Ma 2025 január 21. Ágnes napja van. Holnap Vince, Artúr napja lesz.
Bayer Zsolt: Kész a leltár 2.

Bayer Zsolt: Kész a leltár 2.

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Mindaz be fog következni, amitől tartva a gazember angol hatóságok évtizedeken át eltussolták az iszonyatot.

Fukuyama azt hitte. Tévedett. Nagyot. De nem vallotta be soha – hiszen igazi, tőrőlmetszett liberális –, hanem azóta is úgy tesz, mintha. S ez a kisebbik baj, de az egész Nyugat is megpróbál úgy tenni.

Fukuyama opponense Samuel P. Huntington. Neki igaza lett. Szinte mindenben. De leginkább ebben: „A Nyugat életben maradásának feltétele az, hogy az amerikaiak megerősítsék nyugati identitásukat, a nyugatiak pedig elfogadják, hogy civilizációjuk egyedi, de nem egyetemes; ezért összefognak, hogy azt megújítsák és megőrizzék a nem nyugati társadalmak felől érkező kihívásokkal szemben. A civilizációk világháborújának elkerülése azon múlik, hogy a világ vezetői elfogadják-e a világpolitika sokcivilizációs jellegét, és együtt tudnak-e működni annak fenntartásában.” 

Igen, pontosan ennek kellett volna történnie, de sajnos ennek homlokegyeneset az ellenkezője történt. A Nyugat – élén az Egyesült Államokkal – nemhogy megerősítette volna nyugati identitását, de elkezdte teljesen feladni azt mind vallási, mind kulturális, mind civilizációs értelemben. S miközben feladta saját identitását, továbbra is abban a téveszmében él, miszerint a civilizációja egyetemes, s majd mindenki ahhoz fog hasonulni. Mert ahhoz akar hasonulni.

Mi is következik (következett) mindebből? Huntington szerint például ez: „(…) a felosztás »a Nyugat és a többiek« között húzódik, és ezen belül is a legintenzívebb konfliktusok egyfelől a muzulmán és ázsiai civilizációk, másfelől a Nyugat között merülnek fel. A jövő veszélyes összeütközéseit valószínűleg a nyugati arrogancia, az iszlám intolerancia és a kínai magabiztosság robbanó elegye okozza majd.” 

Stimmel. Illetve majdnem stimmel. Mert a nyugati arrogancia továbbra is adott, ám ma már kizárólag azok ellen irányul, akik ragaszkodnak a hagyományos értékrendjükhöz, kultúrájukhoz, civilizációjukhoz és életformájukhoz. A brüsszeli – és mindeddig a washingtoni – arrogancia céltáblái és számkivetettjei nem a nyugati kultúrát, civilizációt és életformát elpusztítani akaró és elpusztítandónak gondoló erők, hanem azok az EU-n belüli országok, népek és kormányok, amelyek éppen erre mondanak nemet. Trump színre lépésével azonban legalább a remény feléledt, hogy Washington szakít ezzel a politikával és rákényszeríti az önsorsrontó és idióta brüsszelitákat is a váltásra. Legyen így. Ám még nem tartunk itt. Most még csak keresgéljük az okokat, amelyek ehhez az állapothoz vezettek. Vagyis ahhoz, hogy az iszlám intolerancia immáron a kapukon belülről próbálja felszámolni a nyugati világot, s a Nyugat mindehhez készségesen asszisztál.

Az egyik okot szintén Huntington fogalmazza meg, amikor Fukuyamát idézi: „Igaz, tette hozzá, előfordulhatnak konfliktusok a Harmadik Világ egyes pontjain, de a globális konfliktusnak vége, és nem csak Európában. »Pontosan a nem európai világ«, elsősorban Kína és a Szovjetunió az, ahol a nagy változások történtek. Az eszmék háborúja véget ért. Akadnak ugyan hívei a marxizmus-leninizmusnak »olyan helyeken, mint Managua, Phenjan és a Massachusetts állambeli Cambridge«”. 

