- 0
A Fidesz önkényének köszönhetően Alföldi Róbert a Budapest Bábszínházban is rendezhet...
A visszajelzésekből ítélve még mindig sokan vannak, akik nem heverték ki sorozatunk legutóbbi részét, így engedjék meg, hogy rájuk való tekintettel a 18+-os témákról átváltsunk a 18 év alattiak okítására. A balliberális kulturális virágoskert amúgy is tele van szebbnél szebb hajtásokkal, Palya Bea művésznő nem véletlenül énekelte tíz évvel ezelőtt Gyurcsány Ferenc felkérésére a volt kormányfő születésnapján, hogy „Amennyi fűszál van a tarka mezőbe’, annyi áldás szálljon Horn Gyula fejére”. Látják, mennyit változott a világ? Hetven évvel korábban még tarkólövés és csákány formájában osztották egymásnak a jó szerencsét az elvtársak.
Mit ad Isten, idén áprilisban már Palya Bea felé szállt az áldás 12 millió forint formájában, Balog Zoltán akkori tárcavezető ennyivel honorálta új lemezének az elkészítését. Igaz, a művésznő korábban sem panaszkodhatott a piszkos anyagiak miatt. Meg hát a jó zenére mindig szükség van, mint egy falat kenyérre. Hát még a támogatásra! Ha nem jönne, úgy éreznék magukat, mint A képzelt betegben a képzelt beteg.
Ó, micsoda véletlen, képzeljék, pont ezzel a címmel játszottak egy előadást a Budapest Bábszínházban november 6-án! Ne is tagadják, hogy kíváncsiak rá! Szóval: a főhős, Argan, a képzelt beteg fekszik az ágyban, párnák közt, majd bejön a cseléd, és megfeddi a hipochonder urat. Ezután megjelenik Argan lánya, akitől megtudja, hogy máshoz akar férjhez menni, mint akit kiszemeltek neki. Mi történik ilyenkor minden rendes családban? Pontosan, eltalálták: Argan úr elkezdi kergetni a lányát a szobában, és futás közben ömlik a fekália a hálóinge alól, szó szerint telerondítja az egész színpadot.
Ezután bejön a felesége, lehúzza Argan úr gatyáját, hogy tisztába tegye, bepúderezi, majd pelenkába rakja. Persze minden látszik, aminek látszania kell, elvégre bábszínházban vagyunk vagy mi? Az ifjú közönség azt is figyelemmel kísérheti, amint főhősünk majdnem beöntést kap egy óriási pénisz kinézetű tárggyal, végül ez elmarad. Közben megérkezik az ifjú kérő, aki maszturbálni kezd a hegedűtokkal, amikor meglátja titkos menyasszonyát. A másik kérőnek, az orvosnövendéknek pedig kinyitják a sliccét és kirakják belőle a nemi szervét. Később ugyanez a szereplő jelenik meg a színpadon egy óriási rózsaszín műfallosszal a lába között.
Az elhangzó trágár szavakat idézni sem tudjuk, csak a diákok rémült tekintetén láttuk, hogy nem egészen erre számítottak. Szerencsére a négy-öt tanárnő, aki elvitte az osztályát erre a darabra, jól érezte magát, végigvihogták az előadást.
Hogy miért került be ez a darab a bábszínházba, örök rejtély, hiszen az biztos, hogy több volt benne a műfallosz, mint a báb. De vajon ki volt a darab rendezője? Hát persze, hogy Alföldi! Nem furcsa?
A hitleri–sztálini típusú hazai jobboldali diktatúra már nyolc éve üldözi a szabad szellem legbátrabb harcosát, aki mesteri ügyességgel megtéveszti a pribékeket és kiszökik a börtönből sok-sok színházi darabot rendezni, főszerepbe hozva a műpéniszeket.
Mielőtt továbbmennénk Alföldi Róbert egyéb bábszínházi alkotásaihoz, foglaljuk össze, mit is ír a Budapest Bábszínház szervezeti és működési szabályzata a kulturális intézmény küldetéséről: a színház részt vesz a magyar kultúra terjesztésében, feladata, hogy a társadalom kulturális igényeit sajátos eszközeivel magas művészi színvonalon kielégítse.
Tegyük hozzá azt is, több mint félmilliárd forint az intézmény éves költségvetési támogatása, a Fidesz nyolcéves diktatúrájával szorozva ez talán a balliberális számítás szerint is meghaladja a négymilliárd forintot. Azt sem szeretnénk felróni, hogy – a kirekesztés jegyében – közreműködőként majdnem száz százalékban a jobboldalra vicsorgó balliberális hangadók kapnak lehetőséget, mint Ascher Tamás, Dés László, Szabó T. Anna és hasonszőrű társaik.
