Nem akarok gombot nyomogatni – ezzel a meglepő magyarázattal rukkolt ki Gémesi György, amikor kiderült, hogy bár harmadik helyen áll az LMP listáján, mégsem óhajt beülni a parlamentbe. A gödöllői polgármester lassan méltó utódjává válik a színről csúfosan távozó Botka Lászlónak, aki sokéves vacillálás után végül igent mondott a miniszterelnök-jelöltségre, hogy aztán annál nagyobbat bukjon.

Gémesi a jelek szerint igyekszik elkerülni a Botka-csapdát, és óvatosan kivár. Egyetlen valódi politikai közegét, Gödöllő városát egyelőre nem hagyja el, és a jelek szerint kitölti polgármesteri ciklusát. Kacskaringós közéleti pályáján bármi is történt Gémesi Györggyel, arra bizton számíthatott, hogy 1990 óta tartó városvezetői megbízatása bent tartja a kavargó közéletben. Most is erre apel­lál, és – amennyire látszik – ebből a saját bejáratú hátországból igyekszik majd felépíteni országos karrierjét.

A hajdani MDF-üdvöske ugyanis az őt ismerők szerint soha nem mondott le legtitkosabb vágyáról, hogy az ország miniszterelnöke legyen, de legalábbis olyan magas polcra tornázza fel magát, amilyen magasra csak lehet.

Csakhogy a körülmények miatt csillapíthatatlan ambícióival csínján kell bánnia. Egyrészt Gémesi György teherként hordozza az MDF Dávid Ibolya és Herényi Károly fémjelezte korszakát: mindenki emlékszik, milyen engedelmes eszköze volt a kis befolyású, de annál hangosabb minipárt akkori vezetőinek. Másrészt nyíltan szembefordult a Fidesz fémjelezte jobboldallal, minden bizonnyal hitt abban, hogy Orbán Viktor esetleges bukása népszerűséget és teret hoz majd számára – ehelyett az elmúlt években elfogyott körülötte a levegő, és bezárkózott gödöllői városállamába.

Egészen addig, amíg az eredeti küldetését látványosan feladó LMP meg nem találta. Szél Bernadették sikerrel becsatornázták magukat a baloldalra, de miután Budapest határain kívül talán még életükben nem jártak, szükségük volt valakire, aki országos hálózatot tud építeni. Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetsége elnöke alkalmas személynek látszott. Bár szervezete csak egy a hasonló önkormányzati egyesületek közül, tény, hogy sok polgármestert ismer, többeket a rendszerváltozás első pillanatától.

Gémesi György az elmúlt évben építgette is a hálózatot, mert a titkos terv az volt, hogy mindenki azt adja a közösbe, amije van: az LMP a balliberális sajtó, a szalonok és sztárok támogatását, valamint némi pénzmagot Soros György hálózatától, Gémesi pedig alkalmasnak tetsző vidéki politikusokat.

A még mindig érvényes terv szerint az LMP és a Gémesi-féle Új Kezdet közösen indul a választáson, a legvalószínűbb, hogy LMP név alatt, hogy ne kelljen a kétpárti szövetség esetén előírt tízszázalékos küszöböt megugrani. A tandem idővel újabb, baloldalról átkéredzkedő minipártokra is számított, amelyek segítségével elfoglalhatnák a Fidesz és a baloldal közötti politikai teret.

Ez a számítás azonban több sebből is vérzik. Először is: azzal, hogy Gémesin kívül az LMP listájára nem tettek befutó helyre mást az Új Kezdetből, nehéz lesz másképp tekinteni a pártra, mint a gödöllői polgármester egyszemélyes vállalkozására. Gondot jelent az is, hogy a Gémesi által felhajtott vidéki „nagyágyúk” szinte valamennyien leszerepeltek, örök vesztesek, akiktől a helyi közösség már többször is megvonta a bizalmat. Bár arra alkalmasak, hogy pár százalékot leszakítsanak a Fidesz jelöltjeiről (és az LMP balra tolódásával egyre inkább a baloldalról is), komoly politikai tartalék nincs ezekben az emberekben.

Az LMP és az Új Kezdet közti frigy legnagyobb akadálya mindazonáltal maga Gémesi György. Azzal, hogy a tavaszi képviselő-választáson nem meri magát megmérettetni a fideszes Vécsey László ellen, nehéz elhárítani róla az örök megfutamodó képzetét.

Gémesi valójában mindig is csak Gödöllőn számított annak, aki, amikor kilépett az országos politikába, rendre legyőzték, túljártak az eszén. Joggal tarthat attól, hogy egy jövő tavaszi bukott képviselő-választás a vesztét jelenthetné, de az is igaz, hogy ha ezért ellenfelei gyávasággal vádolják, igazat mondanak majd.

Az LMP egyelőre bekebelezte Gémesi György egyszemélyes mozgalmát, és ha igényük lesz rá, minden bizonnyal felmutatnak még kiégett, leszerepelt egykori jobboldaliakat, akikkel el lehet játszatni a hajdani Centrum párt, a Dávid Ibolya-féle MDF, vagyis a Fidesz ellenében állított jobboldalinak vagy el nem kötelezettnek maszkírozott mozgalom szerepét.

Az LMP-nek azonban ez kevés az üdvösséghez. A hasonló próbálkozások ugyanis rendre megbuktak, a jobboldali térfélen egyszerűen nincs igény egy Fideszen kívüli váltópártra vagy kisegítő mozgalomra. Éppen ezért azt jósoljuk, hogy az LMP jobboldalra tekintgetése Gémesi György és néhány kimustrált vidéki harcostársa beemelésével be is fejeződött.

Mostantól Szél Bernadettéknek arra lehet és kell tekintgetniük, ahonnan érkeztek és ahova tartanak: a balliberális térfélre. Ott hátravan még néhány mérkőzés a hegemónia megszerzéséért: a megroppant MSZP, az egyre magabiztosabb Demokratikus Koalíció és a néhány kamupárt (Momentum, Párbeszéd, Együtt) féltékenyen méregeti az LMP-t. Könnyen meglehet, hogy már nem is a tavaszi választásra, hanem a magyar balliberális oldal 2018 utáni időszakára tekintgetnek.

Szentesi Zöldi László - ]]>www.demokrata.hu]]>