Ezt Fukuyama talán még maga is bonmot-nak szánta 1992-ben, de a valóság sajnos felülírta Fukuyama humorát. Is. Ugyanis ma a Nyugat egyetemein ellenállás nélkül hódít a marxizmus-leninizmus, ezekben a felsőoktatási intézményekben tanuló új generáció jelentős része az 1960-as és 70-es évek kelet-európai egyetemeinek világnézetét és ideológiáját kapja előemésztve marxista-leninista-maoista oktatóitól, ám nagy különbség, hogy míg a 60-as, 70-es évek kelet-európai diákjai (a 80-as évekről már nem is beszélve!) lesz…rták és kiröhögték ezt az egészet, a mai nyugati agyhalottak bele vannak szerelmesedve, mert ettől gondolják magukat haladónak, modernnek, woke-nak, befogadónak, intelligensnek, különlegesnek, LMBTQ-nak – vagyis: komplett hülyének és feleslegesnek. Aki pedig látni akarja, kikről is van szó, vessen egy pillantást arra a riportra, amely az M1 egy-két héttel ezelőtti Híradójában ment le, s amelyben a római La Sapienza egyetem (]]>1303]]>-ban alapított olasz állami egyetem, a világ legrégebbi egyetemeinek egyike!) diákjait kérdezgették, akik éppen egy palesztinok melletti tüntetésen vettek részt. Feltették nekik ezt a kérdést:

– Te kit látnál szívesen Olaszország élén?

S íme a válaszok, emlékezetből, de pontosan:

– Nem válaszolok, mert ha válaszolnék, alkotmányellenes lenne…

– Pol Potot…

– Maót…

– Madurót…

– Che Guevarát…

Nos, ezek a jövő értelmisége. Csak hogy világos legyen. És kéretik nem félrenézni, kéretik nem röhögni!

S ebből, a Nyugatot elöntő marxista-leninista szellemi posványból nő ki és virágzik az iszlám intolerancia feltett kezű beengedése a falainkon belülre, s ebből nőtt ki minden végtelenül ócska, röhejes és szánalmas mozgalom is, mint például a Stop Oil, az LMBTQ, a woke, a cancel culture vagy éppen a vegytiszta rasszizmust büszkén megvalósító és vállaló BLM.

S elnézve a mai állapotokat, ez az oka annak, hogy Huntington következő tézise mégsem bizonyult igaznak, legalábbis nem teljes egészében. Erről van szó: „A civilizációk véres összecsapásai viszont, például Boszniában, a Kaukázusban, Közép-Ázsiában vagy Kasmírban nagyobb háborúkká terebélyesedhetnek. A jugoszláv konfliktusban Oroszország diplomáciai támogatást nyújtott a szerbeknek, Szaúd-Arábia, Törökország, Irán és Líbia pedig pénzzel és fegyverekkel támogatta a bosnyákokat, és nem ideológiai vagy hatalompolitikai megfontolásból, nem gazdasági érdekből, hanem a kulturális rokonság miatt. »A kulturális konfliktusok szaporodnak« – fogalmazott Václav Havel – »és a történelem folyamán soha nem voltak olyan veszélyesek, mint éppen napjainkban«. Hasonlóképpen vélekedik Jacques Delors, aki szerint »a jövő konfliktusait nem gazdasági vagy ideológiai, hanem kulturális tényezők fogják kiváltani«. A legveszélyesebb kulturális konfliktusok pedig azok, amelyek a civilizációk közötti törésvonalak mentén alakulnak ki.” 

Nos, lássuk be, ha ez maradéktalanul igaz lenne, akkor ma a Nyugat állandó harcban és konfliktusban állna az iszlámmal, ehelyett feltett kézzel hagyja magát pusztítani. Mindeközben pedig a legvéresebb háború két olyan nép között robbant ki, amely alig-alig megkülönböztethető egymástól mind kulturális, mind civilizációs, mind nyelvi, mind pedig történelmi örökségét tekintve. Az ukránok hatalmas erőfeszítéseket tesznek, hogy elhitessék a világgal és elsősorban önmagukkal, miszerint ők nem oroszok. Ennek ellenére ők ketten vívják a legpusztítóbb, legrettenetesebb háborút hosszú-hosszú évtizedek után.