Folytassuk tehát Alföldi úr bábszínházi rendezéseivel! Itt van a Sade márki 120 napja. Ezt írja róla az ajánló: „Donatien Alphonse Francois de Sade márki a mai napig is az egyik legtitokzatosabb, legtalányosabb író-filozófus. […] Az emberi természet, a szexualitás, a perverzió végeérhetetlen kombinációjú lexikonát, azt a fekete könyvet, amely – úgy tűnik – megismételhetetlen és folytathatatlan, a Szodoma 120 napját bűnös, veszedelmes, titkolnivaló, pokoli regényként tartják számon.
Ez a perverz bábjáték – élő színészekkel és élővé tett bábokkal – egy sötét és kegyetlen kalandra hívja nézőit. Olyan töredéket mutat be a márki életéből és utolsó regényéből, amely a márki gondolatainak, izzó vágyainak, démonainak és a szabadság szellemi és fizikai teljességére áhító lényének legmélyére enged bepillantást. Ez a figyelem a nézőktől és az előadás alkotóitól is merészséget, bátorságot és elfogulatlan kíváncsiságot kér.”
Nézzünk egy másikat! „Táncosnők, kurvák, bábok – A Kabarét adják Alföldi Róbert rendezésében a bábszínházban” – áll a Magyar Narancs 2015. április 28-i ajánlójának címében. „Nem csak a hatalmas műmellek és műfenekek vághatják majd ki a biztosítékot a bábszínházas Kabaréval kapcsolatban” – írja a HVG április 14-én. Egy másik cikkben megjegyzik, hogy a darabban rengeteg műfallosz is látható.
Röviden: az előadás egyenes párhuzamot von a harmincas évek náci Németországa és a hazai viszonyok között, kőkemény napi politikai áthalásokkal. A (Fidesz-)nácik lidércként mutatkoznak, folyton jelen vannak fenyegetésükkel. A Harry Potter dementorait is megidézik. „A dementorok a legvisszataszítóbb lények közé tartoznak, akiket valaha a hátán hordott a föld. Amerre járnak, kiszívják a levegőből a békét, a reményt és a boldogságot.
Ha túl közel mész egy dementorhoz, kiszippant belőled minden kellemes érzést, minden boldog emléket. A dementor, ha megteheti, addig élősködik rajtad, amíg olyanná nem válsz, mint ő maga: lelketlenné és gonosszá. Kiszipolyoz, s végül nem marad benned más, csak a legszörnyűbb emlékeid” – kacsint össze olvasójával a Vs.hu. Az Origó megjegyezte: „a darabban egy óriási Andy Vajna-fej bukkan fel mint a megélhetésért prostituálódó Sally (az egyik örömlány) kitartója”.
Az egyik náci szereplőre mutatva elhangzik: „Aki ezt az urat megismeri, az megismeri az egész hazámat, ő olyan, mint az egész hazám.”
„Halott testvér, szüzesség, mutatóujj – Janne Teller a Bábszínházban. Zenés-bábos pszichothriller 13 éves kortól: a dán írónő Semmi című, felkavaró regényét Quimby-dalokkal kísérve állították színpadra” – így reklámozta a Magyar Narancs 2013. március 25-én az egyik új darabot.
Ennek lényege: nihilistává válik egy tanuló, rájön, hogy semminek nincs értelme. Hogy ennek az ellenkezőjéről meggyőzzék az osztálytársai, úgy döntenek, kollektív áldozatot mutatnak be: mindenkinek be kell adnia valami számára különösen fontosat, hogy bebizonyítsák, igenis vannak dolgok, amik számítanak. A Fontos Dolgok Halma eleinte ártatlan tárgyakból: szandálból, fülbevalóból, naplóból, bicikliből kezd összeállni.
Majd jönnek az erősebb kérések – aki utoljára beadott valamit, az mondja meg, hogy mit kell leadnia a következőnek: halott kistestvér koporsóstul, szüzesség, a környéken kóborló kutya feje, mutatóujj. Nemet mondani nem lehet, kiszállni tilos, a felnőtteknek szólni képtelenség. Végül egy gyerek olyan áldozatot hoz, amely egyben önmaga feláldozásával is jár, az őt megtestesítő báb is felkerül a Fontos Dolgok Halmára. Ezzel az egyszerű mozdulattal igen szépen tették nyilvánvalóvá azt, ami a könyvben inkább csak sejtetve van: hogy az a gyerek onnantól kezdve nincs. Semmivé lett – zárja le értékelését a Magyar Narancs.
