- 0
A baloldali megmondóemberek igazi gyűlöletszeánszot rendeztek maguknak
Ezt két éve írtam:
„Tóta W. Árpád cikket írt a jövő évi vadászati világkiállítás kapcsán – valamiről. Egészen pontosan nem lehet tudni, hogy miről, de ha mindenképpen meg kell válaszolnunk a kérdést, vajon mi volt Tóta W. célja az írással, akkor azt mondhatjuk, hogy Semjén Zsolt gyalázása és lehetőség szerint megfosztása emberi mivoltától.
Ez azért különösen izgalmas foglalatosság azon az oldalon (tudják: európai, humánus, független, objektív, magas szakmaiságon alapuló, tehetséges oldal), ők időről időre nagyon felháborodnak ugyanis azon, hogy ez az oldal (tudják: ázsiai, antihumánus, propagandista, nem független, tehetségtelen oldal) miképpen merészeli őket megfosztani emberi mivoltuktól. Ezek a felháborodásnak álcázott, megrendelésre készített akciók kizárólag a politikai propaganda céljait szolgálják, és annyi közük van bármiféle meggyőződéshez, mint Tóta W.-nek a humánumhoz, a függetlenséghez, az objektivitáshoz és a tehetséghez. (Európához sajnos van köze Tóta W.-nek, lévén Európa ma sajnos valóban a Tóta W.-félék kocsonyás közegévé lett.) Érdekességképpen jegyezzük meg, hogy Tóta W. létezése a cáfolata Marx Károly elvtárs egyik híres tételének, miszerint a mennyiség előbb-utóbb átcsap minőségbe.
Nos, ez nem igaz. Tóta W.-ből rengeteg van ugyanis. Tele van Tóta W.-vel a HVG, a 444.hu, a 24.hu meg a többi szerkesztőség, de soha, még csak véletlenül sem képes ez az irtóztató mennyiség minőségbe átcsapni. Ilyesmit persze mi nem írhatunk le, ez ugyanis az úgynevezett dehumanizálás, ami – mint tudjuk – nácizmus, és az első lépés az Auschwitz felé vezető úton. Ismét csak érdekességképpen jegyezzük meg, hogy mindez kizárólag akkor igaz, ha róluk van szó. Ezt onnan lehet tudni, hogy Tóta W. természetesen leírhatja most emlegetett cikkében, hogy »ejnye, nem szép dolog egy embert zacskó semminek nevezni, lehetne például egy zacskó fing, vagy legalább valami. Sajnálom, kénytelen vagyok a tényekhez ragaszkodni; ez nem valami, nincs annyi hatása a világra, mint a fingnak.«
Ez volna Tóta W. európai, humánus, objektív értelmezésében Semjén Zsolt. S mindez persze nem dehumanizálás, miképpen mondjuk a miniszterelnök »csüngőhasú disznózása« sem, ők ugyanis az »élcsapat«, a »kiválasztottak«, akik meg vannak róla győződve, hogy mi eleve nem vagyunk emberek, így aztán bennünket nem is lehet dehumanizálni. A rólunk való ilyetén elmélkedés pedig nem Auschwitzba, hanem legfeljebb valamelyik gulágra vagy a Recskre vezető út első lépése, az pedig, mint tudjuk, nem számít.
Mert »Auschwitz után nem lehet verset írni«.
Kolima után viszont akár szonetteket is, nem beszélve a Tóta W.-cikkekről.”
Nagyot változott a világ két év alatt. Azóta a fenti Tóta W. (winding, vagyis szellentés)-cikk kifejezetten kellemes, humánus, már-már érzelgős írásmű, mint egy lírai ballada William Wordsworth és Samuel Coleridge életművéből. Mutatom.
Vegyük először Bartus Lászlót. Ő ezeket írta néhány nappal ezelőtt Orbán Viktorról: „[…] ez az idomtalan, férfiatlan elhízott disznó, aki úgy beszélt a magyar nőkről, mintha a tulajdonai lennének, s eszközei a férfiaknak.
[…] és mondja ezt egy olyan tetű, akinek a családjában egy olyan feminin fiú nőtt fel az apja minden erőszakossága és durvasága ellenére, mint az ő fia. Akit ahelyett, hogy elfogadna olyannak, amilyen, beb…szta a hadseregbe, hogy Chuck Norris legyen belőle. Ilyen egy büszke heteroszexuális fehér magyar »keresztény« férfi, a világ bunkója, aki attól férfi, hogy veri a feleségét, mint az állat, zabál, mint a disznó, és iszik, mint a gödény. Ez a minta.
[…] De ő nem rasszista, persze, ahogy Hitler sem volt az.”
Persze, mondhatjuk, hogy teljesen felesleges ezzel az elmebeteggel foglalkozni, hiszen róla már 2012-ben így írt a HVG – mondom, a HVG!
