Mindenekelőtt olvasgassunk régi újságokat! Fölöttébb tanulságos!

2021. október 1-jén így ]]>írt a Magyar Nemzet]]> – figyelem! A háborúnak még nyoma sincs!

Tehát:

„Az elmúlt évek talán egyik legsúlyosabb, a határon túli magyarokat ért támadással állunk szemben, e fenyegetéssel a két állam közötti vitában a Kárpátalján élő őshonos kisebbséget próbálják a zsarolás eszközeként felhasználni – jelentette ki lapunknak az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke. A közelmúltban a határon túli magyarság jogainak érvényesítésében vállalt szerepéért is a Magyar Érdemrend középkeresztjével kitüntetett idősebb Lomnici Zoltán ezt annak kapcsán mondta, hogy Mihajlo Holovko, a Ternopili Megyei Tanács elnöke megdöbbentő kijelentést tett egy ukrajnai televíziós adásban. 

A politikus a Magyarország és Oroszország között megkötött gázszállítási szerződésről úgy vélekedett, hogy a probléma megoldásának egyik módja az lenne, hogy az ukrán állam »keményen nekimegy a kárpátaljai magyar kisebbségnek«.

A kijelentés miatt Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke nyílt levélben fordult Irina Venediktova ukrán főügyészhez. Szavai szerint kétségtelen, hogy Holovko cinikus kijelentése szándékosan arra irányult, hogy gyűlöletet szítson az országban a Kárpátalján élő magyarok és a többi állampolgár között, és egyben felszólítás arra, hogy korlátozzák az állampolgárok jogait azok etnikai és nyelvi hovatartozása miatt. Brenzovics László úgy véli, hogy Holovko döbbenetes kijelentésével büntetőjogi szabálysértést követett el. A KMKSZ elnöke ezért kérte, hogy nyílt levelét egy bűncselekmény elkövetéséről szóló bejelentésként kezeljék.”

Világos beszéd – minden oldalról.

És nézzünk egy immár háborús időkben íródott cikket! A ]]>Mandiner 2022. augusztus 27-én számolt be egy ügyről]]>, íme:

„Megosztó tartalmú jelentést tett közzé az Amnesty International augusztus elején az orosz–ukrán háború kapcsán. A nemzetközi szervezet közleményében rögzítette, hogy az ukrán kormányzati erők civilek életét veszélyeztetik a konfliktusban azzal, hogy katonai bázisokat létesítenek és fegyvereket működtetnek lakott területen belül. Az Amnesty szerint különösen igaz ez az iskolákra, kórházakra.

Az NGO szerint ez a fajta harcmodor a nemzetközi humanitárius jog szabályaiba ütközik, főleg azért, mert civilek életét veszélyezteti. »Feljegyzéseinkben mintázatszerűnek találtuk az ukrán erők magatartását, amellyel a háborús nemzetközi jogot sértik meg, egyszersmind civilek életét kockáztatják a háborúban, amikor hadműveleteket hajtanak végre lakott területen belül« – rögzítette a közleményben az Amnesty International főtitkára. Agnès Callamard szerint pusztán az, hogy védekező pozícióba kényszerül egy háborúban, nem mentesíti az ukrán hadsereget az alól, hogy betartsa a nemzetközi humanitárius jog szabályait. Azóta több ezren követelik a főtitkár lemondását a Change.org felületen ötvenhét, Ukrajnában tevékenykedő civil aktivista indítványára. Aki megnézi az Amnesty International honlapját, láthatja, hogy rendszeresen jelennek meg rajta tudósítások az orosz agresszió fejleményeiről.

Az internet – ahogy szokták mondani – mégis felrobbant a hírre. Különösen a baloldali médiumok szemében tűnt arcpirítónak, hogy az Amnesty International, az emberi jogok szószólója ezúttal nem »a történelem jó oldalára állt«; pontosabban: elemzésében igyekezett objektíven, az emberi jogok oldaláról megközelíteni a történteket.

A Bloombergön megjelent publicisztikájában Clara Ferreira Marques azt boncolgatta, hogy az Amnesty pártatlansága Oroszország malmára hajtja a vizet.”

Ez is világos beszéd. Mondhatnánk, mondj  – az Amnesty esetében: véletlenül és szokatlanul  – igazat, és betörik a fejed.

S hogy mindezt miért idézem most ide? Csak azért, mert az Indexen most, két nappal ezelőtt, 2023. február 28-án jelent meg egy cikk, ez:

Beregszászban 30 ezer hrivnyát adnak a szülőknek, hogy ukrán osztályba küldjék gyerekeiket.

 A cikkben pedig ezt olvashatjuk:

„A minap a Beregszászi Városi Tanács három frakciója azzal a kéréssel fordult a polgármesterhez, hogy vegye napirendre azt a programtervezetet, amelyben anyagilag támogatnák azokat a szülőket, akik gyermekeiket ukrán tannyelvű osztályba járatják.

A ]]>Mukachevo.net ]]>szerint ez a kezdeményezés hasonló ahhoz, ahogyan a magyar kormány a magyar nyelven tanuló gyermekek szüleit támogatja.

A program kidolgozói szerint a beregszászi önkormányzatnak anyagi ösztönzést kellene nyújtania a szülőknek, hogy jobban biztosítsák az általános iskolás gyermekek tanulási feltételeit. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy a közösség néhány év alatt elérje, hogy az államnyelven tanuló gyermekek száma jelentősen növekedjen – írja a portál.

A határozattervezet szerint a szülők, akik gyermeküket ukrán tannyelvű osztályba küldik, évente 30 ezer hrivnyát kapnak, amíg gyermekük 5. osztályos nem lesz.

A kérelmezők remélik, hogy a következő ülésen az 1–4. osztályos tanulók támogatási programjáról szóló határozattervezetet felveszik az ülés napirendjére, és lesz elég szavazat annak elfogadásához. A tervezet már ez év szeptember 1-jén életbe léphet.

Az anyagi megélhetés biztosítására sok magyar szülő is választhatja ezt az utat, a gazdasági helyzet ugyanis jelenleg kritikán aluli Ukrajnában, miközben a munkanélküliség hatalmas.”

Ez is világos beszéd, világos szándék. És akkor beszéljünk mi is világosan:

Az EU és annak részeként sajnos mi is pénzt adunk egy működésképtelen, csődben lévő államnak, amely utána arra költi a pénzünket (beleértve a románokét, a bolgárokét és a lengyelekét is), hogy jutalmazzák, ha valaki feladja nemzeti identitását, azután, hogy már törvényileg a magyar iskolákban is durván korlátozták az anyanyelvi oktatást.

Miért tesszük ezt? Mi ennek az értelme? Van valakinek értelmes, elfogadható válasza?

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>