Vészes helyszűkében térjünk át egy másik színházra, amely szintén a fiatalok megkörnyékezésére specializálódott. Idén február 25-én mutatta be a Magyar Narancs a Kerekasztal Színházi Nevelési Központot (KSZNK), elő is tolakodik nyomban az örökzöld kérdés: hogyan reagálnak a napi aktualitásokra? A színház alapítója így válaszol: „Természetesen ebből a szempontból lehet előadásokat csinálni például a gazdag-szegény ellentétre, vagy lehet tudni, hogy ebben az országban hosszú távon probléma lesz az, hogyha valaki nem itt született vagy más a bőrszíne, akkor azt másképpen kezelik, kirekesztik. Tehát a különböző csoportok együttélésére lehet aktuális és sokáig érvényes darabokat létrehozni.”
Persze, hogy aktuális, szegény afrikai migránsok, nehogy már rosszul érezzék magukat, ha mégis betelepítenék ide őket. Nem gondolták volna azt sem, hogy a KSZNK támogatója a magyar állam és az OTP Bank.
Láthatják, ha önök nem tették meg, a balliberálisok megoldják a fiatal magyar korosztály nevelését, a magyar állam pénzéből. Igazi szakértők ebben. Emlékeznek? Az Erkel Színházban az ovisoknak feminista propaganda megy Jancsi és Juliska-feldolgozással, a nagyobbaknak máshol migránsérzékenyítést adnak elő, a még nagyobbaknak homokos- és genderpropagandát tolnak az arcába, a felnőttek pedig megkapják a „Jaj, micsoda náci országban élünk!” sztorikat. És ezek nem kiragadott esetek, tizedét sem írtuk le eleddig annak, amit az interneten találtunk.
Jó hír az is, hogy a haladó balliberális világ irodalmi értékei is csúcson vannak. Nyáry Krisztián, a legnagyobb balliberális irodalmi kiadó illetékese a kötelező iskolai olvasmányok egyik vitájában a legbetegebb szado-mazo pornóregényt ajánlja a kiskorúaknak. Mint mondja: „A szürke ötven árnyalatával sem lenne baj a középiskolában, hiszen kár úgy tenni, mintha ez a korosztály nem olvasna ilyen témájú írásokat, másrészt pedig ha olvasásélményt ad, akkor már megérte.”
A Magvetőnek amúgy is nagy rutinja van az aberrációban felfedezett szépségek népszerűsítésében. Épp most adták ki újra az egyik legnagyobb francia művészettörténésznek tartott (nyilván ha valaki baloldali, akkor csak a legnagyobb lehet) hölgy szexuális életéről szóló önvallomását. Röviden: partnereinek száma közelít a végtelenhez, a körülményeket illetően pedig gondoljanak a legaberráltabb dologra, és azt szorozzák be tízzel. Ne nézzenek ilyen rémülten, tényleg erről szól a könyv!
A hölgy a legrangosabbnak mondott, az elnyomó fideszes diktatúra által finanszírozott Margó baloldali írófesztivál vendége volt októberben. Ő ugyanis maga a megtestesült irodalom, sőt az igazodási pont. Legrövidebben a Magyar Narancsnak adott régebbi interjújában meséli el, miért is áll ő felettünk az erkölcsök színpadán: „De végül is mindannyian prostituáltak vagyunk valamilyen szinten. Önmagunk egy részét elidegenítjük és eladjuk. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy választhattam. Sokkal szívesebben prostituálom a szexualitásomat, mint a gondolataimat.”
És lássuk, milyen katarzis okozott a Magyar Narancs újságírójának a könyv: „Befejezésül talán megosztanám önnel, számomra milyen élményt jelentett a könyve. Mélyen megkönnyebbültem olvasása után, úgy éreztem ugyanis, hogy ön helyettem is végigment a fél világon, és ez a teher immár nem hárul rám.” Ez tényleg nyomasztó lehetett, na de figyeljék a választ: „Tehát úgy érezte, hogy a tömeges kefélés feladatát nekem delegálta. A középkori szentek is magukra vették mások terheit. Jézus Krisztus az összes halandó bűnét vette vállára, és így váltotta meg a világot. Úgy gondolja, hogy megváltottam az életét?”
Erről most nem osztjuk meg a véleményünket, pont elég lesz az önöké.
Szakács Árpád
A szerző újságíró