S akkor, mielőtt rátérünk a mai világunkat leginkább jellemző s egyszersmind legrettenetesebb ügy taglalására, lássuk, miképpen foglalja össze Huntington a civilizációk összecsapásáról szóló tézisét: „Összegezve: a hidegháború utáni világ hét vagy nyolc fő civilizáció világa. Az államok érdekeit, ellentéteit és társulásait kulturális hasonlóságok és különbözőségek alakítják. A világ legjelentősebb országainak többsége különböző civilizációkhoz tartozik. Azok a helyi konfliktusok, amelyekről leginkább valószínűsíthető, hogy háborúkká terebélyesednek, különböző civilizációk csoportjai vagy országai közötti konfliktusok. A politikai és a gazdasági fejlődés meghatározó mintái civilizációnként eltérőek. A világpolitika napirenden lévő kérdései a civilizációk közötti különbségekre vezethetők vissza. A világban oly hosszú ideje meghatározó szerepet játszó Nyugat hatalma fogyatkozik, a nem nyugati civilizációké nő. A világpolitika sokpólusúvá és sokcivilizációjúvá vált.” 

Ismételjük meg a gondolatmenet végét, mert ez a legdermesztőbb valóság napjainkban: „A világban oly hosszú ideje meghatározó szerepet játszó Nyugat hatalma fogyatkozik, a nem nyugati civilizációké nő. A világpolitika sokpólusúvá és sokcivilizációjúvá vált.” Ezzel sajnos nem lehet vitatkozni.

S hogy hová jutott ez a Nyugat hatalma fogyatkozásában, önsorsrontásban és önpusztításban, azt a most, napjainkban nyilvánosságra került angliai iszony példázza legjobban. Lássuk! 

„Szinte felfoghatatlan borzalmak kitudódása kelt botrányt Nagy-Britanniában: pakisztáni hátterű, muszlim férfiak fehér gyereklányok ezreit erőszakolták meg csoportosan évtizedeken (!!!) át, de az eseteket eltussolták a helyi hatóságok a politikai korrektség nevében és a »közösségi kapcsolatok« érdekében, elkerülendő a faji feszültségek lángra lobbanását. Az áldozatok pedig, különösen mivel munkásosztálybeli fehér gyereklányokról van szó, úgy tűnik, nem számítanak.” 

Így kezdi beszámolóját a Pesti Srácok, s mi maradunk is náluk, kiragadva hosszú írásukból a lényeget. Tehát: „Ami a konkrét eseteket illeti, a bírósági akták szerint Mohammed Karrar például biciklipumpával »készített fel« egy fiatal lányt a csoportos anális erőszakra, amiben öt vagy hat férfi vett részt, és a lány vallomása szerint egy ponton egyszerre négyen hatoltak testébe, a szájába pedig egy piros labdát tettek, hogy sikolyait ne hallják. Egy másik esetben egy intézetben nevelkedő 14 éves kislányt erőszakoltak meg csoportosan több alkalommal, majd a helyi hatóságok engedélyezték, hogy az egyik erőszaktevő hagyományos iszlám esküvő keretében elvegye a kislányt, és a »férj« szüleit nevezték ki a kiskorú gyámjainak. 

Volt olyan eset is, amikor egy Azhar Ali Mahmood nevű férfi rágyújtotta a házat fehér »kedvesére«, aki egyébként 14 évesen szülte meg első közös gyermeküket. A házban benn égett a fiatal lány, aki ekkor újra terhes volt, annak édesanyja és nővére. A tűzesetet ezt követően más gyermekek megfélemlítésére használták fel: »Ha beszélsz, te is így jársz.« 

Fiatal lányok sorát erőszakolták meg egymás után, csoportosan pakisztáni férfiak, köztük voltak 11 éves kislányok is. És amikor egy 15 éves gyereklány édesapja a rendőrséghez fordult gyermeke eltűnése miatt, azt mondták neki, hogy mostanában »errefelé egy idősebb ázsiai barát afféle divatkiegészítő«, és egyébként is, »majd okulni fog« a történtekből. Az okulás ára brutális volt: a kislányt meg kellett műteni szörnyű belső sérülései miatt. 

