1885-öt írunk. Egy német gyökerű, felső középosztálybéli családban fiúgyermek születik. A keresztségben a Bálint nevet kapja. 1885-öt írunk. Egy zsidó gyökerű, felső középosztálybéli családban fiúgyermek születik. A György nevet kapja. Hóman Bálintról és Lukács Györgyről van szó. Egyikük történész lesz, a másik filozófus. Mindjárt az elején szögezzük le: szakmai, eszmei, értelmiségi tevékenységüket egy évszázad elteltével sem vitatja senki. (A legújabb kori, a Hóman-szobor okán fellángolt vitákban egyesek ugyan megkísérelték Hóman történészi teljesítményét megkérdőjelezni, de ez egyáltalán nem számít, ugyanis ezek a paprikajancsik semmit sem tudnak Hóman történészi teljesítményéről, ez irányú megnyilvánulásaik kizárólag politikailag motivált aljasságnak minősülnek.) Megszületik a két fiúgyermek, egy keresztény és egy zsidó. A keresztény Hóman – tudós apja nyomdokain járva – bölcsészdoktori diplomát szerez, s már 1916-ban egyetemi magántanár. A Széchényi Könyvtár igazgatójává is kinevezik, majd ’23-tól a Nemzeti Múzeum igazgatója. Már 1929-ben rendes tagja lesz a Tudományos Akadémiának.

Történészi pályájának megkoronázása a Szekfű Gyulával közösen írt hatalmas mű, a Magyar Történet. Vallás- és közoktatásügyi miniszterként – e tisztséget mind a Gömbös-, mind a Darányi-, továbbá a Teleki-, a Bárdossy- és a Kállay-kormányban betöltötte – méltó utóda Klebelsberg Kunónak. Ő viszi keresztül az egységes középiskolai törvényt, amely megszüntette a humán és reálgimnáziumokat, egységesítve őket, illetve létrehozta a szakközépiskolai hálózatot. Oktatáspolitikájának vezérelve az volt, hogy megszüntesse az iskolatípusok közötti különbségeket, szélesítse az oktatásban és a művelődésben résztvevők körét. Szinte mániákusan harcolt azért, hogy a szegény, ám tehetséges gyermekek ne kallódjanak el. Megalapította a Horthy-ösztöndíjat, ezen keresztül évente ezer szegény parasztgyerek tanulását támogatta a középiskolától egészen az egyetemig. Bábáskodott a Bolyai- és a Győrffy-kollégium létrehozásánál, amelyek tandíjmentességet biztosítottak a szegény gyerekek számára. Hóman indította el a nyolcosztályos általános iskolát is, hogy az alsóbb néprétegek általános műveltségét emelje. Hóman Bálint Székesfehérvár országgyűlési képviselője volt. Neki köszönhető, hogy az akkor amúgy is fejlődésben lévő koronázóváros (1938-ban volt a Szent István-emlékév, Hóman 1932-től egészen 1945-ig a város képviselője volt) páratlan fejlődésen ment keresztül. Hóman óvodákat, iskolákat, közművelődési intézményeket alapított, de később világhírűvé vált ipari létesítmények létrehozása is az ő érdeme. Ő alapította mind a Videoton, mind az Ikarus elődjét, valamint a Danuvia Fegyvergyárat és a KÖFÉM-et is. Hóman politikusi pályafutását meghatározta a németbarátság és az antiszemitizmus. Németbarátsága – miképpen ezt a népbíróság előtt tett vallomásában mind Szekfű, mind Kosáry kihangsúlyozta – pusztán reálpolitikai meggyőződés volt, úgy ítélte meg, hogy az európai erőviszonyok ismeretében Magyarországnak muszáj „jóban lennie” Németországgal.

Antiszemitizmusa korának antiszemitizmusából fakadt, mint keresztény, felső-középosztálybeli család tagja, ő is megszenvedte a Tanácsköztársaság tombolását, és azt a zsidók bűnének látták és tartották számon. Hóman megszavazta az ország hadba lépését a Szovjetunió ellen, ellenezte a kiugrási kísérletet, és a szövetségesekkel kezdett tárgyalásokat, mindvégig megtartotta képviselői mandátumát, így a Szálasi-féle parlamentnek is tagja maradt. Mindezek ellenére az ország német megszállását hevesen ellenezte, továbbá emberbarátként kifejezetten sajnálta a zsidókkal történteket. Úgy, hogy mindezt megelőzően előkészítője, támogatója és értelemszerűen megszavazója volt a zsidótörvényeknek. A Népbíróság 1946. március 23-án hozott elsőfokú ítéletében egyebek mellett ezt olvashatjuk: „A népbíróság előtt egy pszichológiai rejtély áll Hóman Bálint tevékenységével kapcsolatban. Ugyanis az egyik oldalon, kifelé, a legteljesebb németbarátságot, a németek legteljesebb kiszolgálását hirdette, és politikai ténykedése is erre irányult, a másik oldalon pedig nagyon sok embernek segítségére sietett, a hozzá közelállóknak, akik többek között az üldözöttekhez tartoztak, továbbá akik a baloldali gondolat képviselői voltak, semmi tekintetben nem ártott, sőt maga körül ezeket az embereket meghagyta, és rajtuk minden vonatkozásban segíteni akart”.

Ugyanakkor Hóman Bálint ezt írta Telekinek még 1940-ben: „A zsidókérdésben végre szakítani kell a kompromisszumok rendszerével. (…) Tudatára kell ébrednünk végre, hogy a zsidó ellensége kell, hogy legyen a mai kormányrendszernek.(…) Ebből nyilvánvalóan következik, hogy zsidókat semminemű hatalmi pozícióban, sem a közigazgatásban, sem a bírói székben, sem az iskolában nem lehet megtűrni, nekik a gazdasági életben sem szabad tanácsadói, irányító, vezető szerepet a kezükben hagyni. A meglévő zsidótörvény rossz. Ezért mielőbb meg kell hozni az új, egy-két szakaszos törvényt, mely faji alapra helyezkedik.” Így áll előttünk Hóman Bálint, az 1885-ben keresztény kisfiúként megszülető ember, az iskolaalapító, a szegények támogatója, a közoktatás megreformálója, Székesfehérvár jótevője, a tudós történész, akit antiszemita politikusként és az ország háborúban tartásának híveként komoly felelősség terhel a magyarság huszadik századi tragédiájáért. Parancsot gyilkosságra soha ki nem adott, vér a kezéhez nem tapadt. A népbíróság életfogytig tartó börtönre ítélte, megkínozták, halálra éheztették, akadémiai tagságától megfosztották, a váci fegyházban halt kínhalált 1951-ben. Mindezek után lássuk Lukács György életútját!

(Folytatjuk)

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>