De az is lehet, hogy Goodfriendet hívta, vagy egyenesen Langley-t hívta, nem interurbán…

Nem tudjuk.

De mindegy is. Az a lényeg, hogy ment.

Ettől pedig mindenki fellélegzett. –Hallottátok? Végre jön a Szabó Tímea! – súgtak össze Röszkén a migránsok. És szunniták hajtották fejüket siíták ölébe, alaviták kínálták karéj kenyérrel a keresztényeket, mindenkinek megmelegedett a kicsi szíve, még a Röszkén szolgáló rendőrök is elfelejtették fáradtságukat, és könnyes szemmel mosolyogtak egy kicsit.

És a mi drága Timiként megérkezett,körülnézett, majd megírta benyomásait:

„Itt vagyok a röszkei zárt menekült gyűjtőponton, az úgynevezett 1-es hangárban. A körülmények borzalmasak, a rendőrök erejükön felül teljesítenek, de semmi segítséget nem kapnak a kormánytól. Az elmúlt fél órában szemtanúi voltunk egy kitörési kísérletnek. Rá kis idővel egy afgán lány lett rosszul, infarktus tünetekkel. Az emberek kétségbe vannak esve, tolmács nincs, nem tudják mi fog velük történni. Ha Orbán továbbra sem hajlandó segíteni, akkor ez maga lesz az élő pokol. Állandó mentőszolgálatra van szükség, tolmácsokra, több élelemre és a rendőrségnek sok sok segítségre.”

Hát persze, Timi…

Szerintem is az a baj, hogy Orbán nem áll a határon, mind a 170 kilométeren, kis köténykében, kosárkájában cipóval, humusszal, friss báránysülttel, gránátalma kellően behűtött levével. Másik kezében orvosi műszerekkel, szikével, szívkatéterekkel, miegymással. S ha egy migráns elszalad, Orbán nem fut utána gyöngéden a kukoricásban, hogy egy cumisüvegből táplálja, ha elkapta, és gyöngéden ölébe fektette…

De azért ezt a problémát mi majd megoldjuk valahogyan. Nehéz lesz, de igyekezni fogunk. Hiszen olvastuk Rejtő Jenőt, és ő már megírta minekünk, mi a teendőnk:

„Feljegyzett beszélgetés az orani Fort-St.-Thérèse gazdasági hivatalában.

SZEREPLŐK

Verdier őrmester és Balukin közlegény, ezredírnok.

Délután öt óra, az őrmester ilyenkor átnézi a kérelmeket.

VERDIER: (Jön. Megviselt. Kissé lefogyott az utóbbi időben.)

BALUKIN: (Felugrik.)

VERDIER: (Bágyadt jóakarattal.)

Csak üljön le, maga disznó.

(Kinyitja a zubbonyát. Fúj.)

BALUKIN: (Írásokat tesz eléje.)

Gorcsev, a 27-es közlegény, estére kimaradást kér.

VERDIER: (Vészes morgással, amelytől bajuszának szálai rezegnek.)

Rendben...

BALUKIN: Ugyancsak a 27-es közlegény diétás betegkosztot kér.

VERDIER: (Bajusza szálai rezdülnek, szemei enyhén vérbe borulnak, orrcimpái ütemesen tágulnak.)

Aláírva...

BALUKIN: A 27-es két nap gyengélkedőt kér, mert a reuma kínozza.

VERDIER: (Bajusza rezeg, szem, cimpa, stb.)

Aláírva! És most (gyanúsan atyai hangon) kedves jó Balukin maga teljesen lezüllött lelkivilágú, gyanús, pimasz főhóhér... Ha maga még egyszer jelent valamit a 27-es közlegény kérelmeiről, akkor a legnagyobb számú lópatkoló csavarkulccsal pépesre verem a fejit.

(Vérfagyasztó kiáltás, hasonló a grand guignole nevű, kóros színpadi elváltozásokban szereplő őrült halottrablók felvonásvégi sikolyához, amire az egész mű íródott.)

Nem fogsz ugratni, te orgyilkos írnok! A 27-es kérelmét aláírhatja maga is!

(Szünet. Az őrmester egy székre roskad.)

Mi van még?

BALUKIN: (Nyel. Remegő kézzel egy cédulát vesz elő.)

A... 27-es kilépést kér holnap...

VERDIER: (Megtört. Legyint. Görnyedve süpped a székben.)

BALUKIN: (befejezi)

Mert fürdőbe... akar... menni...

VERDIER: (Jóakaratú szomorússággal.)

Ne ugass, mert eltiporlak, te becsület nélküli kétszínű sintéroktató...

(Mereng, a padlót nézve, megviselten. Végül valami elhatározás érlelődött benne.)

Nna!

(Feláll.)

Hát, ide hallgasson. Most még a 27-es közlegény kéri majd, hogy két néger szolga gyaloghintón vigye kivonuláskor, ezt persze aláírom, és ha perceken belül befut a kérése, hogy az őszi nagygyakorlatokra a kincstár költségén elkísérhessék vidám hölgyismerősei, ennek sem lehet akadálya, sőt megelőzzük kérelmében, és parancsot kap még ma az ezredtrombitás, hogy hajnalban hárfázással jelezze az ébresztőt, mert félő, hogy a 27-es közlegény véletlenül felébred és megjelenik a sorakozásnál!... De ha ezzel készen van, akkor akasszon ki egy táblát az erőd kapujában a következő szöveggel: Elaggott, vidéki levélkézbesítők, lóápolók és reumás nyugdíjasok kényelmes otthonra találnak, ha felvétetik magukat újoncnak a francia idegenlégióba. Teljesen hülyék számára kedvezmény, különleges elbánás, altiszti rangban sürgölődő szárazdajkák... Hogy az a mennydörgős...”

Na, hát erről van szó, drága kicsi Timink. Ide hosszú hetek óta csupa-csupa 27-es közlegény özönlik, az ország pedig átváltozott altiszti rangban sürgölődő szárazdajkákká. Úgyhogy megoldjuk. De van tennivaló, szerteszéjjel a nagyvilágban. Szükség van rád máshol is, Timi! Például Lübeckben! Ott most azok a 27-es közlegények, akik pár napja még a keletinél üvöltözték, hogy „Deutschland! Deutschland!”, meg hogy „Merkel! Merkel!”, azok most ott üvöltözik, hogy „We go Denmark!”. Dániába érve meg azt üvöltözik, hogy „Malmö! Malmö!”; ám a dánok nem engedik tovább őket, sőt, már két vonatot is megállítottak a nyílt pályán, azokban szegény-szegény migránsok ülnek és nem hajlandóak leszállni. Szerintem tele lesz a vonat nemsokára infarktussal.

Nincs arrafelé semmi dolgod, drága Timi?

Például rávehetnéd őket, hogy ezt üvöltözzék:

„Antarktisz! Antarktisz!”

Összedobjuk  hajóútra a lét, megígérem. Csak csinálj végre valamit, mert elő fogom keresni a legnagyobb számú lópatkoló csavarkulcsot. Megértetted?

Bayer Zsolt

forrás: Bádog - ]]>Bayer Zsolt blogja]]>