A jelenlegi baloldal gyakorlatilag egyet jelent azzal a szellemiséggel, amit az egyszerűség kedvéért nevezhetünk örök baloldalnak vagy, árnyaltabban fogalmazva, annak a több mint száz éve velünk élő nagyvárosi, elsősorban budapesti indíttatású eszmeirányzatnak és attitűdnek, amelytől teljesen idegen a nemzeti gondolat és a kereszténység – utóbbit mint világképet, morált és kultúrát is elutasítják. Ez az internacionalista, ma már posztnacionalista, globalista, materialista világnézeti alapon álló politikai iskola szenvedett ismét megsemmisítő vereséget április 3-án. Ők azok, akik elődeikhez hasonlóan nem értik és nem is akarják megérteni a magyar nemzeti karaktert, magát az aktuális magyar társadalmat sem, mert az alapállásukból eredően egy letűnt kor avítt szerveződéseként tekintenek rá, szemben saját, haladónak gondolt ideájukkal, ami viszont nem más, mint a természet rendjét, törvényeit tagadó, de minimum semmibe vevő illúzió, egy hosszú távon életképtelen együttélési modell. Ennek gyakorlati formája lenne az úgynevezett multikulturális társadalom, a nemzetállamok háttérbe szorítása, helyettük apróra szabdalt, városállami szintű önkormányzatiság létrehozása egy nagy birodalmon belül, amit egy erőközpontból irányítanak. Pontosan ezt jelenti Európában a már régóta deklarált célkitűzés, a föderalizmus, vagyis az Európai Egyesült Államok létrehozása.

A magyarországi baloldal prominensei ennek a nagy nemzetközi tervnek a hazai ügynökei és kiszemelt helytartói. Gyurcsány Ferenc, Dobrev Klára, a háttérben ügyködő Bajnai Gordon és csapata, valamint a neomarxista-globalista páholy ifjabb generációjának képviselői, a Momentum külföldön kiképzett politikusai, Cseh Katalin és férje, Berg Dániel, Fekete-Győr András és a többiek. Ezeknek az embereknek egészen más a tudatuk és a lelkük, mint a magyarok nagy többségének. Feladatot teljesítenek, amivel a nemzetközi globalista elit bízta meg őket, ezért nem is tekintik lényegesnek, hogy mit szeretnének a magyar választók, feleslegesnek gondolják, ezért nem is bíbelődnek azzal, hogy megismerjék a népet, az országot, a társadalmat. Azt hitték, hiszik most is, hogy mindenki másnak is természetes az igazodás szükségessége és üdvözítő volta a globális központokhoz, hogy elegendő annyit mondaniuk: mi vagyunk a Nyugat, a szabadság, a jólét, míg a másik oldal a keleti barbárság, a mucsai bő gatya meg a fütyülős barack. Ez a mérhetetlen pökhendiség, a felsőbbrendűségi tudat, amivel lenézik a magyar embereket, kizárólag ide vezethetett: minden idők legnagyobb jobboldali, nemzeti-keresztény győzelméhez.

Óriási tévhit, amikor azt mondják, hogy a magyarok többsége buta, tájékozatlan, mert persze a kormánypárti média elvakítja őket. Egyrészt a médiában ugyanakkor súllyal vannak jelen a globalistákat kiszolgáló orgánumok a ma már meghatározó online térben, a közösségi médiában pedig még erőteljesebben is. Mindenkihez eljut bármilyen információ, valóságértelmezés, politikai üzenet. Ahogy minden országban, itt is vannak a közélet iránt kevésbé érdeklődő, tájékozatlanabb emberek is. De valójában bárki a mindennapi élettapasztalataiból és a józan eszét használva – akár médiafogyasztás nélkül is – képes lehet megalapozott véleményt formálni az ország helyzetéről, a kormányzásról, a politikáról. Ha már agymosást emlegetnek, az éppen a nagyvárosi létformát leginkább követő, liberális szemellenzővel élő, kizárólag a belpesti értelmiségnek nevezett véleményformálói körből tájékozódó embereket érinti a legsúlyosabban.