„Minek egyáltalán Bartus Lászlóval foglalkozni? Jó pár cikkével demonstrálta már, hogy amit képvisel, minden épeszű, az összes közéleti dolgot ugyanazon mércével vizsgáló illető számára vállalhatatlan.
[…] Orbán Viktornak pontosan ilyen ellenségekre van szüksége. Magas labda, hálás téma, fantasztikus ziccer ez nekik. Főként az őket szolgáló médiabirodalomnak. Egy régebbi produktuma Stumpf Andrást ihlette meg, most pedig a legújabbal Bayer Zsoltból csiholt egy különösen szellemes reagálást. […] Annál nagyobb baj, hogy Bayernek Bartussal (s az általa vizionált katolikus világkonspirációval) összefüggésben nagyrészt igaza van. Bartus egy hülye. Nem azzal van baj, hogy ez kimondatott, még azzal sem, hogy Bayernek kivételesen igaza van. Baj a következményből lehet. Bartus egyre ordasabb, embertelenebb baromságokat ír […]. Bartus katolikusfóbiás, Vatikán-démonizáló, összeesküvés-elméleti téveszméi nem azért veszélyesek, mert ugyanolyan fenyegetőek a célba vett populációra nézve, mint az antiszemitizmus, buzizás vagy romagyűlölet. Ugyan, ki akarna Magyarországon templomok előtt vonulgató antiklerikális Gárdát alapítani, katolikusbűnözésről szónokolni, körmenetet szétverni? Egyetlen dolog fog ölni a Bartus-munkásság hatására, az pedig a nevetségesség. Megöl mindenkit, aki ezzel a hülyével akár csak érintőlegesen kapcsolatba hozható. […] De az ékkő a Bartus-citátumok közt mégiscsak az, miszerint: »Magyarország a katolicizmusnak köszönheti Trianont, a Don-kanyart, a holokausztot, a kommunista elnyomás negyven esztendejét, az ígéretesen indult demokrácia és a harmadik köztársaság elvesztését.« Tényleg komolyan kell venni őt?”
Ez rendben is volna, csak hát Bartust ezek szeretik ám valójában ma már, szeretik, szemlézik, ha nem látja senki, biztosan megveregetik a vállát, Farkasházy Tivadar pedig állandó szerzőnek tartja a Hócipőjében. (Ki más is tarthatná, és hol máshol?)
Ennyit Bartusról. De nézzük tovább!
Van itt nekünk az elmúlt egy hét terméséből egy Harkai Péter nevű européer önkormányzati képviselő Kiskunhalasról. Ő így nyilvánult meg – a Mandiner.hu idézi:
„Harkai Péter, az MMM önkormányzati képviselője közösségi oldalán fakadt ki vállalhatatlan stílusban. Bár a politikus portálunknak telefonon tagadta, hogy bármilyen tisztséget betöltene, valójában a kiskunhalasi önkormányzat képviselője, ráadásul korábban a Jobbik helyi elnökhelyettese volt.
Harkai Péter ellenzéki politikus szerint Orbán Viktor azzal ártotta neki a legtöbbet, »hogy cigány«.”
Nem tudom, ki ez a Harkai Péter, de olyan mindegy is. Egy bolsevik, egy Lenin-fiú, egy „felvilágosodott európai”. Amúgy a Márki-Zay fluffere. De ez is mindegy. A lényeg, hogy szerinte a miniszterelnök bűne az, hogy cigány. Nagyjából ugyanezt fogalmazta meg egy nevenincs másik felvilágosodott európai a Momentum minapi tüntetésén. Az is visszhangtalan maradt az „emberi jogokat” árgus szemekkel vigyázó felvilágosult európaiak világában, és ez is visszhangtalan marad majd.
Jegyezzük meg jól: ezek mind ilyenek.
És akkor következzék összeállításunk ékköve, koronagyémántja, Puzsér Róbert. Ő ezt fogalmazta meg – természetesen szintúgy a miniszterelnökről:
„Kellemetlen érzés lehet fedetlen ágyékkal sétálgatni Tusnádfürdőn, akkor is, ha csak az üzletfelei vannak jelen, de a méltóságos miniszterelnök úr a metéletlen hímtagja elé igazán ránthatott volna bármi mást – csak ne a Mein Kampfot. […]
Orbán Viktor emberi, eszmei és politikai kreditjeit vakon tolja fel arra, hogy Olaszországot a szeptemberi választást követően az Olasz Testvérek és az Északi Liga neofasiszta koalíciója kormányozza majd, ő pedig kiszabadul elszigeteltségéből, és a fasiszta új hullám hatására a jövőben Európa-szerte ez a minőségű beszéd rezonál majd a sárga földig butított, szűk látókörű és önző plázaemberiség szellemére. Orbán Viktor e folyamat élére áll, amikor Tusnádfürdőn a tűzzel játszik, de ugyan miért érdekelnék a XX. században megtapasztalt, rettenetes következmények, amikor épp a pillanat uralására törekszik, és a következő évtizedet alkotó pillanatok uralásának módját próbálgatja?”
