- 0
Ma öt éve került nyilvánosságra „a” beszéd. S néhány nap múlva lesz az ötéves évfordulója, hogy megkaptam az „Igen, elkúrtad, te böszme!” feliratú pólómat. A divatos és közkeletű vélekedés szerint az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése fordulópontot jelentett a magyar politikai életben.
Ez persze igaz is. Leginkább a soha nem látott, átütő erejű tiltakozási hullám volt a legnagyobb újdonság. Azt pedig talán csak Kennedy gyilkosának nevével együtt fogjuk megtudni, akkor a titkosszolgálat hogyan telepedett rá erre a tiltakozási hullámra, és miképpen alakította a maga szája íze szerint. Talán soha nem fogjuk megtudni például, hogy mi is történt valójában az MTV székháza előtt.
Pedig tudnunk kellene.
Mert a lényeg mégiscsak ez. Gyurcsányról, az őszödi beszéd hőséről nagyjából mindent tudunk. A WikiLeaks létezése óta azt is tudjuk például, hogy ugyanilyen grandiózusan és mindenféle skrupulus nélkül hazudott az amerikai nagykövet képébe is. S azt is tudjuk, hogy most is hazudik.
De Őszöd akkor is csak jéghegy csúcsa.
Mindaz, amivel előbb-utóbb le kell majd számolni, végérvényesen és visszavonhatatlanul és örökre, az Őszöd után lett nyilvánvaló. Azzal és ahogyan az őszödi beszédet mentegették és elmondóját megmentették. Ahogyan a spontán „népi” tiltakozásból szervezett műbalhét gyártottak. Ahogyan a tévészékház előtt arra vártak, hogy meghaljon egy rendőr. Ahogy október 23-án leszámoltak a tüntetőkkel és a Fidesz-szimpatizánsokkal. Ahogy mindenki részese volt annak a hazugsághegynek, amelyhez képest Őszöd tényleg egy szimpla kis „igazságbeszéd”.
Az nem kétséges, hogy Gyurcsány Ferenc bármire képes. S aki azt gondolná, hogy a Hugh Grantként ablaknál táncoló szerencsétlen kis ripacs mindössze ennyi, és ennyit is ér, az gondoljon a szlovák titkosszolgálatokkal való fenyegetőzésekre – hogy messzebbre ne menjünk.
Szóval, egyáltalán nem az a kérdés, Gyurcsány mire képes, és hogy egyáltalán normális-e. Az a kérdés, hogy egy ilyen gazember miképpen tudott mozgatni és irányítani mindent ebben az országban, a minden alatt értve a teljes államigazgatást, a rendfenntartó szerveket és nem utolsósorban a titkosszolgálatokat.
Ezt kell megtudjuk, mihamarabb.
Azt kell tudnunk, kik verték és alázták meg az embereket 2006. október 23-án Budapest utcáin, s kik parancsoltak nekik akkor.
Azt kell megtudnunk, előfordulhat-e ez akár csak egyetlenegyszer is újra?
Ameddig nem tudjuk, addig biztosak lehetünk benne, hogy igen. És ha igen, akkor nem csináltunk semmit sem…
Ugyanez vonatkozik az igazságtételre is.
Egyszerűbben fogalmazva: ezt nem úszhatják meg. Ha megússzák: lásd, mint fent…
Az idő szorít. Rémisztően szorít és rohan. S nincsen semmi kifogásom az ellen, hogy Gyurcsány feleljen Sukoróért is – ha van felelnivalója –, de ez kevésnek tűnik. Ráadásul, ha Sukorót megússza, ha mennybe nem is megy, de rengeteg bizonytalanságot fog okozni. Éppen azokban, akik többek között ezeknek a gazembereknek az elszámoltatását várták és várják ettől a kormánytól.
2006. október 23. a bűnök alfája és ómegája. Aki abban részt vett – akár rendőrként, akár ügyészként, akár bíróként –, annak nincsen helye többé, sehol sem.
És lassan eltelik öt év.
Tudnunk kell az igazat!