Most a magyar kajajegyeken áll vagy bukik minden. Minden egyéb kipipálva.

Nem tudom, érzik-e a világ groteszkségét, torzszülötté válását. Csak egy pillanatra itt maradva a franciáknál: az önmaga liberalizmusára és szabadságkultuszára oly büszke nyugati civilizáció egyik zászlóshajója betiltja muszlim hitű polgárainak hagyományos női ruházatuk viselését. Befogadja a muzulmánokat, akik elvégzik mindazt a munkát, amire fehér francia már nem hajlandó. A frusztrált és a társadalom alján lévő muzulmánok egyetlen identitása a vallásuk – s e vallásnak elengedhetetlen kelléke a fejkendő, a burka stb.

S ezt nekik tilos a szabadság, egyenlőség, testvériség szülőhazájában. Miképpen amúgy tilos a kereszt is, és Európa alkotmányában nem szerepelhet a kereszténység. Minden homoszexuális falloszát lóbálva vallhatja meg a nyílt utcán „identitását”, de a fejkendő és a kereszt tilos. Ezt az Európát kell most szeretni.

Ez az Európa halott. Megölte a pénz. Kirké szigete lett az egész, s disznókká varázsolva zabáljuk a lótuszt. Egyetlen jelszó maradt, a termelékenység és a versenyképesség. Ami nem jelent mást, mint hogy a föld legszegényebb vidékein termeltetjük meg javainkat egy tál rizsért. S mindehhez óriási hitelbuborékokat fújunk, fújtunk, s most nézzük, miképpen fulladunk bele. De mielőtt végképp belefulladnánk, a világ pénzügyi körei még átveszik az irányítást a nemzetállamok felett. Előbb kölcsönadnak, aztán ha nem tudod már visszafizetni, leváltják a kormányodat, és kinevezik a „szakértőt”. Amúgy pedig a kölcsönt már senki sem tudja visszafizetni…

És Sarkozy a magyar kajajegyekkel foglalkozik.

A világsajtó meg olyan undorító, aljas és hazug propagandába kezdett a kormány és Magyarország ellen, ami egyszerűen páratlan. A világsajtó most esszenciájában mutatja meg mindazt, amiről Julien Benda értekezett Az írástudók árulásában, a múlt század húszas éveiben.

Állunk a szakadék szélén – és nem értjük. Nem is érthetjük, hiszen gazdasági mutatóink alapján körbe kellene rajongani bennünket. Ehhez képest megy tönkre a forint, egekben az üzemanyagárak – és a világsajtó összes műveletlen bunkója, semmit sem tudó seggfeje és fizetett ügynöke belénk törölgeti a lábát. Kéjjel. A „rendszer” alrendszerei meg feltételeket szabnak: nem írhatunk új alkotmányt, fejezzük be a Gyurcsány elleni pert, engedélyezzük a homokosok házasságát – Sarkozy meg a kajajegyekkel foglalkozik. Tényleg olyan az egész, mint egy kedélyes elmegyógyintézet…

A tömeg pedig áll és vár. Zsigereiben érzi, ez az ő kormánya, s azt is, ha ezt a kormányt le tudja váltani az IMF, a szemét Le Monde meg a Nyugat akárhány hülye politikusa, akkor ők is le lesznek váltva. Akkor a magyar életlehetőségek is le lesznek váltva. Akkor megmaradhatunk lótuszzabáló disznóknak, csak a lótusz lesz egyelőre korlátozva, mert túl hedonisták voltunk ez idáig, és túl sokat fogyasztottunk.

Hát ezért kell megmutatnunk, hogy nem hagyjuk. S hogy a kormány nincs egyedül. Ki az utcára, barátaim! S halkan jegyezzük meg majd azt is, hogy igen, mi csatlakoztunk önként Európához, s hogy régi vágyunk volt ez minekünk már akkor, amikor a mai ellenfeleink még Moszkva seggében éltek. De Európa akkor szép és szerethető volt. S nem rajtunk múlt, hogy ez lett belőle. Ez a szellemi, lelki, erkölcsi reterát…