Az elaggottságnak, agyalágyulásnak van és lehet méltósága, és mindenképpen van helyi értéke. Arról nem beszélve, hogy az ezzel szembesülőt eleve lefegyverezi, mert együttérzésre, szánalomra, megértésre, türelemre kényszeríti. Ön azonban egy cégéres gazember. Az volt mindig. Önben nincs, de bennem van annyi méltóság, hogy ne idézzem ide újra pontosan az ön saját szavait… Miről is? Hát bármiről. Sorsról, felelősségről, elhurcolt vagy elhurcolásra kijelölt zsidók vagyonának „összegyűjtéséről”, a jótékonykodás önfelmentő, önigazoló, búcsúcédulás álságosságáról és persze Istenről és önmagáról, illetve e kettő összemosásáról.

Önnek is van kórképe: moral insanity. Így hívják azt a tünetegyüttest, amelyet ön egymaga hordoz a kezdetektől – ma már bizonyossággal kimondhatjuk – a végig. De még csak nem is ez az ön legfőbb bűne. Hiszen ez is határos már a betegséggel, ami felmentést jelenthet, még ha csak részlegeset is. De az ön és az önhöz hasonlatosak legnagyobb bűne a jelentésnélküliség piedesztálra emelése.

Ön és az önhöz hasonlók a semmit sem jelentő szavak apostolai. Van, aki ezt egyszerűen hazugságnak nevezi. Pedig nincs igaza. Ez több mint hazugság. Ez pusztítóbb, súlyosabb és hosszabb távon ható gazemberség. Hallotta már, ugye, hogy a „csókok íze számban hol méz, hol áfonya”? Szép kép, igaz? Egy magyar költő írta, akit zsidóként meggyilkoltak egy iszonyatkor pribékjei. E képből kiindulva próbálja felfogni a másik képet, amely önről és az önhöz hasonlókról szól. Azt, hogy önök semmit sem jelentő szavakat adnak a szánkba. S a semmit sem jelentő szavaknak nem az ízük elviselhetetlen, hanem a tudatra gyakorolt rettenetes hatásuk. A semmit sem jelentő szavak a gondolkodás zálogházai, uzsorásai.

A legszegényebbektől, a gondolat nélkülözőitől veszik el azt a kevéske értelmet is, és behelyettesítik a semmit sem jelentő szavak rettentő ürességével. S amikor e helyettesítés véglegessé vált, akkor eltűnik végleg a remény. S akkor már nincs semmi sem, csak ön és az önhöz hasonlók. És persze azok a semmit sem jelentő szavak. „Nácizmus”, „fasizmus”, „diktatúra”, „ez a rendszer jobban elnyomja az embereket, mint az orosz megszállás”, „Orbán rendszere olyan, mint Észak-Korea” – soroljam még?

Sorolhatnám napestig, de minek? Hiszen ezekkel a semmit sem jelentő szavakkal van tele minden, ami önhöz, önökhöz, a cégéres gazemberekhez köthető, akár a legcsekélyebb mértékben, akárhány áttétellel is. Mert a moral insanity egyszersmind kókler is. Sarlatán. S mint ilyen, társadalommérnöknek áll. De mert nincs semmi mása, csak a semmit sem jelentő szavai, Mekk mesterként fog hozzá ehhez is. S amikor valaki – bárki – szólni mer, hogy itt nincs semmi más, csak ártás és üresség, olyankor ezek a magaféle Mekk mesterek iszonyatos haragra gerjednek, és még több semmit sem jelentő szóval árasztják el a territóriumot. A gondolkodás nincstelenjei pedig még jobban örvendenek, mert nagy mennyiségben kapnak gondolatpótlékot, olcsó, fröccsöntött világnézetet, amelynek soha nem fog megártani egyetlen tapasztalás, egyetlen tény, egyetlen jelentéssel bíró szó sem.

Ön és az önhöz hasonlók mindig tévedhetetlenül felismerték, kit húzhatnak fel kesztyűbábnak a jelentéstelenség, az üresség, a becstelenség, a hazugság, a társadalommérnökség öt ujjára. Az ön öt ujjára. Éppen most húzták fel a „nemzeti radikalizmus” elnökét. Mint mindenki mást az elmúlt huszonnyolc évben. És egy, csupán egy embert nem tudtak önök ráhúzni arra az öt ujjra. S e tény is jelent ám valamit. Illetve ez jelent valamit. Ezt a jelentést akarják önök helyettesíteni „fasizmussal”, „Észak-Koreával”, miegyébbel. Mert nem hiszik el, hogy a gondolat nincstelenjein kívül mások is élhetnek itt. Pedig élnek. És ez lesz az önök veszte, végre.

Bayer Zsolt - ]]>www.magyaridok.hu]]>