügyeit” emlegeti a Puccini-átirat kapcsán, s azt állítja: szerintünk „a nem nevesített, senkire sem hasonlító, de jellegzetes Fidesz-politikuson tilos nevetni, lehet igazgatót beperelni, színházat betiltani, szennyet, mocskot kiáltani”. „Nem kritikusok írták a vérömlenyes cikkeket, hanem újságírópribékek; fogalmuk sem volna, valójában mit látnak a színpadon, ha megnéznék egyáltalán az előadást” – teszi hozzá polgári visszafogottsággal.

Nos, a darabban politikus van, olimpiai bajnok és leszbikus kapcsolat (ajánlott film a már említett Makk Károlytól az Egymásra nézve), a beazonosítás két lépcsőben megtehető. Ascher tehát hazudik. Mindazonáltal neveltetési okokból nem neveznénk őt rendezőpribéknek, noha elévülhetetlen érdemeket szerzett a honi színházi élet elmocsarasításában. A Máté Gábor-féle Katona pedig nem először veszi semmibe a magánélet szentségét: a hibátlan ízlésű Borbély Szilárd soha nem ment volna bele, hogy saját családi tragédiáját beleszerkesszék a cigánygyilkosságokról szóló darabjába.

Nem egyszeri direktori botlásról van tehát szó, inkább arról, hogy Máté morálisan rendre leveri a Zsámbéki Gábor-féle mércét. Ezúttal is éreznie kellett volna a Pintér Béla-féle túlkapást: leszbikus kapcsolattal nem kóser kompromittálni még akkor sem, ha meg nem nevezett fideszeseken üthetünk vele. Nincs más hátra: a megalázott nőket, melegeket, cigányokat, élőket és halottakat is nekünk, konzervatívoknak kell megvédeni az elvakult liberális kultúrharcosoktól.

Csontos János

]]>www.magyaridok.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Flag gondolja (33) Sport (729) Tv fotel (65) Vetítő (37) Tereb (138) Nagyvilág (1440) Emberi kapcsolatok (36) Gasztronómia (539) Jobbegyenes (1635) Belföld (5) Alámerült atlantiszom (142) Politika (1571) Mozaik (42) Történelem (13) Gazdaság (632) Mondom a magamét (4096) Autómánia (61) Szépségápolás (15) Életmód (1) Kultúra (4) Egészség (50) Mozi világ (440) Heti lámpás (218) Rejtőzködő magyarország (171) Irodalmi kávéház (473)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>