Nos, azért lássuk be, ez új színt hoz a felvilágosult európaiak oly nagyon humánus világába, ugyanis ki hitte volna, hogy felettes énjük egy „metéletlen hímtag.” Amivel persze nincs igazából semmi baj, csak annyit jegyeznénk meg kissé félve, hogy bármennyire kellemetlen is lehet Puzsér Róbertnek fedetlen ágyékkal sétálgatni az européerek olyan nagyon európai kocsonyás közegében, azért mégiscsak a hímtagja elé ránthatna egy harapós lovat, nagyra tátott szájjal.
Ami pedig a mi állandó nácizásunkat, fasisztázásunkat, rasszistázásunkat illeti, az a legjobb, ha Jean Sévillia-hoz fordulunk, aki ezeket írja Az értelmiség terrorizmusa című hiánypótló munkájában (talán mondanunk sem kell, hogy a felvilágosult európaiak szerint Sévillia náci):
Az értelmiség terrorizmusa Franciaországban „ötven éve tart. Párizsban néhány tucat ember adja meg a hangnemet. Műsorokban beszélgetnek, cikkeket publikálnak, könyveket írnak, egyetemen oktatnak, vitákban szólalnak fel, petíciókat írnak alá, együtt ebédelnek. Nem úgy, mint Brell dalában: ezek az emberek, uram, gondolkodnak. Másokért gondolkodnak. Minden ideológiát magukévá tesznek. 1945-ben azt hirdették, hogy a Szovjetunió maga a paradicsom, és Sztálin dicsőségét zengő verseket írogattak. 1960-ban azt gondolták, hogy a gyarmati rendszer felbomlása csodásan megoldja a tengerentúli népek gondjait. 1965-ben Fidel Castro, Ho Si Minh és Mao jogos harcát üdvözölték.
1968-ban azt hangoztatták, hogy a jólét a mindenféle kötöttség eltörléséből keletkezik. 1975-ben Pol Pot kambodzsai hatalomátvételétől voltak elragadtatva. 1981-ben azt hitték, hogy a sötétségből a fénybe léptek. 1985-ben támogatták, hogy Franciaország megnyissa határait a világ összes menekültje előtt. 1992-ben meg voltak győződve arról, hogy a nemzetállamnak vége, és hogy a maastrichti szerződés Európája új korszakot nyit meg az emberiség történetében. 1999-ben kijelentették, hogy a család és az erkölcs elavult fogalom. […] A kommunizmussal szembeszegülő értelmiségieket ebben az 50 évben ellehetetlenítik. Gondolataikat törvénytelenül beszennyezik.
A gaulle-istákat, a monarchistákat vagy egyszerűen független gondolkodókat egy osztályba sorolják: ők a fasiszták. […] A nácizmust mindenesetre a bombák alá temették, és senki nem sírja vissza a fasizmust. Ezért aztán ahhoz, hogy a fasizmus nélkülözhetetlen veszélyének örökös jogosultsága legyen, fasisztákat kell kitalálni. Így válik feltételezett vagy kikiáltott fasisztává az, aki a kommunizmus útjába áll. De Gaulle megalapítja a francia népi gyülekezést? Fasiszta. Egyesek követelik, hogy a Szovjetunió számolja fel a koncentrációs táborokat? Fasiszták. A fasizmus kifejezéséhez nem tartozik objektív tartalom, nem több egy sértésnél, amely fegyverül szolgál az ellenség kizárására. […] Az a fontos, hogy az egyén szükségletei kielégüljenek.
Egyetlen eszméjük: »érvényesülni«. A többi tabu nem számít, a jónak és a rossznak többé nincs objektív normája: a bűn fogalomtartalma kiürül, már nem a bűnöző a vétkes, hanem a társadalom. ’68 májusa kibővíti az antifasiszta témajegyzéket. Minden, ami fenyegeti vagy akadályozza a személyes törekvéseket, »fasiszta«. Vagy – az újra elővett 3. köztársasági radikális párt kedvelt kifejezésével reakciós jelzőt kap. »Le a megtorlókkal.« – fakad ki az a ’68-as, aki meg van győződve arról, hogy a fasizmus, mint a farkas, már az erdő szélén ólálkodik. Fasiszta az állam, fasiszta a zsaru, fasiszta a börtönőr, fasiszta a tanár, aki nem sztrájkol, fasiszta az apa, aki nem mond le (szülői) fennhatóságáról. Fasiszta az, aki lemond a drogról. Az antifasizmus már nem több egy bármikor előhívható képzelődésnél.”
Istenem… Ezek nem változtak semmit sem…
Bayer Zsolt - www.magyarnemzet.hu
