- 0
Amszterdam nem fehér, keresztény európai város többé. Az idősebb hollandok pedig, akik még emlékeznek az egykorvolt Amszterdamra, az egykorvolt Európára, elköltöznek vidékre. Vagy Magyarországra.
A kilátástalanságtól, jövőtlenségtől sújtott és elnéptelenedett magyar falvakba, az Ormánságba leginkább.
A fehér ember elkezdett menekülni. És menekülés közben szégyelli magát, mert azt mondják neki, hogy a menekülése rasszizmus. Az is rasszizmus.
Brüsszel – ó, Brüsszel…
Pont olyan, amilyennek az Európai Unió „fővárosának” lennie kell. Üvegfalú irodákban idióták ücsörögnek, és fontoskodva nem csinálnak semmit. Minden üveg, minden látható, minden transzparens – csak az nem, hogy mi folyik ott valójában. Műemberek műdolgokkal foglalkoznak, és közben műételeket esznek műanyagból. Ezalatt valódi eurómilliárdok mennek el a semmire. Bármiről folyik például a szó, ha a magyar delegáció vitatkozik az eurobürokratákkal a kettes csavaralátétek szélének lesorjázásáról, azt azon nyomban fordítják minden nyelvre. Hogyha egy finn beesik meghallgatni ezt a vitát, nehogy véletlenül ne értse. Közben a még húsz-harminc éve létezett nyugati jóléti társadalom lassan csordogál lefelé a kanálisba.
És a fehér ember menekül.
Európa befogadó állomásai, menekülttáborai megteltek. A bentlakók pedig hol egymásnak esnek, hol a kintlakóknak. Bonnban éppen most késeltek, aztán a késelő elbarikádozta magát, majd kiugrott az ablakon. De sajnos meg se kottyant neki, a második emeletről kiugorván felkelt, és elkezdett menekülni. Úgy kellett lelőni. Ezekben ekkora életerő lakik – ha emlékeznek még Thomas Mann szavaira. A fehér emberben pedig? Nos, ha Európában harminc fok környékére kúszik a hőmérő higanyszála, akkor „hőségriasztást” adnak ki. És figyelmeztetik a lakosságot, hogy igyon sok vizet.
Európa őslakosai lassan teljesen idiótákká válnak.
Szólni kell nekik, hogy igyanak, ha meleg van. És hogy ne hagyják a gyerekeiket az autóikban. De azért mindig akad, aki ott hagyja. Uramisten! Ezek az európaiak nem olyan régen még harminc-negyven fokban aratni mentek, kézzel, kaszával, és nem szóltak nekik, hogy riadó van.
Ma szólnak – de hiába.
És riadó van, ha vihar jön, riadó van, ha esik, ha nem esik, ha túl nagy a meleg, ha túl nagy a hideg. Tavaly életre szóló élményem volt, amikor valamelyik televízió esti híradójában a riporter drámai arccal állt egy havas utcán, és síri hangon közölte: olyan hideg van, hogy az emberek sapkában és sálban mennek csak ki az utcára.
Ide jutottunk.
Eljött a sapka/sál riadó korszaka.
Csak akkor nincsen riadó, amikor milliószámra özönlenek befelé az idegenek. Akiket a második emeletről kiugorván is még le kell lőni.
Erre nincsen riadó.
Erre bamba mosolygás van csupán. És polkorrekt, ócska duma és idióták lelki terrorja.
Nagyon kedves baráti családból hív az anya kétségbeesetten és meséli: tizenhét éves, korából következően is labilis lelkiállapotú kamasz lánya belekeveredett a Keletibe „segíteni” járó rettenetes társaságba. Azok közé, akik „védett házakról” vizionálnak, és hősnek képzelik magukat, mert az életük annyira unalmas és felesleges, hogy muszáj valamit kitalálniuk, másképpen képtelenek lennének felkelni reggel. Oda jár hát ez a szerencsétlen gyerek, és a minap felhívta az anyját azzal, hogy az egyik szegény arab fiút nem tudják elvinni a „védett házba”, mert figyelik, úgyhogy szeretné hazavinni magukhoz. Az anya ordítva közölte a lányával, hogy eszébe ne jusson vadidegeneket hazahozni a lakásba, amúgy is elég volt ebből, azonnal jöjjön haza. S tudják mi történt ezután?
Néhány perc múlva ismét csörgött az anya telefonja, de most már egy középkorú nő beszélt bele. Aki bemutatkozott, közölte, hogy ő baloldali jogvédő és aktivista, és nem érti, miért nem engedik meg annak a szegény kislánynak, hogy hazavigye azt a szegény arab fiút, és nekiállt hosszan moralizálni mindenféléről. A szerencsétlen nő köpni-nyelni nem tudott.
És tényleg: már köpni-nyelni sem tud az ember.
Csak áll, és bámul maga elé.
