- 0
Magyarországon az elmúlt két hónapban eltörött valami.
Eredetileg a közmédiáról akartam írni. Arról, ami kedden történt az MTVA-ban. Nem is az elsötétített M1-ről, a hírszolgáltatás felfüggesztéséről, nem arról a romlott feliratról, ami a nézőket fogadta a képernyőn. (Ha a hazugság miatt elsötétítés járna, akkor Magyar Péter szupermasszív fekete lyukként bolyongana valahol az univerzumban.) A keddi történésekben számomra nem ezek az igazán érdekesek. Mert mindez nem a közmédiáról szól, nem arról, hogy ki hazudott, ki nem, nem arról, hogy milyennek kellene lenni a közmédiának vagy hogy milyen volt az elmúlt tizenhat évben. Számomra mindez elsősorban az emberekről szól, azokról, akiket mindenféle jogalap nélkül felfüggesztettek, kirúgtak, kivezettek, mert a cirkuszigazgató rájuk mutatott: bűnös, hazug, fideszes. Nincs tisztességes eljárás, nincs indoklás sem, kit érdekelnek a törvények, a szabályok? Arról akartam tehát írni, hogy amikor egy hatalom azt hiszi, hogy szabadságában áll bármit megtenni, az nem a szabadság hatalma, hanem az önkényé. A zsarnokság szabadsága.
De aztán reggel szárazon koppant a hír: házkutatást tartottak a rendőrök nála és őrizetbe vették Szakács Istvánt. A volt megafonos influenszert állítólag terrorcselekmény előkészítésével vádolják egy Facebook-posztja miatt, amiben arról beszélt, hogy amennyiben Orbán Viktort elviszik a rendőrök, százezrek fogják kiszabadítani.
Ilyenkor az ember óhatatlanul kinéz az ablakon, s félve kémleli a várost, megvan-e a világ egyáltalán? Nem fordította-e ki a sarkaiból valami kozmikus katasztrófa, nem nyíltak-e meg dimenziókapuk, s keverték-zavarták-e össze a világokat? Mert az általunk ismert világban ilyesmi nem történhet meg, hiszen – azt hittük – ezen negyven évvel ezelőtt túljutottunk. De nem: az emberek sietnek az utcán, kutyát sétáltatnak, beszélgetnek, süt a nap, mintha semmi sem történt volna.
Mégis apokaliptikus látomásunk támadhat, hogy a látszólagos változatlanság mögött valami szörnyűség történik. Magyarországon az elmúlt két hónapban eltörött valami. Ahol a köztársasági elnököt és más, legálisan megválasztott állami vezetőket fenyegetnek, ahol ok és indoklás nélkül rúgnak ki ezreket, ahol vezetőszáron visznek el negyvenkilós nőket, ahol influenszerek lakását dúlják fel a rendőrök, ahol a parlamentből a legócskább bordélyházat csináltak, mindenkit fenyegetve, mindenkit félelemben tartva, ahol a trógerezés, a k…rvaanyázás a bevett gyakorlat, azzal a világgal valami nincs rendben. („Bordély ez, ahol kimázolt és képmutató nyegleség minden nagyot leköpdös, és még e szentségtörésben is pimaszul vigyorog. Az értelmetlen vérontás, az ördögi bujaság, a hitvány erőszak, gyáva árulás, züllöttség, butaság, mind ott ég e szörnyeteg rút ábrázatán, és kéjvágyó arca diadalmasan eltorzul, amikor mindazt, ami az embernek drága, a sárba rugdalja.” Hamvas Béla)
Ismét kijött a bibliai fenevad a tengerből, „És adatott neki nagyokat mondó és káromlásokat szóló száj, és adatott neki hatalom a cselekvésre negyvenkét hónapig”. Most mindezt szabad és meg van engedve, mert a fenevad szabad (a cikk címét Don DeLillo amerikai író regényétől kölcsönöztem), és mert a magyar nép most „a legnagyobb szájú hencegőre” hallgatott, „a legravaszabb álnokra, és a huncutra és a hiúra, és a színészre és a hóhérra” (H. B.)
Biztosan sokan lesznek, akik szemüket forgatva kérdezik: nem túlzás ez az apokalipszis Szakács Pisti miatt? Hiszen egyrészt egy jelentéktelen szereplője a közéletnek, másrészt meg nyilván megérdemli, minek járatja a száját! Lehet. De Szakács Pisti, a meghurcolt tévések, és a vezetőszáron mutogatott törékeny asszonyok, az előzetesbe rángatottak jelképek. Jelképek és üzenetek: senki nincs biztonságban, mindenki kussoljon és féljen, aki fideszes, aki a Fideszre szavazott, vagy akár egyszer is bekapcsolta az M1 Híradót, vagy akár csak messziről látott egy Magyar Nemzetet. S akik most véresre tapsolják a kezüket az elsötétített tévéképernyők előtt, hálaimát rebegve, és kacagnak és éljeneznek mindannak, ami történik, jó, ha tudják: a zsarnokság idején nincsenek ártatlanok. Bármikor, bárki, bármiért a porondmester egy intésére a porban találhatja magát, megalázva, a vadállatok elé vetve, mert az önkény nemcsak a korlátozások nélküli cselekvés szabadsága, hanem az őrület szabadsága is.
De ha már a Jelenések könyvét idéztem, nem árt felidézni, mi is áll benne: „Ha valakinek van füle, hallja meg! Ha valaki mást fogságba vet, azt fogságba viszik, ha valaki fegyverrel öl, fegyver által kell meghalnia.”
Néző László - www.magyarnemzet.hu