A hatóságok legtöbb esetben azzal védekeztek, hogy mivel az elkövetők »ázsiaiak«, ezt nem lehet megszellőztetni, mert veszélyezteti a »közösségi kohéziót«, a zavargásokat mindenáron el kell kerülni. 

Annak ellenére, hogy konzervatív becslések szerint is egyedül Oldham városában legalább 1000 kislányt erőszakoltak meg muszlim férfiak 1980 és 2009 között, a helyi hatóságok nem akartak az ügyekkel foglalkozni, mivel úgy érezték, hogy ez »politikailag inkorrekt« lenne, a rendőrség pedig – a rasszizmus vádjától tartva – előnyben részesítette a pakisztáni közösség tagjait. 

Annak ellenére, hogy önkormányzati szinten is köztudomásúak voltak az esetek, sok helyen úgy gondolták, hogy inkább a helyi pakisztáni képviselőknek kell foglalkozniuk ezzel a kérdéssel, akik egyrészről nagy helyi befolyással rendelkeztek, másrészről pedig a fehér britek amiatt aggódtak, hogy rasszizmussal vádolják meg őket abban az esetben, ha esetleg ellentmondanának ázsiai kollégáiknak.

Annak ellenére, hogy a rendőrség tudott arról, hogy pakisztáni bandák már az iskolák kapujában elkezdték molesztálni a fiatal lányokat, tekintettel arra, hogy az elkövetői profil alapján a tettesek »pakisztáni muzulmán férfiak« voltak, az áldozatok pedig fehér nők, arra a következtetésre jutottak, hogy ezeknek az eseteknek a kivizsgálása jelentős »közösségi feszültségekhez« vezethet, ez pedig »nem szolgálja a köz érdekét«.  Ahogy az egyik parlamenti képviselő mondta: »rettegtek a rasszizmus vádjától, és így inkább a politikai korrektség mellett döntöttek«. Több esetben a lányaik védelmére kelő édesapákat büntették, nem pedig az elkövetőket.

De azokban az esetekben, melyeket kivizsgáltak és melyekben bírósági ítélet is született, sem mindig volt sikeres a végrehajtás. A csoportos erőszakot elkövető rochdale-i banda vezetőjét – aki mindössze 2 évet és 6 hónapot töltött börtönben annak ellenére, hogy eredetileg 6 évre ítélték gyermekek megerőszakolása miatt – habár megfosztották brit állampolgárságától és elrendelték kiutasítását az országból, a mai napig ott él áldozatai között.

Nagy-Britanniában – csakúgy, mint sok más helyen Nyugat-Európában – jellemző hozzáállás, hogy sokkal fontosabb megvédeni a sikeres multikulturális társadalom imázsát, mint szembenézni a multikulturális társadalom tényleges valóságával. A Legatum Institute nevű angliai agytröszt egyik kutatója, Guy Dampler hiába állapította meg: »A csoportos erőszakkal kapcsolatos botrány a multikulturalizmus produktuma volt, ami gyakorlatban azt jelentette, hogy a hatóságok szemet hunytak, mert az áldozatok főként fehérek voltak, az elkövetők pedig főként pakisztániak«. A rendőrség a legtöbb esetben nem vezet semmilyen nyilvántartást az elkövetők etnikai hovatartozásáról, de még a leginkább érintett országrészekben is csak elenyésző mértékben fellelhetők az ilyen jellegű adatok. 