A baloldali jogvédők pedig telefonon üvöltenek a füledbe, és elszakítják tőled a gyerekedet, és viszályt szítanak a családban, pont, mint a scientológusok, és senki nem veri őket agyon. És sehol egy riadó.
Persze Wesley Clark, a NATO volt európai főparancsnoka már idejében kijelentette, hogy nincs helye Európában etnikailag tiszta országoknak. Érdekes… De vajon ki hatalmazta fel a főparancsnokot erre a kijelentésre? Egyáltalán: mi köze van a főparancsnoknak Európa etnikai viszonyaihoz? És kinek a felhatalmazásából pofázik a főparancsnok mihozzánk, és mihozzánk pofázik-e egyáltalán? Van a főparancsnoknak erre mandátuma? Kérdezte valaki a főparancsnokot?
Megkérdezte amúgy bárki az európai fehér őslakosságot, hogy egyébként mit gondol az etnikai viszonyokról?
Megkérdezte valaki az európaiakat, hogy hogyan is akarnának élni?
Hogy akarnak-e több bevándorlót?
Hogy tetszik-e nekik, ami a földrészükön zajlik?
Nem. Nem kérdezte meg. És erről nem is fog senki megkérdezni bennünket, ha nem kényszerítjük ki a kérdést. Bárhogyan. Ha kell, erőszakkal. S ha nem takarítjuk el a francba a brüsszeli seggfejeket, lehetőleg még ma…
Amúgy jó Wesley Clark, immáron nyugalmazott tábornok aztán hazament, és otthon a CNN-nek elmondta: ők, mármint a washingtoni kormányzat és annak szövetségesei hozták létre az Iszlám Államot, mert így akarták elpusztítani a Hezbollah nevű szervezetet. Aztán az Iszlám Állam sok terroristáját a CIA képezte ki Jordániában, hogy destabilizálja a szír kormányt.
Sikerült. Megérte. Tényleg. De így legalább érthető, hogy miért is nem irtják ki az Iszlám Államot ezek.
Uramisten… mennyi elképzelhetetlen ocsmányság. Micsoda aljas, undorító, gyilkos hazugság mindenütt. De a lényeg: nem lehet etnikailag tiszta ország Európában…
Thomas Mann-nal fejezem be az egészet. Ki mással… Vele fejezem be, és bármennyire is kilátástalannak tűnik minden, hiszem, hogy van kiút. Lesz kiút.
Európa nem bukhat el ilyen könnyen, ennyire ostobán, ennyire érdemtelenül.
„Settembrini osztályozása és előadása szerint két elv harcol a világuralomért: hatalom és jog, zsarnokság és szabadság, babona és tudomány, a kitartás, egy helyben maradás elve és az erjedő mozgásé, a haladásé. Az egyiket nevezhetjük ázsiai elvnek, a másikat pedig európainak, mert Európa mindig a lázadás, a bírálat, az átalakító tevékenység hazája volt, a keleti földrész pedig a mozdulatlanságot, a tétlen nyugalmat testesíti meg. Kétség sem férhet hozzá, hogy végül is a két hatalom közül melyik diadalmaskodik: a győzelem a felvilágosodásé lesz, az értelmes tökéletesedésé. Mert az emberiesség egyre több népet ragad magával diadalútján, egyre több területet hódít meg magában Európában, és lassan kezd átterjedni Ázsiára is. Teljes győzelméhez azonban még sok hiányzik, és a helyesen gondolkodóknak, a megvilágosítottaknak bizony még sok nemes erőfeszítést kell tenniük, amíg elérkezik a várva várt nap, és földrészünknek azon országaiban is összedőlnek a monarchiák és az egyházak, amelyek igazából nem éltek át sem egy tizennyolcadik századot, sem ezerhétszáznyolcvankilencet. De ez a nap eljövend – mondá Settembrini, és finoman mosolygott bajusza alatt –, eljő, ha nem is galamblábon, de sasszárnyakon, felvirrad a népek egyetemes testvériségének hajnala az értelem, a tudomány és a jog jegyében, és magával hozza a polgári demokrácia Szent Szövetségét, tündöklő ellenlábasát ama háromszor is átkozott fejedelmi és miniszteri szövetségnek, amelynek Giuseppe nagyatya esküdt ellensége volt, – egyszóval magával hozza a világköztársaságot.”
Igen. Felvirradt az a hajnal. És magával hozott mindent. A száz ével ezelőtti Settembrinik utódai kiteljesedtek, és átvették a hatalmat egész Nyugaton. De igazuk van, legalább ebben: Európa a lázadás hazája. Hát most is lázadni fog. És a mai lázadás nem lehet más, csak antiglobalista, multikultúra-ellenes, nemzeti és etnikai lázadás.
Az üldözött fehér, keresztény faj lázadása.
Ideje van.
Éljen a Szent Szövetség!
Bayer Zsolt - www.magyarhirlap.hu
Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!
Köszönettel és barátsággal!
www.flagmagazin.hu