Kafka iszonyatától, A pertől alig valamicske időnek kellett eltelnie Camus iszonyatáig. A pestisig, A lázadó emberig.

S most mindkettő iszonyat itt ül a nyakunkon.

Camus rettegte saját korát, mert az törvényt csinált a bűnből, és változatos ideológiákkal mentegette a gyilkosságot.

De azok még legalább "történelmi" gyilkosságok voltak, s történelmi ideológiák.

Aztán Camus-t kitagadták a mainstream – s így természetesen baloldali, sőt kommunista! – értelmiség soraiból, mert szót merészelt emelni a magyar forradalom mellett, a Szovjetunió ellen.

Akkoriban ez volt az egyik főbenjáró bűn, szerte, a magára büszke, rothadt Nyugaton.

A mi korunk alább adta.

A mi korunk a "hétköznapi" bűnt mentegeti, a közönséges gyilkossághoz fabrikál ideológiát.

Olyan korunkra jellemző, sunyi, gyáva, ócska, pitiáner, kétségbeejtő és farizeus ideológiát.

S kitagadja azt, aki erre nem hajlandó.

Tudjátok, hová jutott a mi korunk? Hogy alig-alig van mostanában nagyobb bátorság, mint feketének nevezni a feketét, s fehérnek a fehéret. "Megfigyelhetjük – írja Camus –, hogy a totalitárius tanok nyelvezete mindig skolasztikus vagy adminisztratív."

Ó, micsoda boldog idők! Boldog idők, mikor még kézzel fogható, tapintható, szagolható volt a zsarnokság!

Ma a zsarnokság, a libertiánus őrjöngés szabadságnak hirdeti magát. Behintette szőrös, fekete mancsát liszttel, és úgy teszi az ajtórésbe. Kisgidák felfalatva… Kecskemama pedig radikalizálódik.

Kecskemama azt mondja, hogy a liszt alatt szőrös, fekete, undok és gyilkos minden. A libertiánus farkas meg őrjöng, hogy nem is.

A libertiánus farkas azonosult szerepével, s már hittel hiszi, hogy ő fehér.

S ideológiát gyárt immáron a hétköznapi gyilkossághoz.

Aki pedig így szól: a gyilkosság az gyilkosság; a különös kegyetlenség az különös kegyetlenség; az elkövető az elkövető, s származása, fajtája, pedigréje is van neki, s nem csak akkor, ha áldozat; nos, aki így szól, az a gyűlöletbeszéd nevű fertelmes bűnben találtatik bűnösnek.

S megírják róla ezt, s megbüntetik ezért.

A gyilkossághoz ideológiát gyártók, a pártosságban megátalkodottak, a legfőbb farizeusok.

Akik elég gyávák, elég sunyik, elég rafináltak és elég gátlástalanok ahhoz, hogy ne csak a feketét hazudják fehérnek, de a legelvtelenebb pártszolgálatot és seggnyalást is pártatlanságnak.

Ezeket verte ki Jézus a templomból.

Aztán ezek adták Júdásnak a harminc ezüstöt.

Aztán mosták kezeiket…

Most meg ítélkeznek.

Micsoda undor, micsoda irracionális, szürreális fertelem.

Kafka és Camus semmit sem tudott arról, hogyan aljasul állattá az ember…

magyarhirlap.hu