"{...} Ami itt folyik, az bosszú az ön sikeres konzervatív kormányzá­sáért. Orbán úr, a nemzetközi tőke utálja önt, mert megadóztatja. A baloldal utálja önt, mert a keresztény értékeket beleírták az alkotmányukba. A szocialisták utálják önt, mert ön egyértelmű diktatúraként ítélte el a szocializmust. De ami nem öli meg önt, az csak erősíteni fogja. Minden jót kívánok önnek, éljen a szabad Magyarország!”

Szívesen mondaná az ember, hogy ennyi a lényeg, s itt be is fejezhetnénk a dolgot. Mégsem mondhatjuk ezt, ugyanis a másik fél mondandói is a lényeghez tartoznak. A rögeszmék is a lényeghez tartoznak, mert napjaink­ban nem lehetséges az élet e rögeszmék figyelmen kívül hagyásával.

Nagyon fontos volt, hogy a közszolgálati televízió élőben közvetítette a tegnapi vitát. Ahogy Gál Kinga néppárti képviselő megfogalmazta: „Szerencsére a magyar választók élőben láthatták ezt a vitát, az összes hazugsággal és csúsztatással együtt.” Majd így fordult az Európai Parlament baloldali és liberális képviselőihez: „Önök csak Magyarországgal szemben kifogásolják mindazt, amit más tagállammal szemben nem.” Gál Kinga ezen általános kijelentését többen is konkretizálták a vita során. Például Véronique Mathieu Houillon francia néppárti képviselő, aki a Magyarországgal szembeni kifogások három pontja közül az egyikkel kapcsolatban kijelentette: nem érti, mi a probléma azzal, hogy Magyarországon csak a közszolgálati médiában lehet közzétenni politikai hirdetéseket a kampányban, hiszen ez Franciaországban, az ő hazájában is így van, de Franciaországgal szemben soha senki nem emelt kifogást ez ellen. Ryszard Antoni Legutko lengyel néppárti képviselő pedig azt mondta, az EU kizárólag a kettős mérce alkalmazásában konzekvens, ráadásul a legkevésbé demokratikusan működő uniós intézmények kérik számon a demokrá­ciát Magyarországon. A Néppárt nevében felszólaló Manfred Weber szintén a konkrétumok világába kalandozott, amikor többek között ezt mondta: Az Európai Tanács azt a döntést hozta, hogy nem indít eljárást Magyarország ellen – akkor viszont miről beszélünk? Kérdése szónoki maradt, miként a konkrétumok világába sem kalandozott vele senki az EP tarka baloldaláról. Például senki sem reagált arra a felvetésére, milyen alapon kifogásolják egyesek, hogy Magyarország egy férfi és egy nő kapcsolataként határozza meg a család fogalmát, amikor a lisszaboni szerződés ezt egyértelműen tagállami hatáskörbe utalja. Weber ezt is felvetette: a magyar alkotmány utal a kereszténységre, „de hát Nagy-Britanniában a királynő az egyház feje”, mégsem emel kifogást senki, ugyanis nem is emelhetne. De ez a felvetése is válasz nélkül maradt.

Válasz nélkül maradt minden, ugyanis a rögeszmék harcoltak tegnap a konkrétumokkal és az érdemi érvekkel. Az „általános emberi jogok védelmében” indított Magyarország elleni támadás egyetlen eszköze a rögeszme. Ezeket a rögeszméket hangoztatták a szocialista, a liberális, a zöld, a kommunista képviselők, és ezt hangoztatta az önmagát immáron a jobboldalra pozicionáló Bokros Lajos is. A rögeszmékben pedig az a jó, hogy nem kell őket megindokolni. A válságba került európai lélek és szellem ezen képviselői számára ugyanis még csak vita tárgyát sem képezheti, hogy a család egy férfi és egy nő kapcsolata. Ez szerintük nincsen így, és kész. Erre mondta Orbán Viktor, hogy ez mégiscsak egy négyezer éves tradíció, legyen már annyi szabadságunk, hogy megpróbáljuk megvédelmezni.

A rögeszmések szerint nincsen ennyi szabadságunk sem.

Sem ebben, sem másban. S leginkább nincsen szabadságunk gazdasági ügyekben. Őszerintük. S hogy világos legyen minden, vessünk egy pillantást a szomszédba, nézzük meg, mi történik éppen most Romániában, amelyet szintén kétharmaddal kormányoz egy szociáldemokrata kormány. Nos, Romániában, miközben az IMF privatizáltatta és éppen most privatizáltatja a román energetikai cégeket, a romániai gázfogyasztás kétharmadát (!) kitevő hazai kitermelésű gáz ezer köbméterének árát 160 dollárról 400 dollárra emelteti fel. Ugye világos? Az IMF brutális áremelésre kötelezi a román kormányt, a román lakosság fizet, míg beledöglik, a multik pedig talicskával hordják haza a pénzt.

Ha ezt az utat járnánk mi is, akkor nem lenne vita a demokrácia magyarországi állásáról Strasbourgban. Ezt tartsuk szem előtt minden pillanatban, és emlékezzünk Spinoza szavaira! Őszerinte egy közösség annyira erős, amennyi parazitát el tud tartani. Nos, nincsen erősebb közösség a kelet-közép-európai társadalmaknál.

Bayer Zsolt – magyarhirlap.hu