Ma 2022 augusztus 09. Emőd napja van. Holnap Lőrinc napja lesz.
6eeb93a99078ae1fbdf7d2b80dab522a.jpg

A baloldal életidegen gondolatai menekültügyben

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A baloldali pártok erejéből annyira futja, hogy idegenellenességgel és gyűlöletkeltéssel vádolják a kabinetet.

Az Orbán-kormány gyorsan és hatékonyan reagál a menekülthullám okozta kihívásokra, s a felmérések alapján a közvélemény döntő többsége egyetért az intézkedésekkel. Ezzel szemben a baloldali és balliberális pártok erejéből annyira futja, hogy idegenellenességgel és gyűlöletkeltéssel vádolják a kabinetet.

Ez persze önmagában már azért is hátrányos, mert a menekültáradat elleni fellépés során egyáltalán nem ártana, ha kormány és ellenzék között legalább minimális konszenzus lenne a kialakult válsághelyzet értelmezésében. Ha ugyanis egy ország politikai elitje a mindennapi életrendjét veszélyeztető krízisekben sem képes összehangoltan cselekedni, akkor óhatatlanul csökken a külső veszéllyel szembeni ellenálló képessége. Összehangoltságról azonban – „természetesen” – most sincs szó, a balliberális ellenzék csírájában elveti a kormány menekültügyben felmutatott politikáját.

Kérdés azonban, mi mozgatja a baloldali ellenzék menekültügyben megnyilvánuló, konstruktívnak cseppet sem mondható magatartását.

Két okot emelnék ki.

Egyfelől a baloldali és balliberális ellenzék makacsul ragaszkodik az európai baloldalra jellemző, s bizonyos mértékig még mindig afféle uralkodónak tekinthető liberális szemléletmódhoz, ami a politically correct (PC) – politikailag korrekt – beszédben fejeződik ki. Ez egy erősen ideológiai gondolkodás, amely abból indul ki, hogy a legfontosabb az egyén szabadsága, a másság, a kisebbség tisztelete; az egy országon belüli etnikai, vallási, nemzetiségi sokféleség jelenléte kívánatos és örvendetes, amit, ahol csak lehet, támogatni és elősegíteni kell.  Gyakran és szívesen hivatkoznak István királyunk Imre herceghez írt ismert intelmére az egynyelvű és egyszokású királyság gyengeségéről, a külföldiek befogadásának szükségességéről – miként legutóbb a Kétfarkú Kutya Párt egyik óriásplakátján is az ismert idézet szerepel.

Ebből kiindulva közelítenek a jelenlegi migránsválsághoz is; színtisztán ideológiai alapon, a PC beszédmód alapján a menekültáradatban nem veszélyt, hanem lehetőséget látnak. Az „idegen szép” jelszó alapján a menekültekkel szembeni nyitottságra, a migránsok befogadására hívják fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy az országból kiáramló, külföldön munkát vállaló magyarokat amúgy is pótolni kell valahogyan, itt tehát a nagy lehetőség! Ebből kiindulva természetesen élesen elítélik az Orbán-kormány állítólagos menekültekkel szembeni gyűlöletkeltését, állítólagos idegenellenességét, elítélik a kerítés építését, a befogadási szabályok túlzott szigorítását, a kitoloncolást stb.

És éppen ez az a pont, ahol tetten érhető, hogy az ideológiákhoz, izmusokhoz, a PC beszédhez való merev ragaszkodás mennyire életidegen. Nyilvánvaló ugyanis, hogy István királyunk Imre herceghez intézett mondatai mögött már egy olyan ország állt, amely nemzetében és államiságában megerősödött, s meg tudta védeni magát a külső veszélyekkel szemben, a külföldről érkezők száma pedig nem veszélyeztette a hatalmát. Egy erős, magabiztos nemzetállam királya megengedhette magának, hogy az ország integritását korántsem veszélyeztető arányban érkező külföldiekkel szemben toleranciát mutasson fel, befogadó legyen.
A jelen folyamatai azonban teljesen mások. Az Afrika mélyéről, a Közel-Keletről és Ázsiából érkező menekültek olyan mennyiséget, akkora néptömeget képviselnek, ami össze sem hasonlítható sem a Szent István-i
korral, sem – mondjuk – a húsz-harminc évvel ez előtt Európába érkező bevándorlók számával. A statisztikai adatok a menekültek eddigi és a továbbiakban várható lélekszámáról szinte soha nem látott, soha nem hallott népvándorlásról szólnak, amely egyértelműen veszélyezteti Európa, a keresztény kultúra és civilizáció integritását, illetve ezen belül Magyarország és más országok integritását, fennmaradását. És ez nem tréfa, nem ideológia, hanem kőkemény valóság. Hegel mondta annak idején, hogy a mennyiség végül átcsap minőségbe – ami a mi esetünkben hatalmas emberáradat Európába érkezésének rémisztő jövőképét vetít elénk, európaiak és magyarok elé.
Azok az elvont liberális és PC-elvek, amelyeket a magyar baloldali és liberális pártok hangoztatnak, érvényesek lehettek például a hatvanas–hetvenes években, amikor az Európába való bevándorlás egy viszonylag könnyen kezelhető szinten maradt. Ekkoriban az Angliába, Svédországba, Németországba, Ausztriába és máshová érkező afrikaiak vagy ázsiaiak valóban lehettek akár érdekesek, „szépek” is, hiszen a többséget alkotó nemzethez képest elenyésző kisebbséget képviseltek, akik a legtöbb esetben integrálódtak a társadalomba. Nem veszélyeztették a fennálló rendet, a többség mintegy gesztusokat gyakorolhatott velük szemben, megmutathatta a maga és a világ számára, hogy mennyire nyitott, toleráns és befogadó.