Évtizedeken át a brit hatóságok a jog szelektív alkalmazásával gyakorlatilag legalizálták az etnikai kisebbségi csoportok által elkövetett legszörnyebb bűncselekményeket és aktívan eltussolták azokat a zavargások elkerülése érdekében. A jogállamiságot felfüggesztették annak a mítosznak az életben tartására, hogy »a sokszínűség a társadalmunk támasza«, és ehhez akkor is ragaszkodni kell, ha ennek az az ára, hogy tönkre tesszük munkásosztálybeli fehér lányok ezreinek az életét. És ehhez hozzá kell tenni, hogy mindez – a liberálisok szeretett kifejezésével élve – rendszerszintű, kormányokon átívelő jelenség. Olyan politika, amit mindkét oldal hosszú nemzedékek óta támogat, de most talán valami ott is változhat. 

A liberálisok Nagy-Britanniában azonban továbbra is azt állítják, hogy országuk egy integrációs sikertörténet. Ugyanezt látjuk Németországban, Svédországban, Ausztriában. A beilleszkedés sikertörténetének lenyomatát a közelmúltbeli szilveszteri incidensekben, a terrortámadásokban, a késeléses bűncselekmények sokaságában. 2026-ban ezért jól gondoljuk meg, hogy vajon mi is ezt az újmódi világot akarjuk, vagy jó nekünk ez a mi kis »bezárkózott, elszigetelt« létezésünk.”  

Eddig a cikk. Nem szeretnék semmit hozzátenni, hiszen minden benne van, amit a mai Nyugatról tudni kell, tudni illik. Vagyis, hogy ez az önfeladás, önsorsrontás, öngyilkosság társadalma, amely egy minden eddiginél pusztítóbb és rettenetesebb ideológia foglya. Arra azonban szeretném felhívni a figyelmet, hogy a Pesti Srácok cikke szerint ez a rendszerszintű erőszak, amelyet muszlimok követtek el keresztény fehér (kis)lányok ellen, 1980 óta tartott. 1980… Istenem… 1980-ban harmadikos gimnazista voltam, és az volt a legnagyobb bizonyosság, hogy a Nyugat az ígéret földje. 1980-ban Hairt bámultunk, Hemingwayt, Kerouacot, Hellert, Woukot, Irwing Show-t, Ambrose Bierce-t, Camus-t, Sartre-ot, Semprunt olvastunk, akkoriban jelent meg az Európa Kiadó gondozásában az Üvöltés, és még Allen Ginsbergről is elhittük, hogy nem egy szánalmas, nyomorult, beteg homoszexuális, hanem valaki. S mialatt mi itt, a Fal rosszabbik oldalán az illúzióinkat hizlalgattuk és dédelgettük, addig odaát muszlim gazemberek keresztény fehér kislányokat erőszakoltak meg csoportosan, a hatóságok pedig kussoltak, nehogy odalegyen a nagy multikulti.  

Jó tudni: ez a Nyugat már a hidegháború utolsó harmadában megromlott, megbüdösödött, mert már akkor feladta önmagát. Minden, ami ma történik, már 1980-ban elkezdődött.

Például ez: „Lesújtó adat érkezett a spanyoloktól – Katalóniában a nemi erőszak miatt bebörtönzöttek több mint 90 százaléka bevándorló. Ez az adat azért lehet meglepő, mivel a régió összlakosságának a bevándorlók mindössze tizenhét százalékát teszik ki.

A Generalitat (Katalónia regionális kormányzórendszere) hivatalos adatai szerint 2024. június 30-án 8505 elítélt volt a katalán börtönökben. Több mint a fele, konkrétan 50,48 százalékuk ]]>külföldi]]>, és nem szabad elfelejteni, hogy a bevándorló népesség Katalónia teljes lakosságának 17,24 százalékát teszi ki –]]> írja a spanyol La Razón.]]> A Spanyol Igazságügyi Minisztérium adatai szerint a szexuális erőszak és nemi erőszak esetében pedig még magasabb a nem spanyol nemzetiségű elítéltek aránya.

