Ma 2020 április 05. Vince napja van. Holnap Vilmos, Bíborka napja lesz.
A haladó választási programokról

A haladó választási programokról

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve
Ez igen!

 

Daddy Trump és Emanuelle Macron győzelmei után egyvalamiben biztos lehet a közélet iránt indokolatlan érdeklődést tanúsító nagyérdemű: a választási programok ideje lejárt. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy mindenki magasról leszarja. Mi mással is próbálkozhatna hát a mi haladó, a korszellemet mindig magabiztosan kitapogató baloldalunk, mint remekebbnél remekebb választási programok írásával.

Egy „jó” választási program olyan, mint az európai kínai konyha: kicit cípősz, kicit édesz, kicit pont olyan, mint amilyenre mindig is vágytál. Semmi meglepetés, semmi provokatív ötlet, csak a legtökéletesebb semmitmondás, leöntve az anyagi javak egyre könnyedebb megszerezhetőségének ígéretszószával.

Tehát semmi értelmük tulajdonképpen a kóros grafománia kielégítésén túl.

A választási programok másik jellemzője pedig az, hogy maguk az alkotók se vették soha komolyan. Nem forgatókönyvként tekintettek rá, hanem eszközként a hatalom megszerzéséhez, a választópolgárelvtársak szíveinek megnyeréséhez, ami utána semmire nem kötelezi őket. Mindig lehet hivatkozni a külső körülmények váratlan megváltozására, előre nem látható akadályokra, a lap alján kisbetűvel írottakra.

A világban zajló válságban a demokrácia illetve hanyatláselméleti viták közös megállapítása, hogy az eddigi, megszokott keretek között zajló pártverseny helyét átvették ún. a karakteres személyek köré szerveződött, néhány mondatban összefoglalható hitvallással rendelkező választási mozgalmak. Akik persze ennek megfelelően – oldaltól függetlenül – populisták is. Nem részletesen kidolgozott programokkal, hanem két-három mondatos kijelentésekkel operálnak, és olyan témákban, amivel markánsan meg tudják jeleníteni azt, hogy ők hol állnak a többiekkel szemben.

Minálunk, itt a kies Magyarisztánban többé-kevésbé mindenki úgy kormányozott eddig, ahogy eleve feltételeztük róluk: a kommunisták az osztogatás mellett széttúrnak, elkúrnak, tönkrevágnak; a Fidesz pedig, mindent alaposan megcukrozva a cuppogós nemzeti romantikával, többé-kevésbé vállalhatóan. Pont ezért el is múltak azok az idők, amikor a felkészült, tájékozott választópolgár a különböző brosúrák elmélyült, összehasonlító áttanulmányozása után döntött arról, kire szavazzon legközelebb.

A hosszúra nyúlt bevezetőből kiderülhetett, hogy „jó” választási programot felesleges írni. Ebből következik, hogy „rosszat” viszont érdemes. Mivel feltételezem, hogy kedves olvasóink nem fognak választási programfüzéreket olvasgatni, ezért összefoglalom a tudnivalókat a haladó oldal által mostanában kifejlesztett vagy fejlesztés alatt álló wunderwaffékről.

  • klasszikus kommunista ihletésű, azaz meg akarja változtatni a társadalmat, mindenképpen sokkal jobb ember lesz mindenki a ciklus végére – ha akarja, ha nem;
  • társadalmi csoportokban, rétegekben illetve osztályokban gondolkodik, egyiktől elvéve akar a másiknak adni, természetesen a gazdagoktól elvett javak a szegényeket fogják gazdagítani, de csak annyira, hogy a gazdag szegény legyen, de a szegény is szegény maradjon;
  • a gazdaságra mint zéró összegű játszmára tekint, tehát a társadalmi béke feltétele nem a biztos és folyamatos gazdagodás, hanem a képzett, haladó, felkent és értelmiségi döntéshozó által kikutatott elosztási mechanizmusok;
  • mindenképpen újra akarja szabni a közjogi berendezkedést, mert a régi rossz, aminek az a bizonyítéka, hogy nem ők voltak hatalmon;
  • olyan demokratikus minimumokat határoz meg, amelyekbe politikai ellenfele nem fog beleférni a választások után;
  • állami feladatokat akar civileknek kiszervezni, civil tevékenységeket akar állami körbe vonni, mert minden változás izgalmas, ráadásul történelmi szükségszerűség;
  • a következő ciklust megelőző programalkotás során ugyanezen feladatok és tevékenységek ellenkező irányba mozgatása lesz szükségszerű történelmileg;
  • melegházasság és gyermekabúzus, azaz új alapokra helyezik az közoktatás rendszerén belül a párkapcsolati és szexuális oktatást;
  • stadionok helyett társadalmi vita;
  • a dologtalanság, a lustaság és a munkaundor állami dotálása;
  • nemi kvóta a pártok számára a nemek politikai képviseletének kiegyenlítése érdekében, hogy egyik nemnek se legyen hatvan százaléknál több és negyven százaléknál kevesebb képviselője egy-egy pártnál;
  • a határon túliak…ööö…izé…;
  • és végül szemléletformálás, új időszámítás, naptárcsere, letartóztatások, vagyonelkobzások, továbbá egyéb jakobinus élvezetek.

Ahogy arról az egész iromány szól, a politikai célokról és irányvonalakról fölösleges hosszú tirádákat összeállítani, hiszen a lényegük három-négy mondatban összefoglalható. Szerencsés csillagzat alatt született politikai alakulatok számára az is elég, ha azt mondják: folytatjuk, amit eddig. Ennek szellemében mi is röviden foglalhatjuk össze a tanulságot: ne bízzunk olyanban, aki nem jár kocsmába, vagy ha mégis, nem tudja, mire való az; ne bízzunk olyanban sem, aki 5 mondatban nem tudja elmondani, hogy mit akar, viszont képes több száz oldalas programot írni.

Akik meg még képesek kiszervezni mindezt a rendkívüli szellemi erőfeszítést (nem) igénylő tevékenységet az állítólag létező, „több száz főre rugó”, „csúcsminőségű” értelmiségi holdudvaruknak, azokról tényleg nincs mit mondanunk…

]]>www.tutiblog.com]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Alámerült atlantiszom (142) Irodalmi kávéház (485) Autómánia (61) Belföld (5) Életmód (1) Nagyvilág (1449) Tv fotel (65) Sport (729) Titkok és talányok (12) Gazdaság (646) Történelem (14) Rejtőzködő magyarország (171) Mozi világ (440) Vetítő (37) Jobbegyenes (1728) Flag gondolja (33) Egészség (50) Heti lámpás (239) Szépségápolás (15) Kultúra (5) Mondom a magamét (4427) Emberi kapcsolatok (36) Politika (1571) Tereb (139) Gasztronómia (539) Mozaik (83)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>