Schiffer szólt: „Legyen Etikai Bizottság”, és lett Etikai Bizottság.

Schiffer látta, hogy az Etikai Bizottság jó, és elválasztotta az Etikai Bizottságot a lebegéstől, és lett Szél és Hadházy, Schiffer meg elment: az első nap.

A további napok teremtés hiányában elmaradtak. Viszont maradt a Szél, a Hadházy meg a sötétség. No és persze az Etikai Bizottság. És a Szél zöldellő növényeket termett, kiket neveztek pedig képviselőknek meg tagoknak. Lett az Ungár, a Kassai Dániel, a Csárdi Antal meg a Sallai Róbert Benedek, és ezek együtt zöldelltek tovább a Szél körül, aki Bernadett.

És közeledtek a választások, és Szél közölte, hogy ő hamarosan virágba fog borulni, s magasabb stallumban fúj majd tovább a sötétség felett, mert lehet más a polémia.

És elhatározták, hogy összefognak és mégsem fognak össze, és egy pillanatra úgy gondolták, ez már a második nap. Vagy legalább a másfeledik. Vagy valami.

És szétszóródtak akkor, mert lehet más a pollen útja. Ki elindult összefogni, ki meg elindult nem összefogni. Akadt, ki reggel összefogott, este meg már nem fogott össze. Olyan is volt, ki szerződéseket írt alá, de közben a háta mögött ráfonta a mutatóujjára a középső ujját, és azt mondta magában: „Csuriban vagyok!”, és különben is „káposzta a fejem” (és tényleg), ebből következően „nem ér a nevem” (és tényleg).

A másik meg odaállt minden utcasarokra, és azt mondta: korrupció! Aztán már nem kellett utcasarok, ha látott egy kép- és hangrögzítő eszközt, akkor ezt a szót ismételgette, míg a sötétség lebegett a fejében, kicsike, csücsöri és csúnya arca összedermedt, aztán elrepült.
Szél pedig csak fújt tovább és mindig.

Aztán eljött a választás napja, és kiderült, hogy ez mégsem a második nap, de még csak nem is a másfeledik. S hogy nincsen semmi, csak a sötétség.

És akkor a Sallai Róbert Benedek betakarta a Hadházyt, ami legalább érthető és értelmes cselekedet, ami törvényszerűen következik ­Hadházy arcából és a jelleméből.

És ezen a ponton előlépett az Etikai Bizottság, és munkához látott.

Első körben kizárták a Sallait, a Hadházyt meg eltiltották. Hadházy azt akarta, hogy ne csak annyira tiltsák el, tiltsák el többre, amire az Etikai Bizottság hajlandó is lett vón’, ám Hadházy kilépett önként, és elkezdett körülnézni, kit és mit nem árult még el.

S látá az Etikai Bizottság, hogy ez jó, és folytatta: az Ungár nevűt eltiltotta három évre a párttisztségektől, mert káposzta a feje és nem ér a neve. A Schmuck kétéves eltiltást kapott, mert tárgyalt az Ungár mamájával, és azért nem kapott három évet, mert az ő neve legalább éppúgy „escéhával” kezdődik, mint az alapítóé.

Viszont a Sallait, aki betakarta a Hadházyt, és ezért kizárták, most visszavették, mert ők is belátták, hogy a Hadházyt betakarni minden időkben és alkalmakkor helyes és üdvös.

Végül az Etikai Bizottság három évre eltiltotta a Szélt minden párttisztség viselésétől. Viszont ő a pártelnök. Ekkor az Etikai Bizottság körülnézett, hogy ki lenne pártelnök az eltiltott helyett. Erre mindenki szétfutott, mint a pincebogár, ha leemelik róla a nagy követ.

Ekkor az Etikai Bizottság közölte, hogy bár a Szél el van tiltva, de azért mégis ő a pártelnök. Így lett Szél a pártelnökségtől eltiltott pártelnök. Itt tartunk most. Besenyő Pista bácsi ekkor széttépte a kéziratait, és elment nyugdíjba. Az Etikai Bizottság pedig elégedetten hátradőlt. Lehet ez még poliklinika. Ráccsal az ablakokon.

Bayer Zsolt - ]]>www.magyaridok.hu]]>