A katalán börtönökben e két bűncselekmény miatt elítéltek mintegy 64,2 százaléka bevándorló. Összesen 324 elítélt van, és közülük 208 külföldi. Legtöbbjüket már elítélték (69,14 százalék), 30,86 százalékuk pedig előzetes letartóztatásban van – számol be az E-Notícies.

Ha a nemi erőszak bűncselekményét vizsgáljuk, a bebörtönzött bevándorlók aránya 91,67 százalékra emelkedik. 

Összesen 24-en vannak, ami a Katalóniában valaha mért legmagasabb szám. És közülük 22-en külföldiek. A többség (87,5 százalék) elítélt, és csak 12,5 százalék van előzetes letartóztatásban.”

És? Mindezek után csodálkozik még valaki?

Egy dolgot azonban jegyezzünk meg és ne felejtsük el soha: Magyarországon az elmúlt évben ráment a köztársasági elnök és az igazságügy miniszter a „nagy pedofilbotrányra”, vagyis arra, hogy kegyelmet kapott valaki, aki a vád szerint megpróbált segíteni egy pedofil igazgatónak, aki a rábízott kamaszokkal szemben követett el abúzust. Erre ment rá egy elnök és egy miniszter, és a megfelelő titkosszolgálatok segítségével hatalmas politikai vihart kavartak mindebből, lepedofilozták a teljes kormánypártot és a kormányt, tömegtüntetések törtek ki, s az volt a jelszó, hogy „odakint szörnyek járnak”.

Angliában évtizedeken át, szervezetten, tömegesen erőszakoltak meg gyereklányokat muszlim, pakisztáni állatok, a teljes rendőrségi és államapparátus, az ügyészség a legkülönbözőbb kormányok asszisztálásával, mondván, nehogy már „etnikai feszültség” legyen az ügyből. S az akkori illetékes ügyész ma Anglia miniszterelnöke.

Így tessék végig gondolni a dolgokat, s azt is, hogy ki hol él.

S persze azt is, amikor ideböfögnek nyugatról, hogy elmagyarázzák nekünk, mi a demokrácia meg a jogállam.

Mindenesetre, ha ennek a Nyugatnak maradt még valami ereje, akkor véget vet ennek. Ugyanis az utolsó pillanatban van. S a „véget vetés”, ha lesz, nagy valószínűséggel félelmetes lesz és szörnyű. Az elmaradhatatlan zavargásokkal és önbíráskodással fogja kezdetét venni. Mindaz be fog következni, amitől tartva a gazember angol hatóságok évtizedeken át eltussolták az iszonyatot. Nagyon helyes, következzen csak be. S mindjárt utána következzék azoknak a hatóságoknak, pártoknak, politikusoknak a könyörtelen és kegyetlen felelősségre vonása, akik mindezt megtették velük, a Nyugattal.

Persze, az is lehet, hogy semmi sem fog történni, és minden így marad. Akkor pedig vége van. És legyen is vége. És akkor ugyanott, Berlin keleti oldalán kezdjük el felépíteni a Falat, hogy megállítsuk a muszlim hordát. Tűzzel-vassal, fallal.

És egy utolsó javaslat: tessék gyorsan újranézni Tarkovszkij Andrej Rubljovát. Különösen a harangöntő részt. Ő már akkor tudta, milyen a Nyugat…

Bayer Zsolt -]]> www.magyarnemzet.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Politika (1582) Autómánia (61) Rejtőzködő magyarország (168) Flag gondolja (38) Jobbegyenes (2917) Emberi kapcsolatok (36) Irodalmi kávéház (543) Életmód (1) Belföld (11) Vetítő (30) Nézőpont (1) Tv fotel (65) Nagyvilág (1310) Szépségápolás (15) Mozi világ (440) Alámerült atlantiszom (142) Történelem (19) Mondom a magamét (8114) Gasztronómia (539) Mozaik (83) Tereb (146) Kultúra (9) Heti lámpás (347) Titkok és talányok (12) Sport (729) Egészség (50) Gazdaság (728)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>