Ma 2018 augusztus 14. Marcell napja van. Holnap Mária napja lesz.
A lehülyézett Raffay, azaz Trianonról másképp

A lehülyézett Raffay, azaz Trianonról másképp

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Raffay Ernő elég kemény álláspontot képvisel közelmúltunk történelmi kérdéseiben.

Kapja is az ívet rendesen a ballib oldaltól (ha épp olvassá, bár mostanában ez nem jellemző), általában jól lehülyézik, majd jön a „lépjünk tovább, Erdély elveszett” szöveg. Ne csak kicsik merjünk lenni, hanem legyen bátorságunk a pofánkat is befogni?

Alapvetően nem is értem, hogy miért ez a balos – öntököndöfő – álláspont, nagyobb országban többet lophatnának, több lenne a filozófiai ösztöndíj, satöbbi. Romsics például lehetne egyszerre a brassói, a marosvásárhelyi egyetem tanszékvezetője is, sőt, TGM oszthatná az igét Kolozsvárott.

De most mégis inkább segítünk Raffaynak, mert a felvetés, hogy Erdély nem veszett el végleg, bizony legitim, még ha nem is a közeljövőnkről van szó.

A határrevízió kérdése, amikor felmerült, a baloldali, liberális „értelmiség” kitörő örömmel vetette rá magát, majd hivatkozott különböző nemzetközi szerződésekre, egyebekre, aztán a végén mindenkit lehülyézett.

Négy kitartó hazugságot szeretnék tényekkel megcáfolni, csak, hogy mindenki értse mi is a helyes irány.

  1. A jelenlegi területi helyzetet nemzetközi szerződések biztosítják. A különböző nemzetközi szerződésekkel kapcsolatban jelezném: 1990 óta északi és déli szomszédaink osztódással szaporodtak, s mára van Szerbia, Horvátország, megjelent a nagy történelmi múltú Szlovákia, de Romániában is állandóan felmerül a „Moldávia kérdés”. Ukrajna pedig a jelek szerint osztódásra készül. Szóval nem kell messzire menni: konkrétan a szomszédunkban is teljesen más országokban járhatunk kevesebb mint 30 évvel a nagy szovjet bukása után. Egyébként a vesztfáliai békét is túllépték, meg a napóleoni háborúk után is új helyzet jött.
  2. Magyarország kicsi, gyenge és szegény ország, mondja a kánon. Valóban, ám a helyzet az, hogy még így is nagyobb lakosságszámú, mint két kivétellel bármelyik határos ország. Románia konkrétan kétmilliós lakosságcsökkenést szenvedett el, a másik Ukrajna, amelyik de facto éppen két részre szakadt. Ami maradt belőle. Ami pedig a kis ország gazdasági teljesítőképességi vetületeit illeti: A svédek, akiknek, mint ismeretes, sokáig kisebb volt a lakossága, mint a miénk, (most is csak kevéssel erősebbek, mint mi) rendelkeznek hadiiparral, saját vadászrepülővel, mindenféle komoly kapacitásokkal, de a cseheknek is van (részben) saját autógyára, egyéb komoly ipari kapacitásrendszere. S itt jön a „szegénység” vonulat. Nos, mi egyedül az osztrákoktól vagyunk komolyan lemaradva. Tény, hogy egész 2010-ig nem sikerült az a bizonyos jóléti fordulat, de mára kezdjük magunkat összeszedni. Nem mintha nem lenne ez távol az optimálistól, de jelezzük: valami elindult.
  3. Reménytelen a történelmi helyzet. Valóban, nekünk sose kedveztek a történelmi helyzetek, azonban volt rosszabb, s abból is sikerült visszajönni: a Magyar Királyság a jelenlegi Szlovákia területén foglalt helyet, az Erdélyi Fejedelemség meg Romániában. A mostani magyar területek jelentős része konkrétan török birodalom volt, és ez bizony 150 évig tartott. Nyilván külső segítséggel, de felálltunk.
  4. Az etnikai határok nem kedveznek nekünk. Nos: ezt jelzem eddig a történelemben senki a világon egy pillanatra se vette figyelembe. A szerbeket Jugoszlávia megalakulásakor például a legkevésbé se érdekelte a kisebbségi kérdés, s a románok se zavartatták magukat (máig se zavartatják magukat, tegyük hozzá), Erdély esetében. Spanyolország épp most mutatott cokit a katalánoknak, s amikor a baszkok jönnek szóba, hát egy kis szerény félrenézés után mindenki továbbhalad. Ám a nagy liberális „jöjjenek az afrikaiak, arabok, szóval mindenki” kérdésköre a legszembetűnőbb: számít nekik milyen lakosság jön be? Nem. Megpróbálják magukba olvasztani. (Az már más kérdés, hogy milyen sikerrel fog ez nekik menni.) Ha egy területre, erőforrásrendszerre rá tudja tenni a kezét egy állam, akkor ráteszi, tekintet nélkül arra, milyen lakosság van ott.

Mi viszont a realitás? A realitás valóban nem jó – jelenleg.

  1. Alig van haderőnk. A magyar honvédség gyakorlatilag papíron létezik, ami volt, elmúlt, ellopták, eladtuk, feléltük, nincs. A jelenlegi új honvédelmi vezetés egyelőre víziókról, nagy tervekről beszél. Az igazság azonban az, hogy most a katonaság egy lesántult búvóbékától is alig tudna minket megvédeni. Se nehézerő, se gyalogság. Valami persze elindult, meglátjuk.
  2. A gazdaságunk erősödik, de távol áll a jótól. Persze sokat sikerült javítani nyolc év alatt a helyzeten, de még mindig távol állunk attól, hogy Káeurópa vezető gazdasági hatalma legyünk. Ám a helyzet nem rossz. Ha a közelgő gazdasági válságot megússzuk, akár mi maradhatunk a legerősebbek a porondon.

Szóval nekem senki se jöjjön azzal, hogy Erdély, illetve a szomszédos országrészeink visszaszerezhetetlenek.

Aki ezt állítja, nem ismeri a történelmet. Egyébként csak megjegyeznénk: barátaink, a Lengyelek konkrétan nem is voltak közel kétszáz évig a porondon, mint állam. Észtország, Lettország, Litvánia, mint olyan, Ukrajnával együtt, mint ország egész 30 évvel ezelőttig nem is volt a térképen. Az adott országok kiterjedését hosszú távon a gazdasági és szociológiai összetevői határozzák meg. Ezt diktálja a történelem.

Egyébként egy történelmi kérdést vizsgálnia már csak szabad neki is, nem? Szóval miért adnánk föl?

]]>www.tutiblog.com]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mondom a magamét (2813) Nagyvilág (1278) Vetítő (37) Tv fotel (65) Emberi kapcsolatok (36) Mozi világ (440) Alámerült atlantiszom (142) Rejtőzködő magyarország (171) Heti lámpás (170) Politika (1570) Kultúra (3) Gasztronómia (538) Sport (726) Egészség (50) Életmód (1) Tereb (125) Gazdaság (591) Irodalmi kávéház (433) Jobbegyenes (1330) Belföld (4) Szépségápolás (15) Mozaik (2) Autómánia (61) Flag gondolja (31)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>