Visszaugranék egy kicsit az időben, egészen odáig, hogy Fekete-Győr azon örömködik, a bíróság ítélete szerint ő nyugodtan nevezheti Mészáros Lőrincet bűnözőnek (és nyilván bárki mást is). Ez az ítélet, s kiváltképp Fegyőr öröme sok mindent elárul – persze, mindenki annak örül, aminek tud s aminek örülni képes. Itt lassan tizenkét éve mindenki bűnöző és korrupt és orosz meg kínai ügynök, továbbá stróman, aki kormánypárti képviselő, kormánytag, hivatalnok vagy éppen gazdasági szereplő.

Legyen világos: ameddig szinte kizárólag külföldi multicégek nyertek idehaza közbeszerzéseket, akik aztán vagy kifizették hazai alvállalko­zóikat vagy nem (inkább nem), és a profitot mindenképpen kivitték az országból, nos, addig minden rendben volt, nyoma sem volt semmiféle korrupciónak, s őfelsége Brüsszel meg az EB meg az EP meg az uniós bíróság sem talált soha, semmiben semmi kivetnivalót. Amióta hazai vállalkozók és cégek nyernek közbeszerzéseket, azóta égig ér a korrupció. Remélem, ez önmagában is teljesen világos és érthető.

Arra vagyok nagyon kíváncsi, vajon Anonymus sokadik hangfelvétele után lehet-e bűnözőnek nevezni Karácsonyt, Bajnait, Ganspergert, Tüttőt, Berkit és úgy a komplett városházi menedzsmentet? Csak egy pillanatra képzeljék maguk elé, mi lenne itt, ha ezeken a hangfelvételeken, mondjuk, bármelyik kormánypárti városvezető vagy kormánypárti politikus társalogna kormánypártinak elkönyvelt gazdasági szereplőkkel, üzletemberekkel, és ugyanezek hangoznának el. El tudják képzelni? Segítek: nem most, a hatodik hangfelvétel után, hanem nagyjából az elsőt követően sajtósakálok őrjöngenének csordába verődve az érintettek nyomában, ott lihegnének a sarkában reggel, délben meg este, és a klozet előtt is, és mikrofonerdő lenne az érintett képébe tolva huszonnégy órán keresztül. Ezzel párhuzamosan a The New York Times, a Politico és a ­Guardian dörgedelmes vezér- és véleménycikkekben ostorozná a magyar „diktatúrát” no meg a „korrupciót”, s követelné „Európa” beavatkozását.

Így lenne? Pontosan így lenne. S csak egy adalék a dolgok természetrajzához, most írta meg itt, a Nemzetben az egyik legfontosabb cikket Horváth József, ebből idézek egy részt, csak hogy tudják, miképpen működnek a dolgok a „demokráciákban”, amelyek persze nem demokrá­ciák, hanem megrothadt lelkű, agyú és erkölcsű, pusztuló, önmagukat túlélt roncsbirodalmak és roncstársadalmak – olvassák csak: 

„A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát – tartja a magyar közmondás. Ezek szerint mi, magyarok mégiscsak optimista nemzet vagyunk! Bezzeg »szegény« amerikai barátaink most csak bután néznek ki a fejükből. Öt hosszú év után kiderült, hogy átverték őket. A brit hírszerzés (MI6) egykori ügynöke, Christopher Steele, a demokraták megbízásából és persze pénzéből azt a feladatot kapta 2016-ban, hogy Donald Trump nemzetbiztonsági szempontból kockázatos orosz kapcsolataira szerezzen bizonyítékot. Elnökké választása után négy évig folyamatosan harcolnia kellett ezzel a váddal, melynek fő szószólója Hillary Clinton volt. A Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) pedig nyomozást indított az Egyesült Államok elnöke ellen a Steele-dosszié állításai alapján. Nap­jainkra aztán kiderült, hogy az egész ügy egy sikeres lejáratási művelet része volt. Az ügyészség vádat emelt az egyik informátor, Igor Dancsenkó ellen, mert nemes egyszerűséggel fogalmazva hazudott. Egy szó sem volt igaz a félelmetesnek kikiáltott orosz kapcsolatból. A vádemelésben leírtak szerint az FBI-t félrevezették. Itt azért álljunk meg, és gondolkozzunk el. Mennyire hihető, hogy úgy indít nyomozást a legpatinásabb elhárító szervezet a regnáló elnök ellen, hogy az alapinformációkat nem ellenőrzi? Aligha. Ugyanis, ha ezt elfogadnánk igaz állításnak, akkor a szolgálatot már régen fel kellett volna oszlatni a szakmai hozzá nem értés miatt. Donald Trumpra pedig ráégett a túlzott oroszbarátság vádja. Ez aztán – sok egyéb mellett – hozzájárult a 2020-as vereségéhez. Nagy tanulság, hogy hiába derül fény az igazságra öt év után, attól még a lejáratás sikeres volt. Egy hazugsággal besározták, hírbe ­hozták, megbuktatták. Amivel szemben meg kellett volna védenie az elnököt a titkos­szolgálatnak. De hát sajnos »félrevezették« az egész ügynökséget. Utólag persze már hiába okos a vádhatóság, legfeljebb a választó foghatja a fejét, hogy átverték.”

Erről van szó, és ez csak a jéghegy csúcsa. Ám itt és most hatalmas a kussolás. Hiszen nem megtervezett hazugságokról van szó, hanem az érintettek – a szocialista–liberális establishment meghatározó figurái – a saját hangjukon pofázzák el egymásnak, miképpen működik az egész rothadt rendszerük, mit és hogyan kell eladni és megvenni, kinek mennyit, hány százalékot kell fizetni, ki áll a „jutalékrendszer” csúcsán és alján, kivel miről kell egyeztetni, hogyan írják ki testre szabottan a közbeszerzéseket meg pályázatokat – egyszóval: miképpen működtetik azt az egész rohadmányt, amivel amúgy tizenkét éve bennünket vádolnak, s amely rohadmányt persze tizenkét évvel ezelőtt ugyanígy működtettek.

S persze Jourová meg Von der Leyen is mélyen hallgat ilyenkor – nincs itt semmi látnivaló, kérem. Maga Karácsony is – ez a képességtelen, nyomorult, szorongásos, de kellően becstelen zsúrfiú – csak „ebihalakat” lát cápák helyett a Városházán – azon a Városházán, ahol annyira utál dolgozni, hogy inkább eladná… Márki-Zay pedig – mindig van lejjebb ám, vagy pontosabban fogalmazva Murphy után szabadon: az emésztőgödörben mindig a legnagyobb darabok úsznak legfelül – arról delirál, hogy a Fidesz akarja eladni a Városházát az oroszok segítségével. Hát persze. Nyilván. S annyira erősek vagyunk, hogy Bajnai, Gansperger, Berki, Karácsony, Tüttő, a komplett városházi menedzsment a mi emberünk (no meg az oroszoké természetesen).

Nagyapám mondta mindig: hülyének lenni a legkönnyebb. Úgy van! Különösen akkor segít – legalább a hülyeség tettetése –, amikor akkora gazemberekről meg idegen ügynökökről van szó, mint ezek, mindannyian…

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>