Most azonban fordult a kocka: a számok és arányok, bármilyen szörnyen is hangozzék ez, meghatározók – és végül is „minőséggé” válnak. Egybecsengő szakértői vélemények szerint a következő időszakban további mil­liók indulnak el Afrika és Ázsia feldúlt és nyomorgó országaiból, ráadásul ezek az európaitól teljesen eltérő vallású, kultúrájú és szokású embertömegek. Nyilvánvaló, hogy innentől kezdve megváltozott a tét: immáron nem az a kérdés, hogy a többségi, államalkotó európai nemzetek befogadnak-e kisebb külföldi csoportokat, s ezzel mintegy színesítik országukat, hanem arról, hogy a más kultúrákból érkező embertömegekkel szemben az európaiak egyáltalán meg tudják-e védeni többségüket, akár mennyiségi, akár szellemi, kulturális, vallási értelemben.

Másképpen fogalmazva: a liberális alapelvek a gyökeresen megváltozott európai krízishelyzetben érvényüket vesztik. A nemzeti kisebbségek, más kultúrához tartozó embercsoportok befogadása, elfogadása, a másság tisztelete és tolerálása addig érvényes eszme, amíg a kisebbségek, más kultúrák és vallások nem fenyegetik a saját területén a többségi, uralkodó kultúrát, vallást, nemzetet, társadalmat. 2015 nyarán már egyértelmű, hogy immáron nem az idegenek befogadása a tét, hanem az: ki fogja meghatározni Európa arculatát, mondjuk, húsz-harminc év távlatában?

Egyszóval immáron nem liberálisan kell gondolkodni az európai országokat – így Magyarországot – irányító kormányoknak, hanem reá­lisan. Úgy is mondhatnánk, hogy nem dogmatikusan, hanem gyakorlatiasan, ideológiai kötöttségektől is mentesen. Közvetetten erre hívja fel a figyelmet a Bécsi Akadémikusok Köre (Wiener Akademiker Kreis) is – köztük a magyar származású Eva Maria Barki ügyvéddel –, amely a napokban kiadott közlemé­nyében új nemzetközi egyezményt javasol a tömeges bevándorlás válságának kezelésére. Riasztó adataik szerint 2050-ig csupán Afrikából és a Közel-Keletről kilencszázötvenmillió bevándorló fog érkezni (!), s ehhez még nem is számolták hozzá az Ázsiából érkező tömegeket. A bécsi akadémikusok átfogó javaslatokat tesznek a válság kezelésére, nem PC módon, nem ideológiai dogmákból kiindulva, hanem az európai létmód, illetve a világ egyensúlyának megőrzése érdekében.

A magyar balliberális oldal viszont pusztán arra képes, hogy szolgai módon fújja azokat a mondatokat, amelyeket a nyugat-európai elvtársaiktól, illetve az Európai Unió vezérkarától megtanultak. Valójában majmolják a PC beszédet, önálló gondolatuk, kreatív elgondolásuk, valóságos válságkezelő koncepciójuk még csírájában sincsen. Megrekedtek a kilencvenes években, amikor még tobzódott Európában a neoliberális ideológia, s képtelenek észrevenni, hogy utóbbi felett lassan átlép az idő. Új kérdésekre új válaszokat kell adni 2015-ben, ám ebből a baloldalon szinte semmit sem fogtak fel.

Magyarországnak olyan kormánya van, amelyik a menekültüggyel kapcsolatban nem ideo­lógiai dogmákból indul ki, s ez vonatkozik az egyébként vállalt konzervativizmusra is. Egyetlen szempontja a nemzeti integritás védelme, ezért lép fel keményen és határozottan. Hosszabb távon talán még a baloldali szavazók számára is világossá válik – ha eddig még nem vált azzá –, hogy ez mindannyiunk érdekét szolgálja. Még egyértelműbben: mindannyiunk létérdekét szolgálja.

Fricz Tamás - A szerző politológus

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Kultúra (6) Gazdaság (667) Sport (729) Autómánia (61) Flag gondolja (33) Mondom a magamét (6233) Vetítő (30) Gasztronómia (539) Politika (1581) Mozaik (83) Szépségápolás (15) Irodalmi kávéház (513) Történelem (15) Egészség (50) Emberi kapcsolatok (36) Jobbegyenes (2378) Rejtőzködő magyarország (168) Tereb (141) Mozi világ (440) Belföld (8) Titkok és talányok (12) Heti lámpás (260) Tv fotel (65) Nagyvilág (1464) Alámerült atlantiszom (142) Életmód (1)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>