„Törökország esetében is ez az egyik indok - csak épp még egy csavar van benne. Törökország muszlim. Igen nagyszámú politikus és más fontos ember van ma Nyugat-Európában - legelsősorban Tony Blair brit miniszterelnök -, aki úgy gondolja, hogy a terrorizmus és a modern világot elutasító, kebelén fanatikus halálkultuszt nevelő, Uszáma bin Ládin-féle iszlamizmus elleni küzdelemben nem is lehetne jobb sakkhúzást tenni, mint Törökországot bevenni az EU-ba. Demonstrálni, hogy megfér egymással az alkotmányos, liberális demokrácia, a szabadpiaci kapitalizmus és az iszlám. A XXI. század a Koránnal. Akármekkora falat is Törökország, mi legyűrjük és megemésztjük, és ezzel mindenki jól jár. Civilizációk összecsapása helyett civilizációk házasságát ütjük nyélbe. (…) Nehéz volt nemet mondani Törökországnak a nyugat-európai politikában mélyen gyökeret vert politikai korrektség és a nyers hatalomgyakorlással kapcsolatos naivitás miatt is.

Az unió ezzel kapcsolatos dokumentumait olvasva, vezetői nyilatkozatait, viselkedését figyelve szembeötlő, hogy mennyire kevés figyelmet kap a törökök politikai magatartása és viselkedéskultúrája, hogy az európai politikusok láthatólag milyen kevéssé tartják fontosnak e tényezőket hideg és őszinte elemzésnek alávetni. Az persze már csak a bulvársajtó miatt is elkerülhetetlen volt, hogy előbb-utóbb viszonylag jelentős vita bontakozzon ki arról: vajon jó-e az, ha egy muszlim országot veszünk fel abba az unióba, amelynek civilizációja keresztény alapokon áll. De a kérdés ebben a formájában primitív, és nem is a lényegbe talál. A kérdés az, és érdekes módon erről alig esik szó, hogy általában egy teljesen eltérő civilizációs alapokon nyugvó és nagyon más történelmi tapasztalattal rendelkező ország magatartása összeegyeztethető-e azokkal a viselkedési mintákkal, amelyekre az EU épül. Nyersen szólva: elég kulturáltak-e a törökök ahhoz, hogy ebbe a komoly önmérsékletet és lemondást igénylő szervezetbe beépüljenek? Tudnak eléggé viselkedni, vagy túl agresszívak? Ezt a kérdést ma nem sokan teszik fel Nyugat-Európában, mert nem píszí. Félnek, hogy lerasszistázzák őket.

A válasz szerintem az, hogy nem biztos. Az EU korántsem olyan betonszilárd építmény, mint amilyennek sokan gondolják. Működésének premisszája a kompromisszum; lemondani tudni valamiről valami más eredmény érdekében. A nyers nemzeti önzés némi visszafogása, becsatornázása az ügyesen kiegyensúlyozott rendszerbe. Az unió rosszul bírja az arroganciát és a túlságosan kemény nemzeti érdekképviseletet. Ha valaki nagyon csapkod és követelőzik, abba bele tud remegni az egész épület.

A háború utáni posztmodern paradicsomban szocializálódott nyugati politikusok nagy része nem tud mit kezdeni ezzel a nyers, régi vágású önzéssel. Nem értik a problémát. Politikai korrektségük pedig nem teszi lehetővé, hogy kimondják: ezek az emberek mások, mint mi. Egyébként részben ezért van annyi félreértés a mai Európa és az Egyesült Államok között is - a nagy, erős, fiatal, büszke és kicsit régimódi Amerika nem érti az európaiak kompromisszumkultúráját; gyengeségnek, töketlenségnek látja. Pedig épp e kultúra az unió fundamentuma. Persze: az EU akár Lengyelországról, akár Törökországról vélekedhet úgy, hogy igenis, meg tudja emészteni ezeket az államokat; még akkor is, ha korántsem olyan szemérmesek, mint a régi tagok, mihelyt a hatalom használatáról és az érdekek érvényesítéséről van szó. De ez a kérdés fel sem merül. Ez egyszerűen nem volt szempont. És ez nem sejtet sok jót. Hisz politikus vagy állam nem követhet el nagyobb baklövést, mint hogy helytelenül méri fel, mire lehet képes a másik.”

A Magyar Narancs 2005-ben a keresztény alapokon álló Európáról értekezik, amelynek nem biztos, hogy jót tesz egy iszlám állam felvétele. S a Magyar Narancs szerint (2005-ben!) az unió „píszí” beszéd- és viselkedésmódja veszélybe sodorja Európát, mert lehetetlenné teszi az értelmes beszédet, a problémák megvitatását.

Pontosan így gondoljuk mi is. Csak most nem elméleti problémáról van szó, hanem arról a most még „csak” egymillió, de várha­tóan sok-sok millió muszlimról, aki ránk rúgta az ajtót. És viselkedéskultúrája alkalmatlanná teszi a velünk való együttélésre. Na tessék! Én is kimondtam végre, tíz évvel a Magyar Narancs után!

]]>www.magyarhirlap.hu]]> - Bayer Zsolt

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!