Aztán 1999 nyarán az „üldözött” zámolyi cigányok agyonvertek egy csákvári magyar fiatalembert. Meglincselték. Vadállat módjára – mint utóbb Olaszliszkán a tanár urat. S miután agyonverték a csákvári fiatalembert, rettegésük olyan fokra hágott, hogy elmenekültek Franciaországba, ott menedékjogot kértek és kaptak! Segítette őket mindenki. Az SZDSZ, az MSZP, a „jogvédők”, az Egyesült Államok – mindenki. És az első Orbán-kormány megkapta a rasszista jelzőt. A cigányok akkori szószólója bizonyos Krasznai József volt. Utóbb perbe fogták mindenfé­léért. Például azért, mert molesztálta kiskorú unokahúgát. A Franciaországba „menekült” cigányok zöme pedig ott is folytatta megszokott életmódját: bűnözők lettek. (Azóta nagyot fordult a világ kereke: Franciaország és Olaszország versengve zavarja haza az uniós állampolgárrá lett cigányokat, mert elviselhetetlen a jelenlétük. De tőlünk még nem kértek bocsánatot a zámolyi hisztériáért és hazugságokért. Mert Zámoly is csak egy becstelen és undorító politikai akció volt a kormány lejáratására.)

Aztán újra feltűnt Szabó Albert és Bácsfi Diána. A ma ellenzékben lévő politikusok közül sokan meg tudnák mondani, kik is voltak ők valójában, és miért tűntek fel egy rövid időre. Majd a Gyurcsány- és Bajnai-kormány idején vadállatok agyonlődöztek ártatlan cigányokat. Asszonyt, gyereket, munkába induló cigány férfiembert. Az akkori titkosszolgála­tok – legyünk naivan jóindulatúak – szarvashibákat követtek el. Mégsem szaladt senki a nyugati sajtóhoz, nem „menekítettek ki” cigányokat sehonnan, és nem vetette fel senki, hogy az ENSZ küldjön kéksisakosokat Magyarországra.

Mindeközben Magyarország falvai lassan hozzászoktak ahhoz, amihez nem lehet hozzászokni. A cigány tolvajláshoz és brutális erőszakhoz. Mert nem elég, hogy ellopnak mindent, ami mozdítható, de egyre kegyetlenebb brutalitás járul mindehhez. Idős embereket kínoznak meg és vernek agyon, minden ok nélkül. Vadállatok.

Gyöngyöspatán a gyaloghíd két végére álltak a cigánykölkök, és hídpénzt szedtek az öregektől. A Kecskekő pincesorát szétlopták, széthordták. A pincéket kifosztották. A gyümölcsfákat lelopták, majd szokásukhoz híven derékmagasságban kivágták, ha éppen tüzelő kellett. Az iskolában brutálisan összeverték nem cigány diáktársaikat. A templomból, piacról hazatérő öregasszonyokat leköpdösték, gyalázták. Elviselhetetlenné tették a létezést a faluban. És sok-sok száz ilyen falu van ma Magyarországon. Aztán egy idős ember nem bírta tovább, és öngyilkos lett. Ekkor a Jobbik megérezte az elviselhetetlenségben rejlő politikai lehetőséget, és megjelent Gyöngyöspatán. A kétségbeesett helyiek örömmel fogadták őket – kérdem én: hogyan másképpen fogadták volna? A helyi cigányok pedig elkezdtek rettegni. Mint Zámolyon. Aztán a gárda, learatván a politikai hasznot, távozott. Az elviselhetetlenség pedig maradt. S ebbe a légüres térbe nyomult be valami Véderő nevű micsoda. A provokáció teljesen nyilvánvaló szándékával. Egy Eszes Tamás nevű nem tudom kicsoda megvásárolta a helyiektől a cigányok által élhetetlenné tett Kecskekő néhány telkét, és oda valami katonai-harcászati gyakorlatot hirdetett húsvétra. Meg is jelent úgy húsz nyeszlett kölyök, és a cigányok ettől olyan rettegésbe fogtak, hogy ki kellett őket menekíteni a faluból.

Segítette őket mindenki: az LMP, az MSZP, valami amerikai üzletember, a Vöröskereszt és az összes jogvédő. Kiszállt a média, a hülyék megírták vezércikkeiket, a második Orbán-kormány megkapta a rasszista jelzőt. A Nyugat „figyel”. (Kicsike szépséghiba: a Csillebérci táborba már 19-én lefoglalták a helyeket, pedig akkor a Véderő nyeszlettjeinek még híre-hamva sem volt... De ez nyilván véletlen.) A cselekvési kényszerbe belehajszolt rendőrség pedig elvitte a Véderő esztelenjét és társait, a többieket meg hazazavarta. Egy Horváth Aladár nevű meg kéksisakosokat akar behívni az országba. Nem változott semmi sem. Becstelen és undorító politikai akció zajlik Gyöngyöspatán, politikai aktorok részvételével. Zámoly kettő.

Egy valami azért mégiscsak változott: a cselekvési kényszerbe hajszolt rendőrség teljesen nyilvánvaló törvénysértést követett el, amikor egy magántulajdonban lévő ingatlanról embereket vitt el, mert azok gyakorló ruhában voltak. hangsúlyoznom kell, ebben a megállapításban nincs értékítélet. A Véderő provokálni ment oda, jó, hogy eltüntették őket. Ám jogalap erre nem volt. Magyarország sok-sok száz falujában ma cigányok terrorizálják a lakosságot. És a lakosság névvel-címmel meg tudja nevezni az összeset. A Véderő eltüntetése Gyöngyöspatáról tiszta helyzetet teremtett: ezentúl a rendőrségnek nem kell aggályoskodnia. Hanem a cigányok közül ki kell vonszolni a házából azt, aki együttélésre képtelen, és állatmód viselkedik, és el kell takarítani a településről. És kuss legyen az­után. A jogvédőknek.

És még egy apróság: a rendőrségen kívül senkinek nincsen joga erre, és semmi más rendfenntartó feladatra. Majd ha amerikai mintára létrehozza az állam a Nemzeti Gárdát, akkor igen. Hozzák létre. Elsők között fogok belépni. És megvédünk majd minden magyart. És minden tisztességes cigányt.